Hétfőn délután az óbecsei Tisza-parton sporttársak, klubvezetők, politikusok, szurkolók üdvözölték újdonsült Európa-bajnokot, aki vasárnap a zágrábi kajak-kenu Eb-n K-1-ben 200 méteren 34,437-es idővel ért elsőként célba. A fiatal sportoló az örömkönnyektől alig jutott szóhoz, így sporttársai megkegyelmeztek neki, és ruhástul a Tiszába dobták a klub büszkeségét. Novaković még a rögtönzött ünneplés előtt nyilatkozott a Magyar Szónak.
– Laza, baráti körben eltöltött ünneplésben volt részem tegnap itthon – igazán szép este volt. Új nap van, és megyünk tovább – mondja arról, hogyan fogadták őt vasárnap este szülővárosában.
Rövidtávon különösen fontos a lelkierő, a pszichés felkészültség. Magabiztosabban, jobban eveztél-e, hogy még a rajt előtt kiderült: megvan az olimpiai szint is?
– Amikor megjött a hír, hogy kijutottam a londoni olimpiára, örültem neki, de az edzőm már itthon is azt erősítette bennem: azért megyek ki az Eb-re, hogy ott a lehető legjobb teljesítményt nyújtsam. Én erre összpontosítottam, így alapvetően nem befolyásolta a teljesítményemet az örömhír.
Remélted a győzelmet?
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem, mert aki bejut a döntőbe, éremre és győzelemre hajt. A döntőben már bármi lehetséges, és én minden tőlem telhetőt megtettem. Az utolsó pillanatban mégsem tudtam, hogy én értem be elsőként a célba, csak azt láttam, hogy a szurkolóink boldogan ünnepelnek – arra gondoltam, hogy talán harmadik vagy negyedik vagyok. Amikor kiértem a pontonra, ahol a bírók ellenőrizték a hajót, valakitől azt hallottam, hogy én lettem az első. Ekkor gördült le az a könnycsepp, amely rám igazán nem jellemző.
Lesznek-e könnyek Londonban?
– Semmit nem ígérek az olimpiára, de mindent megteszek a győzelemért. Most lépésről lépésre haladok tovább, és az a célom, hogy ott legyek a döntőben. Ott, abban a pillanatban dől majd el, hogy összeáll-e a sikerhez szükséges minden egyes építőkocka – 200 méteren ez így működik.
