Az ötlet úgy 16 évvel ezelőtt született meg: kellene egy olyan sakktornát szervezni, amelyen a világ bármely pontján élő magyar sakkozók jöhetnének össze és vívhatnának meg egymással. Az elképzelés Lezsák Sándor magyarországi országgyűlési képviselő és felesége, Lezsák Sándorné Sütő Gabriella, a Lakiteleki Népfőiskola igazgatója személyében talált hatékony támogatásra, és ettől kezdve össze is állt a kép. Azóta – azaz 1996 óta – minden év augusztusában Lakiteleken, a Népfőiskolán adnak találkát egymásnak a sakkozni vágyó magyarok.
A sakkozó magyarok idei világtalálkozója, nyugodtan mondhatni, a vajdasági magyar sakkozók jegyében telt. A felnőttek versenyét Jeszenszki Tibor szabadkai FIDE-mester nyerte meg. A már szintén hagyományos gyorslépéses versenyt a néhány hónappal ezelőtt elhunyt zentai mesterjelölt emlékére Kajári István-emlékversenynek nevezték el. A gyerekversenyt pedig egy szintén zentai sakkozó nyerte meg: Korponai Ákos.
• Nehéz volt?
– Szeretek gyerekekkel, azaz a kortársaimmal játszani, habár a felnőttektől többet lehet tanulni. De ez így jó: amit a felnőttektől tanulok, azt felhasználom a gyerekek ellen.
• Melyik volt a legkritikusabb pillanat?
– A versenyt 7-ből 6 ponttal nyertem meg, így természetesen az volt a legnehezebb pillanat, amikor az ötödik fordulóban kikaptam itthoni riválisomtól, a szintén zentai Kecskeméti Árpádtól. Ennek ellenére bíztam a végső sikerben, és mint az eredmény mutatja, nem is állított meg ez a vereség.
• Ez volt az első nemzetközi bemutatkozásod?
– Nem, már több magyarországi versenyen is részt vettem, és tavaly is játszottam már ezen a lakiteleki tornán, akkor harmadik lettem. Szeretek ide jönni sakkozni, nagyon jó a közösség, a tavalyi részvevőkkel már régi ismerősként köszöntöttük egymást. Jövőre is szeretnék jönni, de akkor már a felnőttek között játszom majd, mert a szabályok szerint a gyerekverseny győztese a következő évben már a felnőttmezőnyben kell hogy induljon.
• Nem a verseny megnyerése volt az egyetlen itteni sikered…
– Valóban nem, mert a villámtornán (5-5 perc gondolkodás idő – a szerk. megj.) szintén első lettem, a rapidversenyen (10-10 perc gondolkodási idő – a szerk. megj.) harmadik, a fejtőversenyen pedig végül szintén a harmadik helyet szereztem meg, így tényleg sikeres volt az idei szereplésem.
• Mióta foglalkozol sakkal?
– Idestova 5 éve. Először Barsi Gyula foglalkozott velem a kezdők számára létrehozott csoportban a sakk-klubban, majd az egyik versenyen felfigyelt rám Kajári István, aki átirányított Jovan Geletához, a haladó sakkozók közé. Így eddig ez a két edzőm volt: Barsi és Geleta.
• Ilyen fiatalon (Ákos most szeptemberben kezdi az általános iskola hetedik osztályát) van már kialakult megnyitási repertoárod?
– Persze, sokat játszom a skót megnyitást és a szicíliai védelmet, korábban olasz megnyitást is gyakran alkalmaztam, de az nem igazán vált be nálam. A vezércselt és az angol megnyitást is szeretem.
• És van-e példaképed a „nagy”, profi sakkozók közül?
– Elsősorban Karpov játékát szeretem, ő nagyon jó pozíciós játékos volt, és úgy érzem, nekem is ez a stílus fekszik inkább.
• Ilyen fiatal sakkozó esetében különösen kikerülhetetlen a kérdés: tervek, célok, ambíciók a jövőben?
– Természetesen szeretnék minél többet foglalkozni a sakkal, minél jobban játszani, és minél jobb eredményeket elérni, de olyan célkitűzésem, hogy mondjuk ilyen vagy olyan nemzetközi titulust szerezzek, vagy ennyi és ennyi Élő-pontom legyen, nincs. Azt remélem, hogy a sakk egy nagyon jó hobbi lesz az életemben, egészen felnőttkoromig. Aztán meglátjuk.
