A sportban iszonyatos mennyiségű pénz forog. Ennek megfelelően nagyon sokan tudnak megélni belőle. Igaz, nem egyforma szinten, ki milliárdokat kaszál, ki pedig éppen csak annyit, hogy a puszta létet biztosítsa vele. Az elosztás persze itt sem igazságos, a kereset csak ritkán egyenesen arányos a befektetett munkával. Aki közelebb van a kasszához, mélyebbre nyúlhat bele, továbbá egyáltalán nem mindegy, hogy ki hol, melyik sportban és milyen minősítésben vesz részt, hisz a szerencsével is kiegészítve, ezek kombinációjától függ minden.
Biztosan kifizetődőbb NOB-tagnak lenni, mint községi ligában focizni. Vagy ha már valaki edző, nagyobb jövedelemre tehet szert például az európai ötös fociliga bármelyikében, mint mondjuk egy falusi sakk-klubban. A szerencsétől függ, hogy ki hova született, hova tudott bejutni, és hol tudta képességeit érvényesíteni.
A legbizonytalanabb a sportolók jövedelmi lehetősége. Kevés az a sportág, amelyben gyorsan és nagyon sokat lehet keresni, ráadásul a profi sportolói munkaévek száma is általában erősen korlátozott.
A szerencse is szerepet játszik. Ha például valaki eleve sérülékeny, kevesebb lehetősége lesz, ha nem jó edző kezébe kerül, talán nem is kap igazi alkalmat, hogy maximális erőbefektetéssel is képességeit kibontakozhassa. Továbbá a sportban az sem mindegy, hogy valaki nőnek, avagy férfinak született. Habár az utóbbi évtizedekben, mondjuk az 1950-és és 60-as évek óta, a dolgok nem kismértékben és helyes irányban mozdultak el, még mindig jóval nagyobb a férfiak esélye. A nők ugyan már minden sportágba betörtek, mégis nagyon messze járnak attól, hogy kiharcolják az egyenjogúságot. Néhány sportágban ez csupán azért sikerült nekik, mert azok természetének függvényeként azokban a férfiak sem tudnak átlagon felül keresni, az egyedüli nagy sport, amelyben eltörölték a határt, és vitathatatlanul anyagilag egyenjogúak, a tenisz. Minden más sportban általában egy kézen meg lehet számlálni a milliomos nőket.
Nem meglepetés ezért, hogy világszerte sok ezer lány próbálkozik a tenisszel, mert megtetszett neki, vagy mert a szülei céltudatosan irányítják. Persze, csak kevesen járnak sikerrel. Egy részük, pontosabban a többség, hamar feladja, mert testi vagy lelkialkata nem megfelelő hozzá. Aki pedig megmaradt, tényleges számuk csak százakra tehető, vagy jól keres, vagy átkozza a sorsot, hogy a sérülés törte derékbe a pályáját.
Nincs még egy sport, amelyben annyi a sérült, mint a női tenisz. Egy teljes idényt csak nagyon kevesen úsznak meg kényszerpihenő és hosszadalmas kezelés nélkül, így a ranglista alakulását nem csak a tudás és a szorgalom, jórészt inkább az egészség és szerencse alakítják. Erre utal az adat, hogy a januári Australian Open résztvevőinek listáján hét olyan nevet találunk, akik hosszú sérülés után, az odavágó szabályok értelmében, csak szabadkártyával indulhatnak…
