Habár őt nem veszik figyelembe, amikor az év legjobb sportolóit hirdetik ki, nem vitás, hogy Katona Ervinnek Szerbiában nincs párja. Ő az ország legerősebb embere, és ezt azzal is alá tudja támasztani, hogy februárban megnyerte a legerősebbek 2011-es Bajnokok Ligáját, majd az idén, az új sorozatban, második lett a litván Savickas mögött. Katonának azonban az erő nemcsak azért fontos, mert tetszik neki a saját csupaizomsága, hanem egy általa üzemeltetett konditeremnek köszönhetően a megélhetést is ez jelenti a számára. Az ő világa a rekordok világa. Többedmagával rohamozza meg hétről hétre a különböző világcsúcsokat, és be tudott kerülni a rekordok könyvébe is.
– Három Guinness-rekordom és három világcsúcsom van. Két Guinness-csúcsot Kínában, egyet pedig Milánóban értem el. Az utóbbi helyen két, egyenként 1100 kilogrammos autót tartottunk 15 fokos lejtőn, ami nekem 1,02 percen át sikerült. A második, hogy 300 kilós súlyemelő szerrel a vállon guggoló helyzetben 20 métert kellett futni, ezt 8,2 másodperc alatt teljesítettem. A harmadik pedig: 450 kilós gumiabroncsot kellett kilencszer megforgatni; 42 másodperc alatt végeztem el a feladatot. A világcsúcsokat a versenyeken döntöttem meg, mindhármat az ún. vikingnyomásban. Harmadszor az idén Újvidéken sikerült eggyel többet kinyomnom, mint amennyit az előző versenyen Savickasnak sikerült. Azért beszélünk három világcsúcsról, mert három különböző súllyal csináltuk, 145, 157 és 165 kilóval, minél több ismétléssel. Most az összes rekord az enyém.
Érdekelt, melyik csúccsal birkózott meg a legnehezebben, és melyik a legkedvesebb a számára.
– Nem tudok választani, mert egyik sem volt könnyű. A vikingnyomás és a gumiforgatás rendes versenyszám az erős emberek Bajnokok Ligájában, a tartást pedig több formában csináltuk. Elmondhatom, hogy én a csúcsokra külön nem edzettem, mint ahogyan az sok más érdekes csúcs esetében megszokott. Én a versenyekre készültem, és a csúcsokat azokon döntöttem meg, szinte a rendes tevékenységemből adódnak.
Általában nem ismert, hogyan kerül rá sor, hogy az erősek ilyen vagy olyan rekordra törjenek.
– Az ismert tv-show keretében lehet csúcsdöntéssel kísérletezni. A szövetségünk szoros kapcsolatban áll a Guinness-rekordok szervezetével, a csúcsdöntési kísérleteket pedig – egészen pontosan fogalmazva – a tv-k rendelik meg a szigorúan megszabott szabályok szerint. Ha van például egy régi csúcs, elhatározzák, hogy újat szeretnének, s ekkor a szövetségünk azokat a versenyzőket hívja meg a színhelyre, akik szerintük jók azokban a számokban, és képesek lehetnének a csúcsra. Azt hiszem, már januárban új csúcsdöntések következnek. Ha nem tévedek, telefonkönyv-szaggatásban várható az egyik, a másik pedig zongora lépcsőn való felvitelében. A telefonkönyv általában 7–800 oldalas, és a ragasztott oldalát kell kettőbe törni. Akinek jó a technikája, egyetlen mozdulattal is szétszakíthatja.
A rekordok közötti időt a hagyományos versenyzés és edzés tölti ki. Katona csinálja tovább, még nem kíván felhagyni a sportolással.
– Ez az idény hosszú volt, mert a tavalyit csak februárban fejeztük be, az ideit pedig márciusban megkezdtük, és Savickas mögött második lettem. Júniusban az állandó versenyzés miatt elszenvedtem egy részleges bicepszszakadást, amit igazán nem is kezeltem ki, mert akkor a teljes további idényt ki kellett volna hagynom. Így aligha volt esélyem a cím megvédésére, és a világbajnokságon is csak arra törekedtem, hogy bejussak a döntőbe. Sikerült is, a 30 versenyző között a legjobb tízben zártam. Novemberben tartották az utolsó versenyt, egy hónapot csaknem végig pihentem, és az év utolsó napjaiban kezdem meg a felkészülést a következő idényre. Most minden rendben van, egészséges vagyok, az erőm és a súlyom is jobb, mint ilyenkor lenni szokott, és talán ez a legjobb idényközi időszakom az utóbbi néhány évben. Máskor leginkább térd- és könyöksérüléssel bajlódtam. Jövőre ezért előrelépést remélek.
Az erősek mezőnyében is egyre több az újonc.
– Vannak újak, például egy lengyel, egy litván és a 23 éves izlandi óriás a maga 207 centijével és 190 kilójával. Ez a sport minden évben egyre keményebb, a mezőny pedig szorosabb, ezáltal a versenyek is kiélezettebbek. Nekem az is gond, hogy a napokban már a 36. évemet töltöm be, ami semmiképpen sem előny.
Katona azonban dacol az életkorral.
– Készülök a következő idényre, de valójában ennél többre is, hisz néhány évig még versenyben óhajtok maradni. Ami magát az erőt illeti, ezek az évek még nem számítanak, a legnagyobb gond a regeneráció. Nem kedvez persze az sem, hogy csaknem heti szinten versenyzek, ami kimerítő utazással is jár. Az egyetlen választásom, hogy csökkentem a versenyek számát, hisz egyébként is én vagyok az a profik között, aki legtöbbször lép fel. Eddig elmentem, ahova csak lehetett, mert szponzorok nincsenek, a fellépések pénzdíjasak, és minden összeg számít. A gyakori versenyzés rövid távon kifizetődik, hosszú távon viszont nem. Az ember elkoptatja magát a legnagyobb versenyekre, ezért úgy utazgatok, hogy nem tartok külön előkészületeket. Mivel gyakran, minden egy-két hétben van versenyem, az alaperőt az edzőteremben próbálom megtartani, a többiek viszont, akik havonta csak egyszer versenyeznek, az erősember-számokkal edzenek, tulajdonképen pontosan a küszübönálló fellépésre készülnek, és ezzel eleve kedvezőbb rajthelyzetben vannak. Ám elégedettségemre így is tartom velük a lépést.
