A teniszvilág, s további sok sportrajongó a múlt héten nem hitt a szemének. Teljesen hihetetlennek tűnt, hogy egy, alapjában véve ismeretlen teniszező egészen a döntőig meneteljen a párizsi 1000-es mestertornán, mint ahogyan azt Jerzy Janowicz tette.
A lengyel előbb a selejtezőben az olasz Bolellit, majd a francia Serrát győzte le, azután pedig zsinórban öt ellenfelet vert a legjobb 20 közül: a német Phillip Kohlschreibert, a horvát Marin Čilićet, a brit Andy Murrayt, a szerb Janko Tipsarevićet és a francia Gilles Simont, s végül csak a kiváló formában levő veterán spanyol David Ferrer tudta megállítani.
Mindeddig a teniszben jártasak sem tudtak róla sokat. Egyesek talán emlékeztek rá, hogy a nyáron Wimbledonban túljutott a selejtezőn, futott még két kört miután öt játszmában verte a lett Ernests Gulbist, majd újra öt játszmában veszített a német Florian Mayertől. Janowicz, aki 2007. augusztus 27-én jelent meg először a világranglistán, amikor 1506. volt, az idei Wimbledon után robbant be az első százba. Öt éven át lassan, lépésről lépésre haladt, 2010-ben jutott be a 200 közé, a 2012-es évet azonban csak a 221. helyen kezdte, ám ma már a 26. pozíciót foglalja el. Jerzy Janowicz ezzel minden idők második legsikeresebb lengyel férfiteniszezőjévé avanzsált. Jobbat ugyanis csak Wojtek Fibak tudott, aki 10. is volt a ranglistán, s ő az utolsó lengyel, aki tornát nyert, még 1982-ben Chicagóban.
Jerzy 1990. november 13-án született Łódźban, tehát kedden ünnepli 22. születésnapját. Sportoló szülők gyermeke, hisz apja Jerzy és anyja, Anna Szalbot is profi röplabdázók voltak, szabadidőben pedig szívesen teniszeztek, amivel csemetéjük érdeklődését is felkeltették. A tenisz új csillaga 1995-ben kapta első ütőjét, de pályafutása ugyanolyan nehezen indult be, mint amilyen kacskaringós volt az iskolai élete is. Jerzy most mosolyogva vallja be, hogy rettenetesen rossz gyerek volt, aki verekedett az osztálytársakkal és veszekedett a tanárokkal. Azt állítja, fogalma sincs miért volt olyan, de a határtalan harci kedv végül segítségére lett a sportban. Szerinte bátornak kell lenni, teljes odaadással harcolni a cél érdekében, és akkor bármi megvalósítható.
Janowicz ifiként már megmutatta tehetségét, hisz 2007-ben az US Openen, egy évre rá a Roland Garroson jutott az ifi egyes döntőjébe. A 203 centiméter magas, és 91 kilós új csillag azonban a felnőttek között sok challengert és selejtezőt bukott el, mielőtt az idén Wimbledon után fő táblára jutott volna az US Openen is, majd a moszkvai tornán a negyeddöntőig menetelt. Idei mérlege a challenger tornákon 32 győzelem és 9 vereség, az ATP-tornákon pedig 14 győzelem és 4 vereség.
Mint mondja, az évet Ausztráliában szerette volna megkezdeni, de nem volt pénze az odautazáshoz. Most, véli, az élete gyökeresen megváltozik, és talán még szponzorokat is szerez. Tudni kell még róla, hogy Pete Sampras volt az eszményképe, és számítógép-szakértő hírében áll. Miután legyőzte Murrayt, egész éjjel nem tudott aludni, nem is vacsorázott, sem reggelizett az izgalomtól, de éhesen és álmosan is azután legyőzte Tipsarevićet. Erényei a nagy szerva és a kemény tenyeres, valamint, hogy nem érzi a lelki nyomást. Ezt a tulajdonságot még rossz gyerek korában szerezte. Jövőre egyike lesz azoknak, akiket senki sem lát majd szívesen az ellenfelek között.
