2024 leginkább a labdarúgó-Európa-bajnokság, majd a párizsi olimpia jegyében telt, augusztusig a két esemény mindent háttérbe szorított, ám a magyar sportbarátoknak az év vége is tartogatott kellemes meglepetéseket. Kétségkívül ide tartozik a női kézilabda-válogatott bronzérme a közelmúltban zárult kontinenstornán, Kós Hubert arany- és ezüst-, Sárkány Zalán arany-, valamint a Pádár Nikolett, Ugrai Panna, Molnár Dóra és Ábrahám Minna összeállítású 4×200 méteres női gyorsváltó ezüstérme a budapesti rövid pályás úszó-világbajnokságon. A részben magyar rendezésű kézilabda-Eb-n végre nyilvánvalóvá vált, hogy a szakági szövetség nemhiába szavazott bizalmat az utánpótlással sikert sikerre halmozó Golovin Vlagyimirnek – a kapitány állhatatosságával és sziklaszilárd elhatározásaival bizonyította, hogy helye van a felnőttek élén, a csapatmunka egyre inkább beérik, melynek a tizenkét év után szerzett bronzérem remélhetőleg csak az első állomása a világelit felé.
Ami az úszókat illeti, Kós Hubert parádéjához kétség sem férhetett, a szakma legalább egy aranyat várt az Amerikában pallérozódó fiatalembertől, amit a 21 éves úszó túl is szárnyalt. A másik két érem ugyanakkor azt bizonyítja, a generációváltás nemcsak elkezdődött, de a magyar úszósport tejfölösszájú gyerekei rohamléptekkel haladnak a klasszisok útja felé. Sárkány, Pádár, Ugrai, Molnár és Ábrahám csak néhány a tehetségek közül, átlagéletkoruk mindössze 19 év, a csupán 16 esztendős Jackl Viviennel kiegészülve szép jövő várhat rájuk.
Ami azonban a vajdasági magyarok számára még kedvesebb haditett lehet, az a TSC továbbjutása az európai kupaporondon – nyugodtan mondhatjuk, hogy a topolyai alakulat hamvaiból feltámadva bizonyította rátermettségét a Konferencia Ligában. Zsemberi Jánoséknak nem indult jól a szezon, Žarko Lazetić távozása alapjaiban rengette meg a csapat önbizalmát. Dejan Klafurić szerződtetése inkább elfuserált, mintsem szerencsés lépésnek bizonyult, még mélyebb gödörbe került a gárda, ahonnan Jovan Damjanović vezetésével csak lassacskán mászik ki. Nem titok, hogy Lazetić eligazolása meglepte a TSC-t, az idei csapat egyértelműen az ő elképzelései szerint épült fel, „hozott anyagból” pedig senki sem képes csodát tenni.
Mindezt – és leginkább az ellenfelek játékosállományának értékét és költségvetését – figyelembe véve a topolyaiaknak a nemzetközi porondon igazán nincs miért szégyenkezniük. A Noah ellen a csapat megmutatta igazi karakterét és arcát, ami a folytatásban csak előreviheti a gárdát. Messzemenő esélylatolgatásokba a hullámzó teljesítmény miatt nyilván szerencsétlen lenne bocsátkozni, ráadásul várhatóan intenzív téli átigazolási időszak előtt áll a klub, ám a tény, miszerint a Crvena zvezda és a Partizan után a TSC a harmadik szerbiai klub, amely kiharcolta a továbbjutást Európában, az igencsak megsüvegelendő teljesítmény!
A februári rájátszásban az egyenes ági továbbjutásról épphogy lemaradó lengyel Jagiellonia vár a topolyaiakra, egy esetleges siker csak hab lenne a tortán, ám érdemes a realitás talaján maradni – a csapat a rajthoz képest így is várakozáson felül teljesített. A fiúk az elmúlt években elkényeztették a szurkolókat, a Szuperligában még kétségkívül adósak egy kiegyensúlyozottabb szerepléssel, remélhetőleg a téli ráncfelvarrás segít rendezni a sorokat, és tavasszal az elmúlt években megszokott arcát mutatja majd a gárda!
Nyitókép: Petar Stanić kulcsjátékossá nőtte ki magát Topolyán (Fotó: TSC)
