A vízilabda történetének egyik legjobb játékosa, Igor Milanović, aki edzőként kétszeres Bajnokok Ligája-győztes – a Partizannal és a Pro Reccóval –, teljes két és fél évig többnyire azzal töltötte idejét, hogy falusi házát rendezgette. Időközben azt kérdezgette magától, vajon véget ért-e kapcsolata a sportággal, amelyben ünnepelt volt, és vajon még megfelelő embernek számítana-e az igényes edzői munkához.
A választ három, ahogy ő mondja, zavaros hónap alatt kapta meg, amelyet a Novi Beograd kispadján töltött. Elfogadta ugyanis Aleksandar Šapić hívását arra vonatkozóan, hogy a klubnak világos rendszert adjon, és rövid időn belül megnyerte az első regionális ligáját, majd a szerb bajnokságot is, a BL-ben pedig másodikként zárt, miután a döntőben ötméteresekkel kikapott a Pro Reccótól.
Aztán váratlanul, nem sokkal a nyolcas zárótornát követően napvilágot látott a hír, miszerint Milanović többé nem a Novi Beograd edzője. Slobodan Soro klubigazgató közleményében elmondta, ő is a médiából értesült az információról, ugyanakkor a klub folytatni szerette volna az együttműködést.
– Eddig nem akartam reagálni az eseményekre – nyilatkozta a minap Milanović. – Megígértem, hogy ki fogom fejteni a gondolataimat, mert eddig egyetlenegy interjút sem adtam. Néhány nappal ezelőtt kiválasztottam a lehetőségek közül a számomra legjobbat. Most új kihívások várnak rám az Olimpiakosszal, egy olyan klubbal, amelyet nagyra értékelek, olyan játékosokkal, akikkel sokra lehetek képes, egy olyan országban, amelyet szeretek, és ahol vannak barátaim. Motivált vagyok a munkára, és bízom benne, hogy minden úgy alakul, ahogyan szeretném – mondta a szakember.
A Novi Beograd körüli események azonban sok tisztázatlan dolgot hagytak maguk mögött. – Šapić hívására jöttem. Úriemberként minden jót, egészséget, boldogságot kívánok neki az életben, valamint sikert az új pozíciójában, ahogyan sok sikert kívánok annak a fiatal csapatnak is, amelyet összerakott. Tudom, hogy nem támogatta az együttműködés folytatását, de teljes mértékben tiszteletben tartott – magyarázta Milanović, aki hálás a bizalomért. – Két és fél olyan év után, amikor nem foglalkoztam a vízilabdával, lehetővé tette számomra, hogy edző legyek a saját városomban, ott, ahol a nagyapám született. A lehető legtöbbet adtam magamból, maximálisan lojális voltam, és azt hiszem, az eredmények sem hiányoztak. Három turbulens hónap volt ez, amelyekről úriemberként nem szeretnék többet beszélni.
Milanović távozása világos indoklás nélkül, majd a klub hallgatása az ügyben mégis megalapozta azt a híresztelést, hogy mégiscsak történt valami. – Csalódott vagyok Slobodan Soro nyilatkozata miatt, akit a vízilabdasportban a gyerekemnek tartok. Ezzel a gorombaságát, a képmutatását, az őszintétlenségét bizonyította, főleg azzal az állítással, miszerint a médiából tudta meg, hogy többé nem én vagyok a Novi Beograd vezetőedzője. Nem tudom, miről beszél, és milyen médiumokból értesült, hiszen egyetlen újságíróval sem beszéltem a témakörben, és nem fordultam a nyilvánosság felé – folytatta a magyarázatot kertelés nélkül Milanović. – Nem félek a politizálástól, sem a képmutatástól, sem a kétszínűségtől. Csak az emberi hülyeségtől félek, amit most bemutatott vízilabdafiam, Slobodan Soro.
A szakember részletesen is elmesélte a történetet. – Két fura beszélgetésünk volt. Először egy csütörtökön azt mondta, hogy nincs elég információja az edzői státuszomról. Ekkor már zúgott a város attól, hogy Soro a saját komáját, Živko Gocićot szándékozza a helyemre tenni. Gocićról minden tekintetben a legszebbeket gondolom. De azt hiszem, úgy lett volna tisztességes három hónapnyi munkám után, hogy Soro ezt nekem is elmondja.
Milanović az eset után így gondolkodott. – Ha azt mondták nekem, hogy nincs információ arról az opcióról, hogy edző maradok, megkérdeztem, létezik-e az a lehetőség, hogy nem maradok edző. Soro azt válaszolta, ez a lehetőség létezik. Egyetlen nappal ezt megelőzően egy klubgyűlésen hozzám sem szólt. Ebben az esetben ha Slobodan Soro olyan helyzet elé állít, hogy nem vagyok az ő opciója a posztra, akkor ezután ő sem opció nekem. Kérdezem a nyilvánosságot: ebben a pillanatban, ezek után arról az opciómról gondolkodhatok, hogy a Novi Beograd nem az én klubom, és új környezetet kell keresnem, miközben folyamatosan érkeztek az ajánlatok? Apropó, az én vágyam az volt, hogy folytassam a munkát, mert kiváló kapcsolatban voltunk a játékosokkal, ami a Pro Reccótól való balszerencsés vereség után csak tovább erősödött.
Ahogyan Milanović elmondta, a második beszélgetés sem hozott megoldást. – Két nappal az említett eset után ismét felvettük a kapcsolatot, de mivel semmi újat nem tudott volna mondani, bevallom, elutasítottam a találkozót, amit kért. Felhívnám a figyelmet, itt a kétszínűségét vetem fel neki, sajnos ki kell mondanom, a buta, hülye gondolkodásmódja miatt. Mindent nyíltan és világosan el kellett volna mondania nekem, már csak annak a három hónapnak és az elért eredményeknek a tiszteletben tartása miatt is. Új játékosok érkeztek Filipović és Ćetković személyében, és engem, akkor még mint edzőt, senki sem tájékoztatott. Mire hasonlít ez, milyen hülye játszmák ezek?
Milanović megerősítette, mennyire csalódott abban a játékosban, akivel 2011-ben Bajnokok Ligáját nyert. – A közleménye akkor jött ki, amikor Indiában volt. Hogy mit és hol olvashatott a nyilatkozatomról… minden világos. Képmutatóan, kétszínűen viselkedett, és meg kell ismételnem, bután. Ha a klubelnök helyén lennék, megkérdezném az igazgatótól, miért csinálta ezt, érdekelne a gondolkodásmódja, kíváncsi lennék az egész történetre, ami végzetes a káderére. Végül, amikor felfogtam, hogy a Novi Beogradban nincs többé helyem, kerestem új lehetőséget, amit meg is találtam Pireuszban. Marad a csalódottság, egyrészt amiatt, hogy nem folytathatom a munkát azokkal a kiváló játékosokkal és emberekkel, másrészt amiatt, ahogyan lezajlottak ezek az események, amelyek egyáltalán nem illenek egy olyan vezetőhöz, mint Soro. Sokkal több becsülettel, őszinteséggel és stílussal is meg lehetett volna tenni ezt a lépést.
Mindezek ellenére a Novi Beograd az eredmények tekintetében szép emlékeket jelent. – Nem szeretném, ha félreértenének, a sportban megtörténhetnek ilyen esetek, de egy magasabb, őszintébb nívón. Azok után, ahogy minden történt, az én távozásom az Olimpiakoszhoz már magánügynek számít.
