Tárcatömés

Manapság a sportrovatokban, bárhol is lapoznánk világszerte, már nincsenek olyan szép írások, mint amilyen például Albrecht Jánosnak, lapunk legendás alakjának 1975-ös interjúja volt a nemrég elhunyt magyar Sterbinszky Amáliával a rosztovi női kézilabda-vb-n, amely írás címének Lantos Olivér elsősorban Vámosi János előadásában híressé vált, A haja szőke volt című slágere első versszakának harmadik sorát választotta: „A szeme tengerzöld, kék alapon”.

Manapság már a bulvármédia pletykái, azok között is a rosszindulatú, gyakran kitalált, szemernyi igazságot sem tartalmazó, bombasztikus, még gyakrabban meglehetősen írástudatlan förmedvényei uralkodnak.

A média igencsak ellentmondásos módon a konzervatív világszemléletet és a vallásosságot hirdeti, közben soha nem volt annyi kukucskálás az emberek hálószobájába és pénztárcájába, mint most.

Érdekes módon sokaknak megfelel a negatív reklám is, az is jó, ha sokan fizetni hajlandók az állítólagos pajzánságért, mert így magas és biztos a kereset. A médiaszereplésre hajlandók között nemcsak a film és a zene világából valók vannak sokan, hanem a sportolók is. Aki nem olvas pletykalapot, az illetőket könnyen megtalálja a közösségi oldalakon vagy pedig a Forbes kereseti listáin.
Ezek zömmel imádókat és népszerűséget óhajtanak, függetlenül annak árnyoldalaitól. 

Az egyik, akinek sok szurkolója van, de korántsem annyi, amennyit ő szeretne, hogy legalább egy rangban legyen a többi naggyal, az Novak Đoković. Sehogyan sem érti, hogy másokat jobban szeret a publikum, és azt sem, hogy saját logikája szerint bármit is tesz, az gyakran nemtetszést vált ki.

Pedig nem titok, hogy egy médiatanácsossal könnyebben ment volna, ha már a családban senki nem akadt, hogy útba igazítsa, hanem mindenben igazat adtak neki. Nem úgy, mint például Mirka Vavrinec, aki nem futott vakon férje, Roger Federer után a csendes, szólalni meg sem merő asszonyka szerepében, hanem vaskézzel átvette a pénzkereső családfő teljes reklámhadjáratát, olyanná tette, hogy az egész világ szerethesse, a szponzorok pedig ennek fejében nagy lelkesedéssel duzzasztják a családi kasszát.

Világos ugyanis, hogy Novak esetében nem a pénz az egyetlen mozgatórugó. Anyagi gondjai már rég nincsenek, keresett nagyon is eleget, utódai is majd bőségben élnek. Nem kellene tehát azzal foglalkoznia, hogy mi az oka a világ iránta való visszafogottságának, néha még gúnynak is. Ahelyett inkább legyintene, s okosabban tenné, ha a médiára oda sem figyelne. Annak akkor esetleg fúrná az oldalát, hogy mi rejlik a közöny mögött, és talán többet foglalkozna vele.

Végeredményben azt is meghallhatta volna, amit az idén Melbourne-ben a 10. kiemelt, de még véletlenül sem közönségkedvenc amerikai Danielle Collins mondott, amikor szembesült a lelátó gúnyával: Rendben van, nem kedvelnek, azt el tudom viselni, mert az egészben a legérdekesebb, hogy akaratlanul azok is tömik a pénztárcámat, akik ki nem állnak.