1956 – XVI. NYÁRI OLIMPIAI JÁTÉKOK
A kenguruk földjén
Több akadály is tornyosult az ausztráliai versenyek elé: az északi féltekén téli időjárás uralkodott ebben az évszakban, nem a legjobb formában voltak az országok sportolói stb. A szigorú ausztrál állategészségügyi szabályok miatt pedig a lovasversenyeket a svédországi Stockholmban kellett megrendezni, június 10–17. között. Az 1956-os olimpiára emellett külön rányomta a bélyegét a politika: a magyar forradalom melletti szolidaritás jegyében lemondta a részvételt Hollandia, Svájc és Spanyolország, a szuezi válság miatt pedig Egyiptom, Irak és Libanon lépett vissza tiltakozásul, a magyar sportolók azonban részt vettek a játékokon.
A forradalmi eseményekben, az utcai megmozdulásokban néhány sportoló aktívan részt vett, de a sportbarátok meggyőzték őket, menjenek el az olimpiai játékokra, és „ezzel is igazolják a magyarok függetlenségét és eredményességét”, így a sportolók nagy része úgy döntött, részt vesz az olimpián. Mire a sportolók kiértek, addigra a magyar forradalmat már leverték, s ez nagy lelki terhet jelentett számukra. 1956 nyarát felfokozott várakozás kísérte az olimpiai szereplés miatt, egyesek szerint akár 20 aranyat is nyerhettek volna a magyar sportolók, de ezeknek a várakozásoknak aztán nem volt realitásuk: a kalandos, hosszú utazás öt napig tartott, s több hét kiesett az edzésekből, de leginkább az itthon maradt családtagok miatt érzett aggódás nyomta rá a bélyegét a magyar sportolók teljesítményére. Kész csoda, hogy ennek ellenére 9 arannyal jól szerepeltek a magyar sportolók. A 111 magyar versenyzőből 48-an nem tértek haza az olimpiáról. Ez az 1960-as évekig rányomta bélyegét a magyar sport helyzetére, egyesek a magyar sport Trianonjaként emlegetik.
Szomorú történet: olimpiai vérfürdő néven híresült el a Magyarország–Szovjetunió vízilabda-mérkőzés, a verekedésbe torkolló összecsapást 4:0-ra nyerte meg a magyar csapat. Ez az esemény megjelent a Szabadság, szerelem című mozifilmben is.
1956. november 22. – december 8., Melbourne, 1956. június 10. – június 17., Stockholm (lovasversenyek), 72 ország, 3342 induló (2958 férfi, 384 nő), 18 sportág, 151 versenyszám. Megnyitotta: Fülöp edinburgh-i herceg és VI. Gusztáv Adolf király (Stockholm). Az olimpiai láng meggyújtói: Ronald Clarke (atléta) és Hans Wikne (lovas). Olimpiai eskümondók: John Landy (atléta) és Henry St. Cyr (lovas).
Az éremtáblázat élcsoportja:
1. Szovjetunió – 37 arany, 29 ezüst, 32 bronz, 98 érem
2. USA – 32 arany, 25 ezüst, 17 bronz, 74 érem
3. Ausztria – 13 arany, 8 ezüst, 14 bronz, 35 érem
4. Magyarország – 9 arany, 10 ezüst, 7 bronz, 26 érem
5. Olaszország – 8 arany, 8 ezüst, 9 bronz, 25 érem
6. Svédország – 8 arany, 5 ezüst, 6 bronz, 19 érem
1960 – XVII. NYÁRI OLIMPIAI JÁTÉKOK
Az örök városban
Ha valamikor, a XVII. nyári olimpia előtt nagyon igaz volt, hogy minden út Rómába vezet.
Panem et circenses! – kenyeret és cirkuszt! Ez volt az antik Róma egyik legtöbbet hangoztatott jelmondata az ókor folyamán, s az olasz főváros 1960-ban is ennek szellemében próbálta megrendezni a XVII. nyári olimpiát. Azt a sorozatot, amelyet Róma éppen Budapesttel szemben szerzett meg… Bámulatos történelmi díszletek alkották a versenyek hátterét: a tornászok Caracalla i. e. 200 körül épült fürdőjében, a birkózók a Maxentius-bazilikában küzdöttek, a maratoni futás céljául pedig Constantinus diadalíve szolgált.
