A szerb vízilabdaligában egyetlen olyan pólós játszik, aki olimpiai bajnokságot nyert. Ez a 31 éves, pólai születésű Damir Burić, aki csapataival, a rijekai Primorjével, a zágrábi Mladosttal és a genovai Pro Reccóval nagy sikereket jegyzett, a horvát válogatottal pedig mindent megnyert, amit csak lehetett. A csúcs a londoni arany volt, majd nagy meglepésre Szerbiába szerződött, és az új álomcsapat, a kragujevaci Radnički tagja lett. A szerb liga rajtján Újvidéken vendégszerepelt, és a nyertes meccs után szívesen válaszolt a kérdésekre.
• Miért választotta éppen Kragujevacot?
– Volt néhány jó ajánlatom, de a Radničkié volt a legkonkrétabb, azonkívül olyan pólósokat is megszereztek, akikkel már játszottam együtt, tehát részemről feltételezhető volt, hogy náluk épülök be a leggyorsabban az új környezetbe.
• Első horvát pólósként Szerbiában hogyan találta fel magát?
– Semmi gondom sincs vele. A városban a vízilabda slágersport lett, nagy az érdeklődés, pozitív irántunk a viszonyulás, ami nagyban megkönnyíti a helyzetem az új környezetben.
• Meg az is, hogy némi túlzással ugyan, de itt van a fél Pro Recco?
– Némi túlzással, persze, de az egyharmada azért itt van. Az olaszoknál Filipovićtyal, Udovičićtyel és Zlokovićtyal játszottam együtt.
• Újra erős csapat tagja, ami eleve meghatározza a célokat.
– A célom, mivel az anyagi vetület néhány más esetben is hasonló lett volna, az erős klub, egy új kihívás, és persze a trófeák, a sikerélmény lehetősége volt. Ebben a csapatban mindent megtaláltam, és még egy sikeres és jó edzőt is kaptam. A szerbiai liga is érdekes lesz, hisz velünk, a felerősödött Zvezdával, a hagyományosan jó Partizannal és amiről itt, Újvidéken is meggyőződhettem, a jó képességű fiatalokat felvonultató Vojvodinával komoly versenyfutás várható. Nem állíthatom, hogy a fő esélyesek vagyunk, de a legjobbak valószínűleg a bajnoki hajrában leszünk, amikor a titulusról döntenek.
•Az Eurokupában is magasan van a léc.
– Világos, de nem lesz könnyű, különösen a kezdetben várhatunk némi ingadozást, amíg a gárda teljesen össze nem rázódik. Biztos vagyok benne, hogy napról napra jobbak leszünk, mert sokkal többre vagyunk képesek, mint amit a Vojvodina ellen nyújtottunk a bajnoki nyitányon. Van még idő az európai rajtig. Könnyítő körülmény, hogy az Európa-kupa csoporttornáját Kragujevacon játszhatjuk le, és az otthoni környezetben az erős mezőnyben, a Sabadellel, a Florenciával, a Potsdammal és a Yüzmevel is az első helyet célozhatjuk meg. Azután, persze, a serleget is.
• Ön szerint az utóbbi néhány évben miért a horvát, szerb, olasz hármas osztozik a világversenyek érmein?
– Igen, most ez a három válogatott uralja a mezőnyt, de ez szerintem csak ideiglenes, mert e háromnál a jelenlegi korosztály a legjobb. Másrészt nem meglepetés, mert köztudott, hogy a szerb és a horvát pólóiskolák – a montenegróival együtt –, amelyek egykor az egységes rendszerből nőttek ki, talán a legjobbak a világon. Megtörtént, hogy a pólóban komolyan dolgozó olaszok is kineveltek egy jó gárdát, és ez a négy válogatott uralja a mezőnyt. Lehet, hogy nemsokára megváltoznak a dolgok, de most vitán kívül így van.
• Esetleg a magyarokra gondolt, akiknél a volt klubtársa, Benedek Tibor lesz a kapitány. Mit vár tőle, és milyennek ismerte meg?
– Egészen biztos, hogy a magyar vízilabda, amely az utolsó néhány esztendőben, a pekingi olimpia óta, nem volt valami eredményes, újra felemelkedik. Ebben Benedeknek nagy szerepe lehet, hisz őt egy kivételesen profi hozzáállású embernek és sportolónak ismerem, aki nemcsak át tudja majd adni a tapasztalatát, hanem megalkuvást nem ismerő vezéregyéniség lehet a parton is. Benedek biztosan a legszínvonalasabb munkát nyújtja majd, és a legkeményebb munkát követeli meg, aminek a klasszis, de kiöregedett nemzedék méltó utódainak meglelése és kivezetése lesz az eredménye.
• Horvátországban megváltozott a póló térképe, szinte letűnt a közép-dalmát régió, például Split, Šibenik és Korčula, viszont a válogatott mindent megnyert.
– Jelen pillanatban Rijeka a legerősebb, ami a nevelőmunkát illeti, s alig marad le Dubrovnik és Zágráb. A válogatott és a klubok eredményei is azt sugallják, hogy Horvátországban a vízilabda maradt a magas színvonalon, hogy jó az irányítás, megfelelő erejű és tömeges az utánpótlás, így szavatolt a jövő is.
• Melyik volt a pályafutása során a nehezebb ellenfél, Szerbia vagy Magyarország?
– Nem tudok választani. Mindkettő egyformán nehéz volt, mert más a játékstílusuk. A magyarok azért, mert más pólót játszanak, az úszásra és a sok kapura lövésre alapoznak, a szerbek pedig azért, mert ugyanazt játsszák, amit mi is, vagyis a kemény védelmet. Ha mégis választani kell, az utóbbi néhány évben Szerbia volt a nehezebb ellenfél.
• Hazájában nagy visszhangot váltott ki, hogy ideiglenesen visszavonult a válogatottból.
– Ezt az évet, ami a válogatottat illeti, véglegesen kihagyom. Kicsit lazítani kell, nem vagyok már egészen fiatal, 2010-től, a zágrábi Eb-től kezdve pokoli tempóban játszottunk, s ha hozzáteszem a klubkötelezettségeket, kicsit megcsömörlöttem. De ez nem tarthat örökké, és ha az új kapitány jövőre engem is a csapatban lát, rendelkezésre állok.
• Ivica Tucak új kapitány jelenthet bármilyen változást a horvát pólóban?
– Semmilyen változás nem várok, Tucak ott folytatja, ahol Ratko Rudić abbahagyta.
