Kerül, amibe kerül, a győzelmet csakis a saját kitaposott útjaikon kutatják. A teniszben ilyenek közé sorolhatjuk Roger Federert, Andy Murrayt, Rafael Nadalt és David Ferrert. Meg még nagyon sok mást, akiket itt csupán azért nem említünk, mert ők csak ideig-óráig állják a csatát, és ezért is nem jutnak sose a legszűkebb élvonalba, habár elvben erre lenne kapacitásuk. Nagyon jó példa az utóbbira Berdych, Del Potro és Tsonga, akik gyakran a legfontosabb meccseik döntő pillanataiban botlanak meg, és már nem tudnak visszatérni a nyertes útra.
Egészen más példa Novak Đoković. Neki is vannak erős adui, olyan erényei, amelyek szavatolják a sikerét, amit leginkább olyankor bizonygat, amikor kevésbé erős ellenfelekkel játszik. Amikor azonban a fenti hét ász egyike következik, Đoković esetenként egészen más taktikához folyamodik. Nemcsak az ellenfél gyöngéjét akarja kihasználni, hanem elsősorban annak erős oldalaira számít csapást mérni. Világos, ez nem az állandó képlet, hisz attól is függ, hogy mekkora a csata fontossága, valamint saját maga éppen lelkileg és testileg mennyire felkészített.
Hogy Novakban ez benne van, már évekkel ezelőtt felismerhettük, mivel azonban ő sose beszélt róla, lehetetlen volt megtudni, hogy céltudatos és következetes az egész, vagy pedig csak a pillanat véletlen ihlete. Tavaly márciusban azonban Indian Wellsben és különösen Miamiben már minden kétséget kizáró volt, hogy Novak fejében a meccs már előre lejátszódott, pontosan tudta, hogy mit tesz majd a győzelemért, amivel nemcsak meglepi a riválist, hanem teljesen ki is zökkenti az egyensúlyából. A jobb szakértők is azután aprólékosan elemezték, miként vágott rést Đoković Nadal áttörhetetlennek vélt védelmében, és miért volt az erőnlét tekintetében utolérhetetlennek vélt Nadal kimerültebb a meccsek hajrájában, mint kihívója. Igen, mondta óvatosan a szakma, ez működött a kemény pályán, de majd meglátjuk, mi lesz salakon. Madridban és Rómában láthatták. Novak taktikája ugyanúgy működött.
Nem lehet azonban minden egyes alkalommal eladni ugyanazt a taktikát. Novakot is kiismerték, azonkívül a csúcsformát sem lehetett egész éven át megőrizni. Ezért volt Novak sérült tavaly az év második felében, és magas szinten ugyan, de kevésbé meggyőző az egész 2012-ben. Esetenként kínlódás volt nézni, hogyan préseli ki magából a testi és lelki erő utolsó cseppjeit, mégsem nyeri sorra a tornákat. Londonban bajlódott Murray-vel, csodálatosan fordított Del Potro ellen, és elérkezett az év legfontosabb meccséig, mivel a januárban még fontosabbnak megnevezett Roland Garrost és az olimpiát nem volt képes a saját számlájára elkönyvelni. Újra világelső lett, s e minősítésben sehogyan sem óhajtott vesztesen búcsúzni.
Đoković úgy kezdte a meccset, hogy Federer tenyeresét terhelte le. Teljesen sikertelenül ugyan, de következetesen, ami a svájcinak jelentős előnyt biztosított. Egészen az első elhibázott ütésig. Ekkor váltott Novak a fonákra, ami köztudottan Roger gyöngébb ütése. Leszorította vele, Roger pedig az újonnan előállt helyzetben továbbra is csak azt játszotta, amit különben is szokott. A fonákra küldött labdák sorozata után váratlanul ment a tenyeres. A bizonytalanná vált Roger, mi sem természetesebb, onnan hibát hibára halmozott. És még úgy is egészen jól tartotta magát, ami a tényeleges nagyságának a bizonyítéka, hogy jobb ütésével sokat rontott, a gyöngébbel pedig nem sokra vitte.
Nem vitás, hogy őrülten zseniális taktika volt. Őrült, mert az első játszmában Federer 3:0-ra, a másodikban pedig 2:0-ra vezetett. Ilyen előny adni neki nem kimondottan tanácsos, ennél kevesebbel is beérte gyakran a számos diadala során. Zseniális viszont, mert amikor egyszer már elkezdett működni, hisz a rivális részben már elringatta magát, a saját játékának variálására nem hajlandó Federer nyaka körül szorosan megfeszült a hurok. Benne volt a csapdában, így a szettek másik felét a csodálatos lelki erővel rendelkező Đoković egyformán nagyon fölényes 7:3-mal, tehát két-két breakkel nyerte.
Nagyon várom a következő idényt. Az ideihez hasonló leredukált versenynaptárral Đokovićnak esélye lesz még egy nagy évre. Azt viszont még senki sem tudhatja, hogy milyen meglepetéseket tartogat Murray és Del Potro számára, akiket 2013-ban a legkomolyabb ellenfeleinek jósolok meg.
