Riporter: Tudta, hogy legutóbb 71 éve nyerték meg a wimbledoni tornát az ellenfél két kötött meccslabdájáról?
Đoković: Igen? És ki volt az?
Riporter: Ez most nem fontos.
Aligha tetszett az interjú utolsó mondata egy 93 éves kaliforniai úriembernek, ha július 14-én, helyi idő szerint reggel 6-kor odaült a tv elé, hogy szokása szerint megnézze a döntőt. Mert ha az egész világon valaki is tudta, mit érzett Novak, amikor nemcsak Federerrel, hanem a publikum 99 százalékával is meg kellett birkóznia, az a valaki 93 éves, és otthonában, a kaliforniai Santa Ynezben tv-n nézte a meccset.
De menjünk sorjában.
Eugene Falkenburg jómódú New York-i mérnök, akinek többek között a híres Hoover-gát megépítésében is fontos szerepe volt, amatőr teniszezőként ismerte meg a szintén teniszező Marguerite „Mickey” Crooksot, feleségül vette, és három gyermekük született, akik úgyszintén teniszezgettek. Amikor az egész család Brazíliába költözött, ahova Eugene-t a munkája szólította, felesége, Mickey megnyerte São Paulo bajnokságát.
Középső gyermekük, Robert (akit később mindenki csak Bobnak hívott) apjától az üzleti érzéket, anyjától pedig a tenisztehetséget örökölte. 1950-ben, 24 évesen, miután feleségül vette a helyi szépség Lourdest, Rióban a Copacabanán beindította – a brazil hatóságok számos akadálya ellenére – az első amerikai fagyizót, amelyet az átütő siker ellenére egy évvel később Bob’s néven gyorsétteremmé alakított át. Dőlt a pénz, a vendéglők egymás után nyíltak Brazília-szerte, amikor Bob Falkenburg 48 évesen eladta az egészet (ma a Nestlé működteti őket), visszatért Kaliforniába, és a golfnak szentelte az életét. Sok tornát nyert, a legjobb mégis az volt, amikor a haverokkal – például Jerry West volt híres kosarassal – baráti csatákat vívott.
New York és Brazília között Bobnak a tenisz volt a szenvedélye. Kaliforniában szerzett nevet, ötször indult már a US Openen is, ahol 1946-ban döntős volt, mire elhatározta, hogy átnéz Európába, egyenesen a Wimbledonra. Egyéniben negyeddöntős lett, párosban, még híresebb barátjával, Jack Kramerrel pedig bajnok. Egy évre rá, 22 évesen érkezett pályája csúcsára. Londonban sorra vette az akadályokat, és a serlegért a publikum kedvencével, az ausztrál John Bromwichcsal játszott. Nagy meglepetésre 7:5-re nyerte az első játszmát, majd néhány bírói hiba után, vitatkozás közepette, szinte komoly ütés nélkül átengedte a másodikat. A publikum egyként ellene volt, ő meg csak mosolygott, és integetett nekik. A harmadik szettre megkomolyodott, és 6:2-re nyerte. Bromwich nem adta fel, hozta a negyediket, majd az ötödikben 5:3-nál három kötött meccslabdához jutott. Az elsőt Bob mentette, a másodikat az ausztrál rontotta el, a harmadiknál Bob ütött egy védhetetlent. Bromwich akkora zavarban volt, hogy azután egyetlen pontot sem nyert. A publikum nem tapsolta meg a győztest, aki ma a torna legidősebb élő bajnoka, és még a bíró sem akart kezet fogni vele.
Hetvenegy év után, lám, a történelem megismétlődött. Bár, ki tudja: lehet, hogy ez egyáltalán nem fontos.
