A bácsföldvári Vojvodina Asztalitenisz Egyesület 1950 februárjában alakult, azóta folyamatosan működik. Az elmúlt évtizedek legnagyobb sikerei Polyák István és Polyák Márta nevéhez fűződnek: ők tíz éven át voltak a jugoszláv válogatott oszlopos tagjai, István világ-, Márta pedig Európa-bajnokságon szerzett bronzérmet. Márta mára felhagyott a sportolással, István azonban két és fél évvel ezelőtt még országos bajnok volt az újvidéki Vojvodina színeiben, ma már a bácsföldvári csapatot erősíti. A Polyák-testvérek legidősebbike, Polyák Sándor hosszú évek óta egyengeti mind a klub működését, mind a fiatal sportolók pályafutását.
– Jelenleg 16-an járnak rendszeresen a klubba edzeni. Három korosztály munkáját kísérjük intenzíven: az újoncokat (13 éves korig), a serdülőket (15 éves korig), valamint az ifjúsági korosztályt (18 éves korig). A fiúk nálunk gyengébbek, mert először mindenki focizni akar. Amikor az ötödik osztály körül feladják, az asztaliteniszhez már késő, ugyanis egy eredményes sportkarrierhez már az óvodában vagy elsősként el kell kezdeni az edzéseket.
• Milyen erőforrásokkal és anyagi támogatással működik a klub?
– Az edzésekben ketten segítik a munkámat, mindannyian önkéntesként, fizetés nélkül dolgozunk. Sosem voltunk olyan nehéz anyagi helyzetben, mint az idén. Minden feltételnek eleget tettünk, hogy az önkormányzat támogasson bennünket, de eddig csak egyszer kaptunk 50 000 dinárt, aminek a fele a szövetségi tagsági díjra ment el. Havonta 4000 dinárt kell fizetnünk az áramért, a gázfűtés legalább 15 000 dinár lesz havonta. Ezt a saját zsebünkből finanszírozzuk, a szülők pedig a versenyköltségeket állják. Az egyesület fennmaradása rajtunk és a helyi támogatóinkon múlik, de így is sikerült felújítanunk az épületet. Most ugyan van világítás és fűtés, de kérdés, hogy ki tudjuk-e majd fizetni? A magánkészlet is véges.
• Hosszú távon mi motiválja Önt?
– Az, hogy van eredménye a munkának. Benkő Ákos mellett, aki a hétvégén országos bajnok lett a harmadik osztályosok között, mások is sikeresek: Surján Szabina országos ranglistavezető, Benkő Edina pedig nyolcadik az újoncok között, míg ifi versenyzőnk, Polyák Anetta az országos ranglistán a 8. helyen áll. Ezeket a sikereket is úgy élem meg, mint amikor annak idején mi nyertünk a versenyeken. Ezt az örömöt pénzért nem lehet megvenni.
• Hogyan értékeli a vajdasági asztalitenisz helyzetét?
– Vajdaságban több éves megtorpanás volt a nemzetközi eredményekben, a fiatalabb korosztályoknál volt olyan EB, amikor nem szereztünk érmet. Most van egy ötödikes-hatodikos lányokból álló, nagyon ígéretes generáció, amelyik már jegyzett európai szintű eredményeket is. A fiúk között is vannak olyanok, akik még sokat fejlődhetnek. Ezek a fiatalok részt vesznek az olimpiai fölkészülési programban is, és az ígéretek szerint évente 5–6 nemzetközi versenyen való részvételüket is támogatni fogja az állam. A tavalyi olasz Eb-re utazó válogatott tagjainak azonban fejenként 1300 eurót kellett fizetniük azért, hogy versenyezhessenek – nem sok olyan sportról tudok, ahol önfinanszírozással megy az Eb-n való részvétel...
• A zentai lányokkal fel lehet-e venni a versenyt?
– A zentaiak toronymagasan a legjobbak. Tavaly az országos csapatversenyen a mi hatodikos lányaink Zenta után a másodikak lettek, az idősebbek pedig harmadikak. Velük nehéz felvenni a versenyt: fizetett edzőik és sokkal jobb edzési feltételeik vannak.
• Milyen céljaik vannak a mostani idényre?
– A lánycsapattal nagy esélyünk van feljutni az első ligás selejtezőkre, ahonnan a csapatok közül két együttes nyer jogosultságot arra, hogy a következő idényben az első ligában szerepeljen. Öt forduló után veretlenek vagyunk, a következő négy fordulóban két keményebb meccsünk lesz – ha azokat is megnyerjük, lehetőségünk lesz a versenyidény második részében megvédeni az őszi első helyezésünket.
