Szerbia női válogatottja szép sikert ért el a Fed-kupában, hisz az idén először döntőt játszott. Mivel azonban a zárómeccsen a címvédő Csehország volt a vendéglátó, a serleg elnyeréséről szó sem lehetett. A döntő egyetlen fénypontja Ana Ivanović győzelme volt Petra Kvitova ellen, bár itt nem kell figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy a Wimbledon tavalyi balkezes bajnoknője sérülten, egy feladott torna után vállalta a válogatottságot, és Jelena Janković feletti győzelmével jelentősen hozzájárult csapata új sikeréhez.
A találkozó mélypontja a befejező sajtóértekezlet lett, hisz azon a két tapasztalt, Janković (februárban lesz 28 éves) és Ivanović (tegnap volt a 25. születésnapja) bejelentették, hogy valószínűleg többé nem vállalják a válogatottságot, majd pedig a teljes gárda, a kapitánnyal az élen, váratlanul és egészen szokatlan módon a szerbiai újságírókat okolta az elveszített döntőért, mondván a sajtó nem támogatta őket, a sikert minimalizálta, a női válogatottnak és tagjainak nem adta meg az őket megillető figyelmet és teret.
Aligha tévedek, ha azt állítom, hogy eddig még egy fociklub sem vádolta meg a teljes sajtót, ami pedig a teniszezőnőket illeti, valójában semmi okuk a panaszra, hiszen semmit sem tettek a sajtó megkülönböztetett bánásmódja érdekében. A válogatott az idén nyerte első két meccsét a Világcsoport I-ben, és óriási szerencsével jutott a döntőbe. Előbb, Ivanović nélkül, a Clijsterset nélkülöző belgákat múlták felül, majd pedig a Sarapova nélküli, és a formán kívüli Kuznyecovára és Pavlucsenkovára maradt Oroszországot győzték le. A döntő előtt a válogatott Szerbiában egyetlen sajtóértekezletet tartott, amelyen csak Vraneš kapitány és Bojana Jovanovski jelent meg. Továbbá a válogatottban az a gyakorlat, hogy a meccsek előtt, azok idején és után kizárólag a sajtóértekezleten lehet a csapat tagjaihoz jutni, négyszemközti interjú csak a közszolgálati tévé esetében engedélyezett, és a kérdések kizárólag a folyó meccsel lehetnek kapcsolatosak. E sorok írója tavaly a Kanada elleni újvidéki meccs előtt külön interjút kért Jovanovskitól, aki válaszolt is a kérdésekre, viszont a szövetség sajtófelelőse ebből méretes problémát csinált, és az összbenyomáson semmit sem változtatott, hogy utólag bocsánatot kért.
A sajtó tehát a szerb női válogatott esetében eleve csak leszűkített témakörre ítélt, ami, elsősorban a fővárosi bulvárlapoknak, egyenlő a katasztrófával. És mégis, a prágai döntőre egy teljes busznyi fővárosi újságíró utazott el. A címekből és a tálalásból azonnal kivehető volt, hogy a legtöbb nyilatkozat hamis, alkalmi módon kitalált, hisz a kirándulókká fokozott társaság érdemeset és érdekeset nem kaphatott.
Végül nézzük, kik is azok, akik önmaguknak „kiérdemelt” teret és figyelmet követelnek. Ana Ivanović volt világelső, aki már négy és fél éve szinte semmit sem mutatott. Idei mérlege 37:21, a legjobb tíz ellen 3:8, beszámítva ide a Kvitova elleni győzelmet is. Jelena Janković is volt világelső, aki legutóbb 2010-ben jegyzett jó eredményt, amikor a Roland Garroson játszott elődöntőt. Idei mérlege 32:30, a legjobb tíz ellen 1:8 és 14 tornán az első fordulóban esett ki. Bojana Jovanovski csak két meccset játszott a TOP10 tagjai ellen, és mindkétszer veszített is, továbbá 13 tornán bukott el az első fordulóban, néhány esetben pedig a selejtezőben esett ki. A közöttük a vádakban leghangosabbra, a tizenéves Aleksandra Krunićra talán szükségtelen a szót pazarolni. Nem kevés ez mégiscsak ahhoz, hogy együttes szerkesztői lehessenek a mellesleg nem túlzottan színvonalas belgrádi sportsajtónak?
