Magyarország első számú ralibajnoksága (ORB) évek óta a tágabb régió egyik legszínvonalasabb versenysorozatának számít, a szomszédos országokhoz képest népes mezőny gyűlik össze, akik jó hegyvidéki pályák és technikai feltételek mellett küzdhetnek. Ennek egyik bizonyítéka, hogy a többszörös bajnok Herczig Norbert az európai mezőnyben is megállja a helyét: amióta 2018-ban kilépett a nemzetközi színtérre, ötödik és hatodik helyen is zárta már az Eb szezonját. Idén pedig a nemzetközi színtér is beköszönt Magyarországra, hiszen több neves külföldi versenyző benevezett az ORB-be! Közülük a legnagyobb sztár kétségtelenül a norvég Mads Østberg, aki az előző évtizedben a rali-világbajnokság (WRC) élmenője és egyszeres futamgyőztese volt, és belevetette magát a magyar raliéletbe a szintén vb-tapasztalatokkal rendelkező cseh Jan Kopecký és orosz Nyikolaj Grjazin is. Fő céljuk azért nem a magyar bajnokság megnyerése volt, egy-két kihagyott futamuk miatt erre nem is mutatkozott jó esélyük, az itteni versenyekre inkább felkészülésként tekintettek fő sorozatuk, az Európa-bajnokság vagy a WRC2 mellé. Jelenlétük persze pezsdítően hatott a magyar mezőnyre és a szurkolói érdeklődésre is. A szezon utolsó versenyét, a Nyíregyháza Ralit október végén rendezték, ahol tovább sokasodtak a külföldiek, hiszen a Rally Hungary névre keresztelt esemény immár harmadik éve az Európa-bajnokság egyik állomása is. A versenyt az európai és a magyar értékelésben is Østberg nyerte, a magyar bajnok azonban az egy fordulót sem kihagyó Hadik András lett Kertész Krisztián navigátorral az oldalán, akik így megvédték egy évvel korábbi címüket.
Ám a magyar raliéletben sem minden rózsás, erre pedig, vagyis a szervezésbeli hiányosságokra Nyíregyházán éppen a külföldi résztvevők hívták fel a figyelmet erőteljesen. A kövekkel teli murvás pálya minősége már az előző két évben is árnyékot vetett a Rally Hungaryre, defektparádévá silányítva a pozíciókért folyó csatát, hiszen sokaknak kellett megállniuk emiatt. Idén például Csomós Miklós is defekt miatt vesztette el az esélyét, hogy harcba szálljon Hadikkal a bajnoki címért. Idén emellett is számos hiányosságra derült fény a verseny után: a program végig csúszásban volt, néhol a nézőket engedték túl közel a száguldó autókhoz, egy, a fák közé eső Renault Clio lángra kapott, és az erdőt is felgyújtotta, amire a szervezők nem voltak felkészülve, Herczigék baleseténél pedig úgy küldték be a mentőautót a pályára, hogy sok versenyző erről semmilyen jelzést nem kapott, így meglepetten látták, amikor egyszer csak a mentő haladt előttük a versenyben… Pedig tényleg szükség volt a gyors beavatkozásra, Herczig navigátora, Ferenc Ramón bordatörést szenvedett.
Szerbia legújabb formulaautósa
Legutóbb Miloš Pavlović volt az, aki együléses versenyautókkal meg tudta vetni a lábát az európai élvonalban, és felküzdötte magát egészen a Formula–1 közvetlen előszobájának számító sorozatokig, ott azonban már nem tudott kimagaslóan szerepelni. De már ennek is idestova 15 éve, Pavlović pedig jelenleg Olaszországban él, és a Lamborghini hivatalos tesztpilótájaként ténykedik. Főleg financiális okokkal és a kezdéshez szükséges hazai infrastruktúra hiányával magyarázható, miért csak elvétve kerülnek be a nemzetközi formulaautós körforgásba versenyzők Szerbiából, sőt az egész Balkánról. Most azonban végre feltűnt a következő szerb reménység, Filip Jenić idén tavasszal, 15 évesen bemutatkozhatott a spanyol Formula–4-es bajnokságban, ahol az egész szezont végigversenyzi, Valenciában pedig első dobogóját is megszerezte egy harmadik hellyel. Idén a középmezőny tagja, ami a gokartozásból fellépve, az első szezonban, ilyen fiatalon még nem mérvadó, a fő mérce majd az lesz, hogy a következő évben láthatóak lesznek-e a fejlődés jelei. Ha sikerül megtennie a következő lépést, és az élmezőny közelébe kerülni, akkor lehet gondolkodni a ranglétra következő fokán, ahonnan persze még mindig nehéz és rögös az út az F1-ig, amiről Filiphez hasonlóan az összes többi versenyzőtársa is álmodik.
Borković szezonja csalódás
Szerbia legismertebb túraautó-versenyzője, immár az Audi pilótájaként Dušan Borković idén visszatért ugyan a TCR Európa-kupába, ám a nyolc állomás tizenhat versenye közül csak egyszer tudott dobogóra állni, amikor Zandvoortban harmadik lett. A bajnokságot végül a 12. helyen zárta, míg csapattársa, a veterán Tom Coronel 5. lett. A bajnoki címet Mikel Azcona nyerte meg, aki mintegy másodállásként versenyzett csak itt, hiszen a túraautó-világkupában a Zengőnél vezet, ám az európai porondon még egy hétvége kihagyásával is dominánsan lett övé a bajnoki cím, 2018 után már másodszor – akkor éppen Borkovićot győzte le a pályán és azon kívüli csaták során.