A római olimpia sztárja egyértelműen egy csinos, fekete bőrű atlétalány, Wilma Rudolph volt, aki a történelem során először szerzett egy olimpián három női aranyat (100 m, 200 m, 4×400 m váltó), az Egyesült Államok számára. Pedig gyermekkorában rengeteget szenvedett: egy huszonkét gyermekes (!) család huszadik gyermekeként látta meg a napvilágot mindössze 2 kilogramm testsúllyal, amihez még számos betegség is párosult. A rengeteg terápia után csak 12 évesen tanult meg járni, bot és mindenfajta segédeszköz nélkül!
1960. augusztus 25. – szeptember 11., Róma, 83 ország, 5348 induló (4738 férfi, 610 nő), 18 sportág, 150 versenyszám. Megnyitotta: Giovanni Gronchi köztársasági elnök. Az olimpiai láng meggyújtója: Giancarlo Peris (atléta). Olimpiai eskümondó: Adolfo Consolino (atléta).
Az éremtáblázat élcsoportja:
1. Szovjetunió – 43 arany, 29 ezüst, 31 bronz, 103 érem
2. USA – 34 arany, 21 ezüst, 16 bronz, 81 érem
3. Olaszország – 13 arany, 10 ezüst, 13 bronz, 36 érem
4. Németország – 12 arany, 19 ezüst, 11 bronz, 42 érem
5. Ausztria – 8 arany, 8 ezüst, 6 bronz, 22 érem
6. Törökország – 7 arany, 2 ezüst, 0 bronz, 9 érem
Magyarország 21 érmet nyert (6, 8, 7), és a 7. helyen végzett, Jugoszlávia 2 érmet nyert (1, 1, 0), és a 19. helyen végzett az országok rangsorolásában.
1964 – XVIII. NYÁRI OLIMPIAI JÁTÉKOK
Hagyomány és korszerűség
Ázsiában ekkor rendeztek először ötkarikás játékokat. A tokiói versenyek lebonyolítását biztosító létesítmények a legkorszerűbb módon épültek, és modern technikai eszközökkel voltak felszerelve. Egyedül a nézők voltak tartózkodóak. Kína és Indonézia politikai okok miatt távol maradt.
1960-ban Rómában még repülővel szállították a tengerentúlra a játékok televíziós felvételeit, de Tokió technikai forradalmat hozott: ez volt az első olyan olimpia, amelynek eseményeit műholdak segítségével közvetítették: az Egyesült Államokban a Syncom 3-as, Európában pedig a Relay 1-es szatellitek jóvoltából már közvetlenül az események alatt, élőben tudomást szerezhettek az olimpián történtekről. Szintén 1964-ben sugároztak először színes felvételeket, igaz, nem minden eseménynél. A legnagyobb esemény mégis a nyitóünnepségen történt: a szervezők általában titkolni szokták, hogy ki gyújtja meg az olimpiai lángot, 1964-ben pedig megható módon Josinori Szakait érte ez a megtiszteltetés, aki 1945. augusztus 6-án született Hirosimában, akkor, amikor az amerikaik először dobtak le atombombát Japánra…
A férfi kardvívás egyéni számát – az 1908. évi londoni olimpia óta 14. alkalommal (!) – ismét magyar vívó nyerte meg, Pézsa Tibor.
1964. október 10–24., Tokió, 93 ország, 5140 induló (4457 férfi, 683 nő), 20 sportág, 163 versenyszám. Megnyitotta: Hirohito császár. Az olimpiai láng meggyújtója: Joshinori Szakai (atléta). Olimpiai eskümondó: Takasi Ono (tornász).
