Ha megkérdezném, vajon melyik sport a legnehezebb, válaszul a legtöbb esetben valószínűleg azt kapnám, hogy nem lehet általánosítani, hisz mindenki a saját értékrendje és kritériumai szerint állítana sorrendet. Lehet, hogy hihetetlen, de a kérdésre mégis megvan a válasz. Bármennyire is meglepő, az első helyre az ökölvívás került, kicsivel megelőzve a jégkorongot és az amerikai futballt. A kosárlabda a 4., a tenisz a 7., a vízilabda az alpesi sízéssel osztja a 11. helyet, 16. a rúdugrás, míg valószínűleg nagy meglepetésre a kerékpározás csak a 20. helyet foglalja el a röplabdával együtt.
Kérdezhető jogosan, hogyan alakult ki ez a sorrend? Nos, az ESPN sportcsatorna nyolc tudósból álló csapatot alakított, azok pedig előbb meghatározták a szerintük tárgyilagos kritériumokat, majd, pontozás alapján kialakították a megvizsgált 60 sportág listáját. Nyolc kritérium szerint pontoztak. Ezek az állóképesség, az erő, a robbanékonyság, a gyorsaság, a mozgékonyság, a lelkierő, a koordináció és elemzőképesség. Az első hétből egyes esetekben csak a gyorsaságot lehet kizárni, mert nem tényező például a magasugrás, a sportlövészet vagy a snooker esetében. Perdöntőnek végül is a három utolsó kritérium bizonyult. A lelki tényező, habár valaha nem tulajdonítottak neki kellő jelentőséget, mindig is számított, különösen azért, mert az egykori élvonalakban, az edzési módszerek és a gyakorlás időtartamának sokasága miatt, nagyon eltérő volt az állóképesség, a robbanékonyság és a mozgékonyság foka. Manapság a lelki tényező azért perdöntő, mert az előbb említett három tényező könnyen növelhető egyforma szintre. A koordinációt azért nem kell külön elemezni, mert a korszerű élsportban szó sem lehet koordinációmentes vagy hibás sportolóról. Marad tehát az elemzőkészség, amit nevezhetünk sportintelligenciának vagy döntéshozatali képességnek is, ami azért fontos, mert a sport általában egyre gyorsabb és erősebb, vagyis a győzelmet jelentő akciót – persze a taktikai edzettség alapján – szinte mérhetetlenül kevés idő alatt kell kitervezni és véghezvinni. Nem vitás, hogy az ökölvívás, a jégkorong és az amerikai futball a leggyorsabb sportágak, s a meccsek idején egyetlen tizedmásodpercnyi idő sincs a habozásra. Ha azt mondjuk, hogy a vágtázás talán még gyorsabb, az sem tévedés, de azonnal látható, hogy a nyolc elfogadott tényező egyikére-másikára ott nincs szükség. Ugyanígy a maratonfutás, amelynek tényezői az állóképesség, az erő és a lelkierő, de nincs igazán szükség a robbanékonyságra és a pillanatnyi és gyors döntéshozatalra. Meglepően magas helyet érdemelt ki a tenisz, és váratlanul alacsonyat a kerékpározás. Az előbbi valószínűleg a meccsek időtartama miatt, és azért is, mert nem lehet a kedvező eredményt kibekkelni, mint a fociban, ami fokozott és szüntelen feszültséget jelent. Az utóbbi pedig feltehetően a gyakori doppingbotrányok miatt, és azért is, mert a sztároknak vízhordó segítőik vannak, akik könnyítenek a nehézségeken, a sportintelligencia viszont a futam előtt használatos, és az előre kidolgozott taktikán szakasz közben már a legremekebb gondolatmenettel és ötlettel sem nagyon lehet változtatni.
