Panda János: Kineveltünk 25-30 válogatott versenyzőt, s csak a lányom 300 versenyen volt válogatott, több mint 90 országos bajnoki címmel. A számok is mutatják, hogy rengeteg munkát és erőt fektettem a kajakozásba (Fotó: Ótos András)
A Szerbiai Olimpiai Bizottság közleménye szerint az országot 115 sportoló képviseli majd a július 27-én kezdődő londoni olimpián. A listán hét vajdasági magyar versenyző neve szerepel. A vajdasági magyarok közül a már megszólaltatott Kasza Gábor kerékpározón kívül Szilágyi Csaba úszó, valamint az öt kajakos, Horvát-Panda Antónia, Kubik Renáta, Nagy Antónia, Tibor Márta és Holpert Ervin vesz részt az ötkarikás játékokon, míg az adai Sterbik Árpád a spanyol kézilabda-válogatott tagjaként szerepel majd Londonban.
Rajtuk kívül Szerbiából még három magyar sportvezető utazik Londonba: az egyik a női kajakosok szövetségi kapitánya, Panda János, a másik a szintén kajakos, óbecsei Sóti József, a harmadik pedig Lukács László, a Szerbiai Röplabdaszövetség menedzsere.
Panda János 1953-ban született Bezdánban, okleveles közgazdász, aki az idén tölti be a 40 éves munkakort. Ebből adódik, hogy számára a kajak csak hobbi, amely azonban végül is sokkal több lett annál. Nemcsak azért, mert a teljes szabadidejét lefoglalta, hanem mert az évek során sok-sok sikert is eredményezett. Az egész pályafutásnak a koronája, hogy a lányával, Antóniával együtt végre az olimpiára is kijutott.
– Bonyolult dolog nekünk az olimpia. Sokszor ott voltunk a kapuban, de sehogyan sem jött össze. Már Barcelonában ott lehettünk volna, de a zárlat miatt nem lehetett. 2000-ben a szlovén válogatottat vezettem, Antónia is ott evezett akkor, de a selejtezőn a célfotó döntötte el, hogy a svédek vagy pedig mi leszünk olimpikonok. Pekinghez is közel jártunk, aztán mégsem sikerült. Antónia esetében a londoni szereplés a 25 éves pályafutás csúcsa, egy nagy vágy teljesülése. Nekem is vagy 30 vb és Eb után ugyanezt jelenti.
Panda János 1989-től Vajdaság kapitánya, 1991-től jugoszláv szövetségi edző volt, 2001-től pedig, tehát harmadik mandátumban, már a női országos válogatott szövetségi kapitánya. A kajakot egészen kis korában ismerte meg.
– Amikor gyermek voltam, volt kajakklubunk, és iskolai szinten műveltük, sőt kajakokat is gyártottunk, amelyek ugyan nem voltak versenyképesek, de azok az évek mégis megszeretették velünk a sportot. Évekkel később úgy álltak a dolgok, hogy a lányom úszni szeretett, de azt csak Zomborban lehetett művelni, és ezért minden áldott este oda kellett utazni. Ez azt jelentette, hogy esténként csak 11 tájt, kimerülve ért haza, és másnap semmire sem volt való, ami óvodás- és iskoláskorban már nagy, áthidalhatatlan problémát jelentett. A kajakozás, amire váltottunk, tulajdonképpen kompenzáció lett a gyereknek, amikor az úszással felhagyott.
• Hogyan lett a bezdáni kajakozás alfája és ómegája?
– Időközben én, mivel a magyar kajak-kenu révén számos ismeretséget és barátságot szereztem, egyre komolyabban foglalkoztam az edzői és egyéb munkával. Előbb üzleti ügy volt, hisz például az Adrián találtam nekik jó helyeket jó áron, ők pedig viszonzásként segítettek a felszereléssel és tanácsokkal. Idővel olyan szintre nőtt az egész, hogy Bezdánból 50 gyerek volt országos bajnok, mintegy 1500 titulussal. Kineveltünk 25-30 válogatott versenyzőt, s csak a lányom 300 versenyen volt válogatott, több mint 90 országos bajnoki címmel. A számok is mutatják, hogy rengeteg munkát és erőt fektettem a kajakozásba.
• Mit mondhat az olimpiai négyes jelenéről?
– Ehhez vissza kell menni egy évet. A tavalyi belgrádi Eb után felmértük a helyzetet, és kiszámítottuk, hogy hiányzik kb. 1,3 másodperc az olimpiához. A négyes kvótája nagyon fontos, mert aki így kijutott, az egyesben és párosban is indulhat. Szeged előtt hosszadalmas vita folyt arról a szövetségben, hogy maradunk-e egy bizonytalan négyesnél, vagy pedig a hat lányból, tehát a Moldovan nővéreket is beszámítva, összeállítunk egy négyest, amely biztos kijut az olimpiára, azután pedig lesz, ahogy lesz. Így állt össze az új és biztos négyes, amely ki is jutott Londonba egy őrülten erős versenyen. A másik két versenyző, Tibor Márta és Kubik-Major Renáta ugyan a vb-n kettesben csak a B döntőbe jutottak be, másfél hónappal ezelőtt viszont mégis kaptak kvótát, ami, mint kiderült, nagyon jól jött a végső megoldáshoz. A másik fontos dolog Nagy Antónia kézsérülése, amely körül már addig fajult a vita, hogy a szövetség le is akarta cserélni. Nem hagytam annyiban, kiharcoltam, hogy visszaállítsuk a régi négyest, a két nővér pedig menjen párosban, s mi majd azon leszünk, hogy Antóniát megkíméljük, és versenyképessé tesszük. Más ezt biztosan nem vállalta volna fel, mi azonban elhatároztuk, hogy megvédjük a gyerekeinket.
• Londonban mi az élvárás?
– Elértük már a sérült Antóniával is a tavalyi belgrádi szintet. Ha ebből még lefaragnánk egy másodpercet, akár érem is lehet belőle, annyira tömör a mezőny, s olyan kicsi a különbség az ezüstérmes és a B döntő legjobbja között. Az egészet komplikálja a nem kimondottan eszményi olimpiai pálya, ahol szeles időben nem mindegy, ki melyik sávot kapja a sorsoláson. Tehát nemcsak a fizikai és lelki felkészültség dönt, hanem esetleg a szerencse is fontos tényező lehet. Állítólag valami javítást eszközölnek, de kérdés, hogy mennyire sikerül.
