Az unalmas apró esőcseppek sem tudták elrontani a Roland Garros férfi egyese negyeddöntőjének első két meccsét. A már-már sötétedésbe nyúló, öt játszmás csatákban Novak Đoković és Roger Federer is hátrányból jutott tovább, így, egy év elteltével, pénteken újra ők ketten döntenek a párizsi salaktorna egyik döntőséről.
Bármennyire is egyforma volt a vég, a két meccs lefolyás merőben különbözött. Juan Martín del Potro az első két játszmában szinte letarolta a svájcit, majd maga vált könnyű áldozattá, míg Đoković pompásan kezdett, azután Jo-Wilfried Tsonga legalább egy árnyalattal jobb volt, de nem értékesítette a meccslabdák egyikét sem, és a végén ismét Novak iskolajátékát láthattuk a lelkileg összeomlott francia ellen, akiből az ötödik játszmában már a közönség hangorkánszerű buzdítása sem tudott kicsalni egyetlen épkézláb ütést sem.
– A tenisz mentális játék. Az érzelmek uralkodnak, nem pedig az erő. Fizikailag valamennyien egyformák lehetünk, órákon át azonos erővel üthetjük a labdát, de nem ez a perdöntő, mert a stresszhelyzetekben nem reagálunk egyformán. A végén a mentális erő határozza meg, hogy ki nyeri a fontos pontokat. Persze, nem árt egy adag szerencse sem – magyarázta győzelme után Novak Đoković.
Megkérdezték tőle, hogy ő hogyan csinálja.
– Nincs képlet, nem tudom szavakba foglalni, hogy mit kell tenni, amikor egy ponton múlik az egész meccs. Én csak próbálok lelkileg erős és pozitív maradni, és egyáltalán nem kételkedem az ütéseimben.
Mint a mellékelt keretben olvasható, Tsonga nem tudta megemészteni a kihagyott alkalmakat. Őt elragadták a sötét, öngyötrő gondolatok, amit követően már nem volt visszaút a meccsbe.
Đoković ezzel felülmúlta a Federer elleni, a tavalyi US Openen látott fordítását is. Akkor két meccslabdát mentett, most viszont néggyel kellett szembesülnie, méghozzá pályafutásának azon a rettenetesen fontos pontján, amikor a zsinórban nyert négy nagy torna a célja, s amitől már csak két győzelemre jár.
Érdekes, hogy a másik negyeddöntő után az argentin volt az, akiből a derűlátás sugárzott. A vereséget nem akarta a sérüléssel indokolni, hiába is kérdezgették a térdéről. Federer viszont akaratlanul is bevallotta, hogy végig rettegett.
– Az első két játszmában nem a terveim szerint alakultak a dolgok, majd ő gyúrót hivatott, de nem kért időt. Nem tudtam, hogy mi történik, fogalmam sem volt, hogy komoly gondjai lennének, vagy csak fájdalomcsillapítót kért. Magammal foglalkoztam, mert, ami az eredményt illeti, én voltam éppen nagy bajban, nem pedig ő. Még az is megfordult a fejemben, hogy csak pihenni akar, akár a következő két játszmán is át, arra számítva, hogy az ötödik játszmában ismét szétszaggat – mondta a svájci.
A negyeddöntő, bármekkora volt a dráma, a múlté, következhet az elődöntő. Tavaly ugyanekkor és ugyanitt Federer szakította meg Novak 43:0-s győzelmi sorozatát. Azóta kétszer játszottak, New Yorkban a már említett módon nyert Novak, két hete pedig Rómában csak két játszmában harcolta ki a döntőt. Következhet tehát az idegek játékának harmadik felvonása. S még akkor sincs vége, egyiküknek csak azután jön a hatszoros bajnok Nadal...
Női negyeddöntő: Sarapova–Kanepi 6:2, 6:3, Svedova–Kvitova 6:3, 2:6, 4:6. Az elődöntő párosítása: Stosur–Errani, Sarapova–Kvitova.
„Ilyen meccsekért élek”
Novak Đoković: Minden teniszező az ilyen percekért él. Azért edz éveken át keményen, hogy ekkora meccs részese legyen, ami a Roland Garros esetében egy erős hazai ellenfél legyőzését jelenti. Büszke vagyok, hogy nyerni tudtam.
Jo-Wilfried Tsonga: Fáradt vagyok, frusztrált és vigasztalhatatlan. A negyedik játszma hajrájában nem tudtam mit tegyek. Törjem össze az ütőm? Sírjak? Nevessek? Kérdezhettem volna magamtól, hogy ez vicc? Vagy azt, hogyan veszíthettem el? Legszebb lenne most felébredni, és megtudni, hogy még nem is játszottunk.
Juan Martín del Potro: Federernek köszönhetően volt esélyem ellene a győzelemre, de nem használtam ki. Azután én adtam neki lehetőséget, és ő élt vele. Nos, ez a különbség közöttünk.
