Van a szlovénoknak egy teniszhonlapjuk, amelyet hozzáértő szerkesztő és újságírók készítenek, akik azonban nem tudják eltitkolni, hogy Novak Đoković nak szurkolnak. Hogy pontosan miért, adott esetben mellékes, de hogy így van, azt a részemről részben átvett címük, a Đ okovi ć -rapszódia is alátámaszt. A múlt éjjel – sok ezer más teniszbaráttal együtt – ők is nagyon elégedettek lehettek, hisz kedvencük rövid idő alatt másodszor is visszavágott az argentin Juan Martín del Potrónak az olimpiai bronzmeccsen elszenvedett vereségért, és ma a New York-i döntőben a Janko Tipsarević et verő spanyol David Ferrerrel mérkőzik. A másik ágon a skót Andy Murray és a cseh Toma š Berdych csatáznak a vasárnapi zárómeccsért.
Szó, ami szó, Đoković nagyszerűen játszott, és megérdemelten került ki győztesként a méltó riválissal szemben a 3 óra 5 perces csatából. A mérkőzés nagy részében Đoković érzékeltette, hogy miért címvédő, és miért volt egy éven át a ranglista első helyezettje. Az elemében levő kihívó minden ötletére általában volt válasza, nem került alárendelt szerepbe, és a kellő időben ki tudta billenteni a meccset az egyenrangú állásból. Az első játszmában Novak kétszer nyerte el Del Potro adogatását, aki a második játszmát óriási lendülettel, zsinórban nyert 10 ponttal nyitotta. Novak 4:5-ig tűrte a hátrányt, ekkor azonban elnyerte ellenfele adogatását. 6:5-nél 18 perces játék következett, amelyben az argentin három játszmalabdát hárított, és végül kicsikarta a rövidítést, amit azonban fölényesen, 7:3-ra mégis elveszített. A 2:0-s vezetés lendületet adott Novaknak, aki a harmadik játszma elején azonnal breakelt, és az előnyt a nagy bajnokok módján rutinosan végig megtartotta a tapsot ugyanúgy kiérdemlő ellenfelével szemben.
Ha valakiben e meccs kapcsán felmerült a gondolat, hogy az argentin is megérdemelte volna a továbbjutást, azonnal elhessegetheti, hisz ilyesmi inkább az est másik találkozójára, David Ferrer és Janko Tipsarević csatájára vonatkoztatható. A spanyol és a szerb játékstílusa nagyon hasonló, így a játék is kemény, hosszú és egyenrangú volt, kivéve azt az öt játékot, amit Ferrer az első játszmában, 0:2 után zsinórban nyert meg. A két tökéletesen felkészített, a fanatikusság határát súrolóan harcias és megalkuvást nem, de a tenisz minden fortélyát ismerő sportember csemegével szolgált az eleinte visszafogott, idővel azonban hevessé vált publikumnak. A spanyol vitte az első játszmát, amire Janko kettővel válaszolt. A negyedik játékrészben csak egy break volt, a spanyol nyerte, miután kivédett egyet, és következhetett a döntő játszma. Ebben Janko 3:0-ra és 4:1 vezetett, tetejében 30:0-ja volt még Ferrer adogatásán. Mint a horvátČilić a skót Murray ellen, a szerb sem állta a rohamokat, de a rövidítést még kiharcolta. Ott azonban egy elveszített adogatás behozhatatlan előnynek bizonyult, és a 4 óra 31 perces csata után a két teniszező egymás vállára borult a hálónál, majd a sajtóértekezleten sehogyan sem fogytak ki a bókokból egymás számlájára. Egy biztos, Tipsarević megmutatta, hogy nem véletlenül kilencedik a ranglistán, és jó ideje már nem ok nélkül tart tőle minden leendő riválisa.
Az elődöntőben a papírforma Đoković és Murray győzelmét ígéri, de aligha kérdéses, hogy semmi sem lehet meglepetés. Đokovićot nemcsak játéka, hanem tapasztalata és eddigi eredményei emelik ki. Már 17. alkalommal elődöntős a nagy tornákon, ebből tízszer zsinórban, amivel az öröklista második helyén beérte Lendlt és Lavert. Csak Federer előzi meg aki a 2004–10-es időszakban egymás után 23-szor játszott elődöntőt. Murray 11-edszer elődöntős, de mint Ferrernek és Berdychnek sem, még nincs GS-győzelme. Csak a négy közül legfiatalabb Novak nyert már trófeát. Ferrer a 4., Berdych pedig harmadik GS-elődöntőjét vívja. A mérleg Đoković és Ferrer között 8:5 a szerb javára, azzal, hogy betonon 7:2 az állás, és az idén Novak mindkétszer, az Australian Openen és Miamiben is nyert. Novak a 6. GS-serlegért és a 32. tornagyőzelemért van versenyben. Meghökkentő, de Berdych az eddigi hat meccsen négyszer győzte le Murrayt, és betonon 2:1-re vezet. Az olimpiai bajnok ezen szeretne szépíteni, és 26. évében, négy elveszített nagy döntő után végre megnyerni az első serleget is.
Eredmények, férfiak, negyeddöntő: Ferrer–Tipsarević 6:3, 6:7, 2:6, 6:3, 7:6, Đoković–Del Potro 6:2, 7:6, 6:4. Vegyespáros, döntő: Makarova, Soares–Peschke, Matkowski 6:7, 6:1, 12:10.