Az éremtáblázat élcsoportja:
1. USA – 36 arany, 26 ezüst, 28 bronz, 90 érem
2. Szovjetunió – 30 arany, 31 ezüst, 35 bronz, 96 érem
3. Japán – 16 arany, 5 ezüst, 8 bronz, 29 érem
4. Németország – 10 arany, 22 ezüst, 18bronz, 50 érem
5. Olaszország – 10 arany, 10 ezüst, 7 bronz, 27 érem
6. Magyarország – 10 arany, 7 ezüst, 5 bronz, 22 érem
Jugoszlávia 5 érmet nyert (2, 1, 2), és a 19. helyen végzett az országok rangsorolásában.
1968 – XIX. NYÁRI OLIMPIAI JÁTÉKOK
Magaslaton, hivatalos kabalafigurával
A fekete erő diadala, őrületes világcsúcsok a mexikói olimpián. Az 1968. évi nyári mexikói olimpiai játékokon volt először hivatalos kabalája a játékoknak, és ezt a hagyományt azóta minden rendező város tartja. Ezek a figurák állati, emberi vagy fantázia szülte alakok, amelyek a játékoknak helyet adó ország kulturális hagyományaira jellemzőek.
Egészen különleges helyszínen, Mexikóvárosban rendezték meg az 1968-as nyári olimpiai játékokat. A különlegesség oka elsősorban a 2300 méteres magasság volt, ami komoly hatással bírt a versenyekre. A sportolók 25 százalékkal kevesebb oxigént szívhattak be a tengerszinti körülményekhez képest. A ritkább levegő a kisebb légellenállás miatt kedvezett a rövidtávú atlétikai számokban, de hátrányt jelentett a hosszabb távokon.
Különleges csúcsok születtek Mexikóban. Mind közül a leghíresebb Robert „Bob” Beamon világrekordja férfi távolugrásban (890 cm). Az amerikai sportoló egészen elképesztő módon 55 centiméterrel javította meg a szintén amerikai Ralph Boston és a szovjet Igor Ter-Ovaneszjan által tartott csúcsot.
1968. október 12–27., Mexikóváros, 112 ország, 5531 induló (4750 férfi, 781 nő), 19 sportág, 172 versenyszám. Megnyitotta: Gustavo Diaz Ordaz államelnök. Az olimpiai láng meggyújtója: Nonna Sotela Enriqueta Basilio (atléta). Olimpiai eskümondó: Pablo Garrido (atléta). Kabalafigura: Paloma (La Paloma de la Paz).
Az éremtáblázat élcsoportja:
1. USA – 45 arany, 28 ezüst, 34 bronz, 107 érem
2. Szovjetunió – 29 arany, 32 ezüst, 30 bronz, 91 érem
3. Japán – 11 arany, 7 ezüst, 7 bronz, 25 érem
4. Magyarország – 10 arany, 10 ezüst, 12 bronz, 32 érem
5. Németország – 9 arany, 9 ezüst, 7 bronz, 25 érem
6. Franciaország – 7 arany, 3 ezüst, 5 bronz, 15 érem
Jugoszlávia 8 érmet nyert (3, 2, 3), és a 16. helyen végzett az országok rangsorolásában.
