A Szerbiai Olimpiai Bizottság közleménye szerint az országot 115 sportoló képviseli majd a július 27-én kezdődő londoni olimpián. A listán hét vajdasági magyar versenyző neve szerepel. A vajdasági magyarok közül a már megszólaltatott Kasza Gábor kerékpározón kívül Szilágyi Csaba úszó, valamint az öt kajakos, Horvát-Panda Antónia, Kubik Renáta, Nagy Antónia, Tibor Márta és Holpert Ervin vesz részt az ötkarikás játékokon, míg az adai Sterbik Árpád a spanyol kézilabda-válogatott tagjaként szerepel majd Londonban.
Rajtuk kívül Szerbiából még három magyar sportvezető utazik Londonba: az egyik a női kajakosok szövetségi kapitánya, Panda János, a másik a szintén kajakos, óbecsei Sóti József, a harmadik pedig Lukács László, a Szerbiai Röplabdaszövetség menedzsere.
Lukács kétszer, 1975-ben és 1979-ben volt Európa-bajnokságon bronzérmes, és abban az időben a kontinens jobb röplabdázói között tartották számon. A szenttamási születésű Lukács olimpián azonban nem volt, most Londonban végre ő is a helyszínen ismerkedhet meg az ötkarikás játékok hangulatával.
– Az olimpiákon és is újonc leszek, hisz korábban egyszer sem jutottam ki. Még 1980-ban játszhattam volna a moszkvai olimpián, amikor jogot szereztünk a részvételre, de akkor éppen katona voltam, s nem mehettem. A pekingi olimpia utáni évben kerültem a válogatott menedzseri posztjára, azóta minden versenyen nyertünk érmet, már csak az olimpiai trófea hiányzik. Remélem tehát, hogy az olimpiai bemutatkozásom, a két csapat jóvoltából, sikeres lesz.
• Gondolja, hogy a röplabdánk sikeres lehet Londonban?
– Ezt a korosztályt felkészültnek látom arra, hogy elérje a saját maximumát. Más kérdés, hogy az ő maximumuk mit jelent majd a legerősebb mezőnyben. A sportban általában nagyon is relatív az ilyesmi, biztosra szinte soha nem lehet menni. Mindenesetre teljes a bizalom irántuk, s az olimpia előtti utolsó napokban is a munka arra irányul, hogy az a maximum éremben is kifejezhető legyen.
• Mi a sikerek titka?
– A válogatottak egységes családként működnek, s ez is az egyik oka, hogy sikerült kivívnunk az olimpiai szereplés jogát. Ha azt vesszük, hogy Kuba ugyanezt nem érte el, noha a játék szerint megérdemelné, feltételezhetjük, hogy a „mellékes apróságok” megoldottsága is a segítségünkre volt.
• Kijutni Londonba viszont nem volt könnyű.
– Nem volt szerencsénk, mert Európa-bajnokként nem juthattunk ki egyenes ágon az olimpiára. A következő olimpiai ciklusban ez megváltozik, a FIVB döntése szerint a 2015-ös Európa-bajnok további selejtező nélkül utazhat az olimpiára. Az ugyan messze van, és senki sem szavatolhatja, hogy 2015-ben európai aranyat nyerünk, viszont biztosan nem leszünk esélytelenek, mert fiatal csapatunk van, amely három év múlva még tapasztaltabb és erősebb lesz.
• Mit tud arról a menedzser, hogy a csapatokra Londonban mi vár?
– Tavaly ott voltunk az előolimpiai tornán, megismerkedtünk a csarnokkal, és az már nem jelenthet gondot, annál inkább a csarnok helyszíne, hisz eléggé messze esik az elszállásolástól. Az egyik feladatom a legésszerűbb közlekedés lesz. Remélem, hogy megoldom a problémát, és a csapat tagjainak nem kell ezekkel a kérdésekkel is foglalkozniuk, mint ahogyan az utóbbi két hónap sűrű versenyprogramja idején sem kellett, mert a legapróbb részletekig minden tökéletesen működött.
• Az egész ciklust végigcsinálta. Maradna-e ezen a helyen?
– Természetesen, továbbra is a két válogatott menedzsere kívánok maradni, ami valószínűleg annak is függvénye, hogy a ténykedésemnek lesz-e kihatása az eredményekre.
