A szerbiai vízilabda, egészen a pekingi olimpia elődöntőjéig, botránymentes sportnak számított. A kínai fővárosban négy éve egymásnak estek a játékosok, a verekedésnek komoly sérültjei is voltak, a bronzmeccset így tartalékosan játszották, s az lett a vége, hogy egészen váratlanul megtörtént a nemzedékcsere. A második belháborút a londoni olimpia váltotta ki, a játékosok egy részének levele indította el az lavinát, a vége, ha egyáltalán a végéről beszélhetünk, mert sokkal valószínűbb, hogy gyűrűznek még majd a dolgok, a kapitány Dejan Udovičić lemondása lett.
A két esetben csak még két tényező egyforma. Mindkét olimpián Udovičić volt a kapitány, s a szövetség mindkétszer megpróbálta elhallgatni, titokban tartani a történteket. Négy éve nem sikerült, s egészen biztos, hogy előbb vagy utóbb most is valaki eljátssza a „mély torok” szerepét.
Az említett levél, amelyről már írtunk, hivatalosan a játékosok elégedetlenségről szól a kapitány munkájával, valóban azonban az anyagiak és a klubérdekek húzódnak meg a háttérben. Már nem titok, hogy a levél értelmi szerzője Slobodan Soro kapus, akit Udovičić az olimpia után értesített, hogy többé nem számít rá. Mint általában, ahol embercsoport van együtt, azonnal táborokra szakadtak. A pólósok egy része egyet ért a levéllel és alá is írta, a többiek pedig hallgatólag maradtak a kapitány mellett.
Dejan Udovičić, aki 2006-ban vette át a válogatottat, és a 17 nemzetközi versenyen 16 érmet és egy negyedik helyet nyert, megkísérelt szót érteni a csapat tagjaival. A békítési kísérletre hétfőn késő délután került sor, amikor a csapat tagjai a Világliga rajtja előtti edzésre érkeztek Belgrádba. A vagy egy órás vitatkozásnak az lett a vége, hogy Udovičić „az ábrázatom többet ér a posztomnál” szavakkal lemondott, a szövetség elnöke ezt elfogadta, és elmondta, hogy a pólósok normálisan reagáltak az egészre, és azt is, hogy a csapatot a mai hamburgi meccsre Udovičić egyik eddigi segédje, a volt neves válogatott, jelenleg a C. zvezda edzője, és a korosztályos válogatottak kapitánya, Dejan Savić vezeti. Sovrović elnök hozzátette, hogy valószínűleg a napokban már új kapitányt neveznek ki, az egész ügyet pedig lezártnak tekinti a válogatotton belüli békesség érdekében.
A kapitány lemondásával azonban egyes érdekelt körök még nem érték el teljes céljukat. Ezt mutatja, hogy időközben a szakbizottság két tagja is lemondott, egyikük, Aleksandar Šoštar, a volt híres kapus és a Partizan magas rangú tisztségviselője részben el is magyarázta, hogy miért. Szerinte ugyanis a Partizant háttérbe szorították, amit a fényes múltú klub nem engedhet meg.
Ha hozzátesszük, hogy a Partizan az edzőként még igazán nem bizonyított Igor Milanovićot, a klub és a jugoszláv vízilabda legendás játékosát akarja kapitánynak, még világosabb, hogy honnan fúj a szél. Egészen bizonyos, hogy a Partizanban zokon vették a két mesterséges klub, a C. zvezda és a Radnički megalakítását. Érdekes, hogy a fővárosi riválist még eltűrnék, viszont a šumadijai álomcsapat létezése, ahol éppen Udovičić az edző, és a tény, hogy bajnoki sorozatuk alighanem megszakad, elviselhetetlen.
Arról, persze, sehol egy szó sem, hogy a Partizan éveken át rombolta a nevelőmunkában jobbnak bizonyult és a hazai mezőnyben is egyre sikeresebb újvidéki Vojvodinát, amiben Dejan Udovičić részben nem értett velük egyet. A Partizanban olyan hatalmat óhajtanak a hazai pólóban, amilyent Szerbia önállósulása óta élveztek, s amilyent nem tudtak megvalósítani a korábbi országokban, amikor a horvát, montenegrói klubok és a Becse elég erősek voltak a bizonyos egyensúly-állapothoz.
Kiszivárgó hírek szerint a csonka szakbizottság kitart korábbi álláspontja mellett, és Savićot javasolja kapitánynak, aki pedig, mondta egy névtelenséget kérő bennfentes, ha van esze, Udovičić eddigi első segédjét, az újvidéki Dejan Stanojevićet tartja meg maga mellett. Az illető szerint Milanović esetleges kinevezése nem biztos, hogy jó szolgálat lenne a szerbiai vízilabdának.