1972 – XX. NYÁRI OLIMPIAI JÁTÉKOK
Vér az ötkarikán – terrortámadás az olimpián
A 11. napon, 1972. szeptember 5-én hajnali 4.10-kor a Fekete Szeptember palesztin terrorszervezet nyolc tagja átmászott az olimpiai falu kerítésén, a kapu közelében, és behatoltak a izraeli olimpiacsapat Connollystraße 31. alatti szállására. A gépfegyverekkel felszerelkezett túszejtőknek nem került nagy fáradságába az izraeli sportolókat ártalmatlanná tenni, hiszen a sportolók az ajtókat nem is zárták be. A biztonsági intézkedések is sokkal lazábbak voltak, mint az 1936-os berlini olimpia idején, ezzel kívánták a németek jelezni, hogy ez már egy másik Németország… A terroristák tizenegy túszt ejtettek. Először reggel 9 óráig adtak határidőt: 232 izraeli börtönben lévő palesztin fogoly szabadon bocsátására. Az izraeli válasz nem késett sokat, és egyértelműen visszautasította a tárgyalásokat. Az alkudozás elhúzódott, s még a mai napig is többnyire homály fedi az aznapi szörnyű történéseket, a német rendőrség és katonaság tehetetlensége és megalkuvása miatt viszont lövöldözésekre, robbantásokra került sor, minek a végeredménye: valamennyi túsz, öt terrorista és egy német rendőr életét vesztette, három támadó sebesülten rendőrkézre került. A túszok holttestét Izraelbe szállították, az öt terroristáét Líbiába, ahol dísztemetést kaptak…
„Gyászoljuk izraeli barátainkat. De meg vagyok győződve arról, hogy a világ közvéleménye egyetért velem abban, hogy nem engedhetjük meg, hogy egy maroknyi terrorista megsemmisítse a nemzetközi együttműködés és jó szándék eme alapköveit. Az olimpiának folytatódnia kell!” – mondta Avery Brundage, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság akkori elnöke…
1972. augusztus 26. – szeptember 11., München, 121 ország, 7123 induló (6065 férfi, 1058 nő), 22 sportág, 195 versenyszám. Megnyitotta: Gustav Walter Heinemann szövetségi elnök. Az olimpiai láng meggyújtója: Günther Zahn (atléta). Olimpiai eskümondó: Heidi Shüller (atléta). Kabalafigura: Waldi.
Az éremtáblázat élcsoportja:
1. Szovjetunió – 50 arany, 27 ezüst, 22 bronz, 99 érem
2. USA – 33 arany, 31 ezüst, 30 bronz, 94 érem
3. NDK 20 arany, 23 ezüst, 23 bronz, 66 érem
4. Németország – 13 arany, 11 ezüst, 16 bronz, 40 érem
5. Japán – 13 arany, 8 ezüst, 8 bronz, 29 érem
6. Ausztria – 8 arany, 7 ezüst, 2 bronz, 17 érem
Magyarország 35 érmet nyert (6, 13, 16), és a 8. helyen végzett, Jugoszlávia 5 érmet nyert (2, 1, 2), és a 20. helyen végzett az országok rangsorolásában.
1976 – XXI. NYÁRI OLIMPIAI JÁTÉKOK
Bojkott és diéta
München óta az olimpiák szellemisége kibővült egy újfajta kifejezéssel: fő a biztonság!
Montreal számára a huszonegy nemhogy nyerő szám nem lett, hanem olyan súlyos pénzügyi bukással zárta a játékokat, hogy a helyi lakosoknak húsz éven át speciális olimpiai adót kellett fizetniük az adósságok törlesztésére!
A nevezési határidő lejártáig 119 ország jelezte indulási szándékát a kanadai szervezőbizottságnál, a megnyitóünnepségen azonban csupán 94, a záróünnepségen pedig mindössze 84 ország képviselői jelentek meg. Az olimpia első bojkottját élte meg. Az olimpia előtt Új-Zéland rögbicsapata pénzdíjas bemutatóversenyekre a Dél-afrikai Köztársaságba utazott, ám ezzel megszegték az apartheidbojkottot. A kongói sportvezető, Jean Claude Ganga felhívására 28 afrikai ország jelentette be, amennyiben az új-zélandiak maradhatnak, úgy távol marad a játékoktól. Fekete-Afrikát mindössze Szenegál és Elefántcsontpart képviselte, de például Irak és Guyana is szolidaritást vállalt a visszalépőkkel.
Volt egy másik érdekes eset is, amely kisebbfajta diplomáciai bonyodalmat okozott: a kanadai kormány a Kínai Népköztársaságra való politikai nyomás miatt Tajvan csapatát elutazásra kényszerítette.
