Az újságírás egyik legfontosabb terméke a cím. Alapjában véve kétféle van, néhány alfajjal. Van tehát jó és rossz cím. Mindenütt, ahol címeznek, naponta találni egyikből és másikból is, de a nagyon jó cím sokkal ritkább jószág, mint a nagyon rossz. Utóbbit kapásból, gondolkozás és megfontolás nélkül is oda lehet biggyeszteni, előbbihez ihlet és némi adottság is kell. A rossz cím az, amikor kiderül belőle éppenséggel minden, s az alatta levő írást már nem is kell elolvasni, vagy pedig hangzatos ugyan, de – mint olvasás után kiderül – semmi köze a szöveghez. Ez a második – naponta láthatjuk az újságosbódékban – a belgrádi bulvársajtó kedvence. De nem mentes tőle – bár az arány sokkal jobb – a többi nyomtatott vagy elektronikus médium sem.
Amikor a magyar nyelvű sportcímezés legjobb példáiról esik szó, mindig kettőt említek. Az egyiket Gimpel Tibor kollégám adta 19 évvel ezelőtt, amikor a horvát teniszválogatott Zimbabwében váratlanul kikapott a vendéglátóktól, és a Goran Ivanišević vezette vesztesek dührohamukban alaposan „átépítették” a hararei csarnok öltözőjét. A cím így hangzott: Cső csövön nem maradt. A másikat Csurka Gergely budapesti újságíró adta Pete Sampras sokadik wimbledoni győzelme után: Wimbledon a yankee (ejtsd: jenki) földje.
A napokban egy rossz címet láttam az Eurosport teletextjén. Ez állt ott: Đoković kihagyja az ausztrál portyát. Mivelhogy a sportolók sérülékenyek, az ember pedig olyan, hogy bármikor baja eshet, a cím azt sugallja, hogy Đoković – a szöveg elolvasása után majd kiderül, miért – lemondta a perthi Hopman-kupát, és az Australian Open nagy tornát is, amelyen címvédő.
Persze a Đoković-szurkolók megkönnyebbülésére gyorsan kiderül, hogy szó sincs ilyesmiről. A világelső, adta hírül a sportcsatorna, nem játszik ugyanis az Australian Opent bevezető ausztráliai kis tornák egyikén sem, tehát Brisbane-ben, Sydneyben vagy Adelaide-ban sem. A cím azért nem jó, mert Đoković 2009 óta nem is szerepel ezeken a tornákon, s azóta nem is fontolgatja az ötletet, hogy azok bármelyikén fellépjen, noha 2007-ben Adelaide-ban elnyerte a serleget. Már negyedik éve – ami egy világelső ésszerű döntése – a bemutatók után Melbourne-ben kezdi az évet, ahol első és egyelőre utolsó, ötödik nagy serlegét nyerte. Azt írni tehát egy sportszakos csatornán, hogy Đoković nem játszik e kis tornákon, ugyanaz, mint amit teletextjeiken már évek óta címben említenek a fővárosi tv-adók, miszerint az 1000-es masters tornákon Đoković erőnyerő az 1. fordulóban. Ez ugyanis nem hír, hisz e rangos tornákon az első nyolc kiemelt mindig erőnyerő. Egyszer sem jutott viszont eszükbe, hogy azt tegyék címbe, kivel sorsolták össze Đokovićot az elődöntőre, mert csak az a ténylegesen fontos.
Lehet, hogy már a napokban újra címeket olvasunk Nataša Janićról. Tegnap telt le ugyanis a kártérítés befizetésére kiszabott határidő, s kiderül, hogy Nataša kétéves kényszerpihenőn lesz, vagy sem. A kajakozónő férje, Adrian Dusev szerint van megoldás. Nem kívánom, hogy ez olyan címbe való legyen, mint a volt kormányfő Božović 1992-es kijelentése arról, hogy az akkor már Szerbiára és Montenegróra zsugorodott Jugoszláviának van megoldása a nemzetközi szankció relativizálására. Jól tudjuk, hogy nem volt.
