A sportolók, beleszámítva a legkiválóbb élsportolókat is, ugyanúgy viszonyulnak a pályafutásukhoz, mint a hétköznapi emberek a munkájukhoz. Egy részük nagyon gyorsan beleun az egészbe, és minél előbb nyugdíjba vonulna, mások minden normális határt meghaladva legszívesebben maradnának a végtelenségig, a többség pedig reálisan méri fel a helyzetet, és a legjobb időt megválasztva, úgyszólván a törvényes kereteknek megfelelő módon mond búcsút.
Tudjuk például, hogy Björn Borg alig 26 évesen hagyott fel a versenyzéssel, habár kimondottan sikeres volt, Pete Sampras átlagosnak és elvártnak nevezhető 32, Ivan Lendl pedig 33 évesen, az eredményesség hanyatlása kezdetén vonult vissza. Ezzel szemben Roger Federer kivárta a 40-et, Novak Đoković a 38. évében is még aktív, és olimpiai aranyat nyert, Rafael Nadal pedig sérülésekkel bajlódva, feltehetően védnöki szerződések korlátai miatt, a 39. évében vette a kalapját, holott a 2022-es Wimbledon utáni hetekben és hónapokban már világos volt, hogy egészsége nem szolgálja, és többé nem versenyképes.
Végre, több mint két évvel később, egy málagai estén mindenki eltekintett attól, hogy a volt híresség játékban már csak halvány árnyéka egykori önmagának, és tapsviharral ajándékozták meg fantasztikus pályafutásáért, amelyben, Federerrel és Đokovićtyal együtt, a sport talán minden idők legnagyobb triójának tagjaként két évtizeden át ejtette világszerte ámulatba a sportkedvelőket.
Nadalról könyveket lehet írni, ami biztosan meg is történik, a terjedelem korlátai miatt viszont mi itt csupán öt olyan csúcs kiemelésére szorítkozunk, amelyek miatt a spanyol nevének fénye soha nem kopik meg, és örökre ott marad a rekordok listáin.
A legelső a Roland Garroson nyert 14 serleg. Ennyit egy nagy tornán megközelítőleg sem nyert senki, és nehéz elképzelni, hogy valaha nyerhet-e. Az egyetlen a férfiak mezőnyében, aki még két számjegyűt tud felmutatni, az Novak a melbourne-i 10 trófeával.
A második, hogy folyamatosan 912 héten át a legjobb tízben foglalt helyet a ranglistán, ami csaknem 18 teljes év. Összehasonlítás kedvéért: 2. és 3. Jimmy Connors 788 és Federer 734 héttel.
A harmadik 23 győzelem az aktuális világelső ellen. Nem néz ki nagy számnak, ám az abszolút, közös férfi- és női öröklista további élcsoportja így fest: Boris Becker 19, Martina Navratilova 18, Serena Williams 17, Đoković 16.
A negyedik, hogy 24 évesen és 3 hónaposan a 2010-es US Openen a legfiatalabbként teljesítette az arany slamet, ami a négy nagy tornát és az egyéni olimpiai első helyet jelenti. A bravúr Andre Agassinak meg csak 29, Đokovićnak 37 évesen sikerült.
Az ötödik: a tenisznek vannak még egyéb, feltételesen ugyancsak slamnek nevezett sorozatai. Az egyik például a nyári amerikai (Kanada, Cincinnati, US Open), ami nem csak Nadal-bravúr, viszont senki más nem valósította meg egy naptári évben a salak slamet (Monte-Carlo, Madrid, Róma, Roland Garros), ami Nadalnak 2010-ben összejött.
Nyitókép: Beta/AP