Az 1976-os olimpia a bojkotton kívül a doppingról szólt, első ízben gyanúsítottak meg sportolókat azzal, hogy anabolikus szteroidokkal élnek. Főleg az NDK-ból érkezett úszónők kerültek a figyelem középpontjába (mint később kiderült, nem véletlenül!), hiszen a négyszeres olimpiai aranyérmes Kornelia Ender vezetésével a 11 női egyéni úszószámból 10-et a keletnémetek nyertek – közülük 8-at világcsúccsal! Néhány „megtévedt bárány” már a versenyeken lebukott: két olimpiai bajnok súlyemelő, a lengyel Kaczmarek és a bolgár Hrisztov, valamint az ugyancsak bolgár, 2. helyezett Blagojev már az olimpián visszaadta az érmét.
1976. július 17. – augusztus 1., Montreal, 92 ország, 6028 induló (4781 férfi, 1247 nő), 22 sportág, 198 versenyszám. Megnyitotta: II. Erzsébet brit királynő. Az olimpiai láng meggyújtója: Sandra Henderson (tornász) és Stéphane Prefontaine (atléta). Olimpiai eskümondó: Pierre St. Jeanne (súlyemelő). Kabalafigura: Amik.
Az éremtáblázat élcsoportja:
1. Szovjetunió – 49 arany, 41 ezüst, 35 bronz, 125 érem
2. NDK – 40 arany, 25 ezüst, 25 bronz, 90 érem
3. USA – 34 arany, 35 ezüst, 25 bronz, 94 érem
4. Németország – 10 arany, 12 ezüst, 17 bronz, 39 érem
5. Japán – 9 arany, 6 ezüst, 10 bronz, 25 érem
6. Lengyelország – 7 arany, 6 ezüst, 13 bronz, 26 érem
Magyarország 22 érmet nyert (4, 5, 13), és a 10. helyen végzett, Jugoszlávia 8 érmet nyert (2, 3, 3), és a 16. helyen végzett az országok rangsorolásában.
1980 – XXII. NYÁRI OLIMPIAI JÁTÉKOK
Újabb bojkott
A szovjet hadsereg 1979-es afganisztáni bevonulását rossz szemmel néző amerikai elnök, Jimmy Carter felszólította a világot: ne induljanak el a moszkvai játékokon. Az előzetes nevezés ellenére végül 30 ország nem jött el (közülük Japán, Kanada, Kína, az NSZK és az Egyesült Államok számított jelentős veszteségnek), míg 33 ország már magát a meghívólevelet is válasz nélkül hagyta. A megnyitóünnepségen megjelent 81 nemzet közül 16-an – tiltakozásul az Afganisztán ellen irányuló agresszió ellen – nem saját, hanem a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ötkarikás zászlaja alatt vonultak be a Lenin Stadionba.
Moszkvában 1980 júliusa különben vidám napokat hozott az embereknek. Az üzletekben a pultokra hús is került, a hal friss volt, a krumpli olcsóbb lett, ami abban az időben külön-külön is komoly szenzációnak számított, így együtt meg főleg. A várost pedig kicsinosították, hadd lássa meg a világ és a „nyugati fertő”, hogy a szocializmus legerősebb bástyája mily csodálatos olimpiát rendez.
A vetélytársak távolmaradásával egyértelműen érvényesült a szovjet és a keletnémet fölény.
1980. július 19. – augusztus 3., Moszkva, 80 ország, 5217 induló (4092 férfi, 1125 nő), 22 sportág, 203 versenyszám. Megnyitotta: Leonyid Brezsnyev, a Legfelsőbb Tanács elnöke. Az olimpiai láng meggyújtója: Szergej Bjelov (kosárlabdázó). Olimpiai eskümondó: Nyikoláj Adrianov (tornász). Kabalafigurák: Misa, Vígra.
Az éremtáblázat élcsoportja:
1. Szovjetunió – 80 arany, 69 ezüst, 46 bronz, 195 érem
2. NDK – 47 arany, 37 ezüst, 42 bronz, 126 érem
3. Bulgária – 8 arany, 16 ezüst, 17 bronz, 41 érem
4. Kuba – 8 arany, 7 ezüst, 5 bronz, 20 érem
5. Olaszország – 8 arany, 3 ezüst, 4 bronz, 15 érem
6. Magyarország – 7 arany, 10 ezüst, 15 bronz, 32 érem
Jugoszlávia 9 érmet nyert (2, 3, 4), és a 14. helyen végzett az országok rangsorolásában.
