Már csütörtökön délután megakadt a szemem egyes tévék teletextjén és némely hírportál szövegén, valamint a sporthírek megfogalmazásán is a Janić-üggyel kapcsolatban. Habár általában így szokott lenni, mégis érdekes, hogy szinte mindenki mást ragadott ki címnek vagy kommentárnak a kajakozónő felszólalásából, aki esetében azért használom az „ügy” megfogalmazást, mert habár úgy tűnik, hogy minden rendben, egyedül csak annyi biztos, hogy a háromszoros olimpiai bajnok valóban haza kíván költözni.
Az egyiknek az a fontos, hogy „Nataša nem érezte jól magát Magyarországon”, a másik szerint „Nataša érmeket ígért”, a harmadik kiemelte: „Nem a pénz miatt jövök”…
Nos, ennél az utolsónál, a pénznél állnék meg néhány szó erejéig, s a címbe éppen ezért helyeztem a magyar börtönszleng szótárából kölcsönzött megfelelőt.
Amíg ugyanis a belgrádi sajtóértekezletre tartottunk, fiatal rádiós barátommal a sportolók keresetét tárgyalgattuk, mert ő meglepően kevésnek tartotta az éppen fogadási csalással megvádolt kézilabdázó Nikola Karabatić havi 20ezer eurós keresetét. Hogy az összeg pontos-e, nem tudom, de ezt írják a lapok, másrészt nem tartom nagyon kevésnek, mert kézilabdázóként ennyit vagy többet csak három országban (spanyol, német, francia) lehet megkeresni, bár egyik-másik játékos másutt is megkérte és megkapta havi szinten a szerbiai négyévi átlagot. Nem kevés, mert európai csapatsportban csak a focisták és a kosarazók keresnek ennél többet, évi 250ezer eurót pedig például a jamaicai csoda Usain Bolt is csak nehezen tud összefutni, azért a kenyere javát a védnöki szerződésekből biztosítja. Valaki azt mondatná, hogy bezzeg a teniszezők…
Mivel érdekelt, utánajártam, s kiderült, hogy igazam volt, amikor a beszélgetésben azt állítottam, hogy havi tisztán 20 ezres átlagot az idén ha 50-60 férfi teniszező tud felmutatni. Esetükben ugyanis a hivatalos nyilvántartásban a bruttó szerepel. A havi 20 ezret pl. Bagdatisz, Mahut, Bellucci és hasonlók tudták összeteniszezni, s messze jár tőle Nalbandian, Zimonjić, Hewitt, Karlović, Montanes stb.
Egészen biztos vagyok benne, hogy Dusev-Janić Nataša sem éri el a havi 20 ezret. Pedig semmivel sem kevesebb erőt és időt nem fektet a sportolásba, ráadásul sokkal sikeresebb az említetteknél.
Az esetében, amikor a pénzt említi, egészen téves azt kiolvasni belőle, hogy „a pénz nem érdekel, annyira szeretem a szülőhazám, hogy ingyen is versenyeznék”, hanem, hogy „a pénz csak másodlagos, ha nem lennének meg az egyéb feltételek, eszem ágában sem lenne eljönni Magyarországról”. Egyáltalán miért sportolna és nyerne érmeket Szerbiának Nataša ingyen? Aki becsületesen megdolgozik a felkínált vagy megbeszélt fizetéséért, miért szégyellené, hogy a munkáért pénzt kap? Miért lenne bárkinek a szemében szálka, hogy egy élsportoló a hosszú és sikeres pályafutása során két országnak nyer(het) érmeket, és mindkettőnél kiérdemelheti a sportolói nyugdíjat? Aki irigyli, nincs akadály, csinálja utána. Bár kötve hiszem, hogy az emberek túlnyomó része kimondott élvezetet lelne az eszeveszett evezésben. Még havi 20 ezerért sem.
