Soha nem olvastam a svájci vagy a spanyol sportsajtót, mint ahogyan például a svédet és az oroszt sem, így arról, hogy ők milyen módon követték és értékelték híres, Grand Slam-tornákat nyert és a világelsőséget is megszerzett teniszezőik játékát és életét, csupán abból szereztem tudomást, amit a magyar és a jugoszláv sportsajtó, utóbb az utódállamok médiája fordításban vagy átdolgozva átvett. Az egyetlen gondom, hogy nem tudhattam és most sem tudhatom, hogy a fordítás vagy feldolgozás mennyire volt hű az eredetihez.
Az ugyanis, amit angolul vagy németül láttam eredetiben, az átültetésben gyakran meglehetősen különbözött. Még a korábbi időkben is olykor sokkal többet adtak a formára – bombasztikus cím, szavak és gondolatok kiforgatása –, mint a tényszerűségre, manapság pedig a könyörtelen klikkvadászat idején ez folytonos gyakorlat.
A fentiek mindazért állnak ott, mert nem tudhatom, hogy a svájciak miként mutatták be Federert, Hingist, Wawrinkát, a spanyolok Nadalt, A. Sánchezt, Bruguerát, Moyàt, a svédek Borgot, Edberget, Wilandert, az oroszok pedig Sarapovát, Kuznyecovát, Szafint, Davigyenkót stb., nagyon jól tudom viszont, hogy a német és az angol nyelvű sajtó, ha a dolgok úgy alakultak, nagyon is keményen be tudott szólni Beckernek, Grafnak, Agassinak, a Williams nővéreknek, Murray-nek stb. Csak feltételezem, hogy nincs még egy ország, ahol a teljes államnyelvű média maximális erőbevetéssel, napi 24 órában és évi 365 napon, szinte fizetett ügyvéd vagy reklámgépezet módján foglalkozik egy teniszezővel, mint a szerbiai azt teszi Novak Đokovićtyal. Minden, ami eltér a mértéktelen dicsérettől, nemcsak hogy nemkívánatos, hanem gyakorlatilag tilos és erőteljes, gyakran politikai hangú hajszát eredményez.
Annyira tökéletes, minden egyes szempontból nézve pozitív egyén nincs a világon, mint amilyennek az itteni sajtó Novakot napi szinten mutatja be. Fogalmam nincs, hogy a teniszezőnek mi szüksége erre a bánásmódra, de lehet, neki és a családjának sincs, kiindulva abból a több évvel ezelőtti esetből, amikor a közszolgálati tv-től elüldöztették az egymondatos bírálatot kimondani bátorkodó riportert.
A leginkább visszataszító az egészben, hogy Novak valóban a világ legjobbja, annyira jó és sikeres teniszező, hogy a pályán és azon kívüli életének rózsaszínű kifestése az eredményeit is beárnyékolja, nem járhat semmi haszonnal, inkább kárt okoz. Amit itt írnak, másutt senki sem értékeli, hiszen csakis az elvakult szurkolókból vált ki bámulatot és rokonszenvet, másutt szánalmat és gúnyt kelt. Nehéz felfogni, hogy minek a megszállott mosdatás, ami továbbá a riválisok mocskolásával is jár. Mert Federer, Nadal és a többiek, minden valószínű hibájuk ellenére, nem annyira rossz, negatív és semmirevaló emberek, mint azt nemritkán az itteni sajtó sugallja.
