Alig kilenc hónapja, hogy Kragujevacon megnyitották a fedett medencét. Tavaly decemberben volt az avatóünnepség, s csak öt hónappal rá a šumadijai városban Radnički néven már vízilabdaklub is alakult. Ez mind rendjén lenne, hisz a vízilabda Szerbiában nagy népszerűségnek örvend, s az sem volt gond, hogy azon a megnyitón a válogatott elrontotta az ünnepet, hisz veszített Németországtól. Kragujevacon ugyanis gondoltak egyet, s nem elégedtek meg azzal, hogy teljes újoncként elsők lettek a nyári ligában, és bejutottak az I. B fokozatba. Néhány nappal később ugyanis világgá kürtölték, hogy több híresség is a klub tagja lett. Ezzel összhangban a szerb szövetséghez fordultak, amely azonnal beleegyezett, hogy a Radnički bejusson az I. A ligába, s mivel erős összeállítást toborzott össze, az Európai Úszószövetségnél is kiharcolták, hogy a csapat az Európa Kupában (volt LEN-kupa) is indulhasson.
Azt viszont, hogy pontosan mely játékosokkal rajtol majd a hazai élmezőnyben és Európában is a kragujevaci csapat, még nem tudni. A nyáron náluk volt a volt válogatott Slavko Gak és a Vojvodina két korábbi tagja, Miroslav Ranđić és Nemanja Ubović. A nagykikindai Ranđić – aki mellesleg macedón válogatott – ha igaz, azóta már elment, és a francia Marseille csapatában folytatja pályafutását, de már aláírt, vagy a napokban aláír a válogatottFilip Filipović és Vanja Udovičić, az edző pedig a szövetségi kapitány Dejan Udovičić lesz. Másfél hete a montenegrói válogatott Boris Zloković és a horvát erősség Damir Burić is a leendő tagok listáján szerepelt, róluk azonban azóta nem esett szó.
Egy klub ennyire gyors haladása párját ritkító eset. Sakk- vagy asztaliteniszklubot például ily módon lehet egyik napról a másikra létrehozni, labdajátékokban azonban leginkább volt már némi hagyomány és gyötrelmes múlt, mire összejött a pénz, és a kiszemelt légiót meg lehetett vásárolni. Ne menjünk messzire a példáért, hisz alighanem mindenki ismeri az óbecsei vízilabda múltját, amely néhány éves befektetés után BL-győztessé nőtt, és ugyancsak a vendégjátékosok sokasága révén uralta az európai mezőnyt az olasz Pro Recco is.
Kragujevac a múltban nem jutott a vízi sportok térképére. A város, amelyet írott dokumentumok a XV. században említenek először, de a régészeti kutatások révén tudott, hogy a helyén település volt ott már az ókorban is, csak a foci, atlétika, birkózás és sportlövészet révén szerzett némi hírnevet. Időközben átálltak a kosárlabdára és a röplabdára is, míg a többi sportág erősen háttérbe szorult. Szerették volna ugyan, ha náluk épít teniszközpontot Novak Đoković, de az arra a célra kijelölt helyszín körül bonyodalmak támadtak, így a teniszező visszalépett, a városatyák pedig úgy tettek, mintha a terv soha nem is létezett volna.
Kragujevac Šumadija legjelentősebb városa, s a XIX. században egy rövid ideig (1818–1841) Szerbia fővárosa is volt, az ottani öntöde számított Szerbia első ipari létesítményének, a Líceum pedig a belgrádi egyetem elődjének. A II. világháború után Kragujevac az autó- és fegyveriparáról volt ismert. A kragujevaciak a sportban nem sok országos bajnoki címet nyertek, híres sportolóikat pedig akár egy kéz ujjain is meg lehet számlálni. A leghíresebbek a két olimpiai érmes, Mirko Puzović öklöző, Stevan Pletikosić sportlövő, az Európa-bajnok hármasugró Miloš Srejović és a vb-negyedik Biljana Topić hármasugrónő. Kragujevaci születésű viszont az ország új elnöke, s nincs kizárva, hogy ennek is van jelentősége, még akkor is, ha Tomislav Nikolić személyesen ezért semmit sem tett és tesz.
Ha egy kicsit jobban belemélyedünk a dolgokba, megállapíthatjuk, hogy Kragujevacon helyesen gondolkoznak. Valószínűleg tudják jól, hogy erős focicsapatot így nem lehet megalkotni. Aki ugyanis e Szerbiában ér valamit, az a Partizanban és a C. zvezdában akar focizni, s különben is túl költséges lenne. A kosárlabda már más mese. A főváros ugyanis a két nagy csapatba nem tud mindenkit begyűjteni, s inkább külföldiek után néznek, mint a kétes képességű hazaiakat hajszolják. A Radnički ezért egy egészen jó kis csapatot épített, amely – miután a főváros tönkretette előbb a helyi rivális FMP-t, majd a Vojvodinát és a Hemofarmot is – már nem jelent igazi veszélyt, és elégedett a harmadik hellyel is. Hasonló az eset a röplabdával, amely még olcsóbb sport, s amelyben a kragujevaciak évek óta, forgandó szerencsével ugyan, de a legjobb négy között vannak. Tudni kell itt, hogy a vízilabda még olcsóbb. Miután az olaszok és a görögök számos légiósnak felmondtak, s Horvátországban és Montenegróban is beszűkült a piac, élvonalbeli játékost már 30 ezer euróért is kapni, a kevésbé híreseket pedig potom pénzért. A kragujevaci Radnički így nagy betörést csinálhat mondjuk évi alig fél millióért, amiben minden lehető költség benne van, ennyiért pedig manapság már egyetlen kétballábas focistát sem lehet venni.
Šumadijában tehát megalakult, vagy ha így a pontosabb: alakulóban van egy dreamteam (álomcsapat). Már ma is felmerülhet azonban egy gyakorlatias kérdés, amelyet a tapasztalat sugall: és meddig tart majd?