1984 – XXIII. NYÁRI OLIMPIAI JÁTÉKOK
Ellenbojkott, a magyarok nagy bánatára
1984-ben a Szovjetunió a Varsói Szerződés és több kommunista állam, összesen 14 (Románia és Jugoszlávia kivételével) „ellenbojkottálta” a Los Angeles-i játékokat. Azt állították, hogy nem tudják garantálni sportolóik biztonságát. A szovjet politikai vezetőség arra hivatkozott, hogy „a soviniszta felfogás és a szovjetellenes hisztéria felkapott lett az Egyesült Államokban”. Az 1984-es bojkottáló országok megrendezték saját versenyüket, egy ellenolimpiát Barátság Játékok* néven.
* A szerző megjegyzése: A Kreml 1984. május 8-án jelentette be, hogy a Szovjetunió távol marad a játékoktól. Május 16-án a Magyar Olimpiai Bizottság közgyűlése – az állampárt, az MSZMP vezetőségének ajánlására – úgy határozott, hogy „a kialakult helyzet nem teszi lehetővé a magyar sportolók részvételét”. A távolmaradást egyedül a kézilabda-szövetség által delegált Jacsó István nem szavazta meg. A sportolókat sokkolta a döntés, hiszen a repülőjegyeket és a szállást már lefoglalták, és az is eldőlt, hogy az olimpiai esküt a kézilabdázó Gódorné Nagy Mariann és a távolugró Szalma László mondja el. A játékokról végül 14 ország maradt távol, de ezek az 1976-os olimpián az aranyérmek több mint felét szerezték meg. Az 1984-es Los Angeles-i olimpiai szerepléstől megfosztott sportolók számára szervezett Barátság-versenyeket kilenc országban bonyolították le, az olimpia előtt és után. Magyarországon a kötöttfogású birkózást, a vívást és a műugrást rendezték. A versenyeken a magyar sportolók taroltak: 10 arany-, 17 ezüst-, 24 bronzérmet szereztek.
A bojkottok első számú vesztesei elsősorban maguk a sportolók voltak, akiknek a politika sok esetben tönkretette karrierjüket. A 2000-ben elfogadott magyar sporttörvény Deutsch Tamás akkori sportminiszter javaslatára igyekezett utólag kárpótolni a Barátság-versenyeken érmet nyert sportolókat, nekik és edzőiknek az olimpiákon helyezést szerzett sportolókhoz és felkészítő edzőikhez hasonlóan olimpiai életjáradékot biztosított, a győztesek tagjai lettek az Olimpiai Bajnokok Klubjának.
Az 1984-es olimpián meglett a Tisza-vidék első érme is, Törtei József zentai birkózó személyében aki a 100 kg-os súlycsoportban bronzérmet szerzett.
1984. július 28. – augusztus 12., Los Angeles, 140 ország, 6797 induló (5230 férfi, 1567 nő), 22 sportág, 221 versenyszám. Megnyitotta: Ronald Reagan elnök. Az olimpiai láng meggyújtója: Ráfér Johnson (atléta). Olimpiai eskümondó: Edwin Moses (atléta). Kabalafigura: Sam.
Az éremtáblázat élcsoportja:
1. USA – 83 arany, 61 ezüst, 30 bronz, 176 érem
2. Románia – 20 arany, 16 ezüst, 17 bronz, 53 érem
3. Németország – 17 arany, 19 ezüst, 23 bronz, 59 érem
4. Kína – 15 arany, 8 ezüst, 9 bronz, 32 érem
5. Olaszország – 14 arany, 6 ezüst, 12 bronz, 32 érem
6. Kanada – 10 arany, 18 ezüst, 16 bronz, 44 érem
Jugoszlávia 18 érmet nyert (7, 4, 7), és a 9. helyen végzett az országok rangsorolásában.
