Nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a zentai asztaliteniszklub nemzetközi hírnévre tegyen szert, két sakkolimpiát szervezett, valamint óriási szerepe volt abban, hogy Borisz Szpasszkij és Bobby Fischer 20 évvel az izlandi vb-döntő után ismét egy asztalhoz ült, a 90-es évek elején a Magyar Szó főszerkesztője is volt, ma pedig azon töri a fejét, hogyan tudna Zentának „szerezni” egy Savoyai Jenő-lovasszobrot – talán ezek a legfontosabb adatok a ma 80. születésnapját ünneplő Kubát Jánosról.
Nyilván életének minden évtizedéhez tud kötni egy-egy történetet, emléket. Tehát most sorban idézze fel ezeket! Első évtized:
– Egyfajta nyelvi összevisszaságba születtem bele: dédanyám franciául, nagyapám németül, nagyanyám magyarul beszélt. Ennek ellenére nem engedtek magyar iskolába járni, mert édesapám meg szerb volt. Így végül zsidó iskolába kezdtem el járni, az ott volt a szomszédban. Ott minden magyar nyelven volt – kivéve a hittant, ami nem volt. Harmadikban írattak át szerb iskolába, annak ellenére, hogy egyetlen szót sem tudtam szerbül. Édesapámat 1936-ban, hatéves koromban láttam először. Knini ember volt, együtt járt iskolába Gavrilo Princippel, 16 éves korában került Zentára.
Második évtized:
– A legfontosabb emlékem talán egy ember kisugárzása, akit Szeli Istvánnak hívnak. Többen, többféleképpen próbálták velünk, zentai gimnazistákkal megszerettetni a magyar nyelvet és irodalmat. Tőke István például gitárral a kezében. De amikor Szeli lépett be az osztályba, hirtelen mindenki elcsendesedett, még Bori Imre, a padtársam is, aki pedig szerintem egymaga többet tudott már akkor a magyar irodalomról, mint néhány tanára együttvéve. Szeli óriási cselekedete, hogy megszerettette velünk a magyar irodalmat. És nemcsak ez. Például évtizedeken keresztül csuromvizesen ébredtem álmomból, ami mindig a következő volt: pótérettségin vagyok matematikából, állok a tábla előtt, és nem tudok megszólalni. Merthogy ez a valóságban is így volt. Dr. Károsi, a pancsovai gimnázium igazgatója volt az egyik érettségi biztos, aki megállapította azt, amit meg kellett állapítania: matematikából nem tudok semmit. Ennek ellenére az érettségin átmenő osztályzatot kaptam. Csak később, amikor 1954-ben titkár lettem a gimnáziumban, mertem megkérdezni az akkor már igazgató Szelit, hogy mentem én át az érettségin. Azt mondta, menj fel a padlásra, ott vannak a jegyzőkönyvek, nézd meg, mi történt. Megnéztem. A jegyzőkönyv szerint a 3 tagú bizottságból Károsi ellenem szavazott, viszont a másik két tag, Guelminó János és Szeli István szerint igaz ugyan, hogy matematikából analfabéta vagyok, de irodalmi és történelmi tudásom rendben van, ezért mellettem szavaztak.
