A sportot nem a publikum miatt találták ki, viszont gyorsan kiderült, hogy azok is érdeklődést mutatnak iránta, akik nem aktív résztvevők. Elsősorban a küzdősportok vonzották a publikumot, aminek megfelelően az első stadioncsúcsokat az ókori amfiteátrumok véres gladiátori küzdelmei során állították fel. A sportágak fejlődése már színvonalat, ezáltal jó szórakozást is szavatolt, a kíváncsi nézők átalakultak szurkolóvá, a stadionok és csarnokok egyre nagyobbak lettek, és megszokottá vált, hogy még a kevésbé látványos rendezvényeket is ezrek látogatják.
A labdarúgás az oka, hogy a szurkolók már csaknem ugyanolyan fontosnak kezdték tartani magukat, mint amilyenek a pályán futkározók, úgy képzelték, hogy nélkülük nem megy, hogy segítségük nélkül kedvenceik nem is tudnának játszani, amiért a 12. játékos becenevet vették fel, és nemcsak megkövetelik az igényeik kiszolgálását, hanem attól sem riadnak vissza, hogy a szabályokkal ellentétes módon ők is a műsor részesei legyenek.
Ennek megfelelően manapság elképzelhetetlen, hogy a meccseket publikum nélkül, zárt kapuk mögött játsszák, s ha ilyesmire, például büntetésből, mégis sor kerül, azt a focisták és a szurkolóik is tragédiaként élik meg, a klubok pedig elesnek bizonyos jövedelemtől.
A sport tehát elméletben ugyanazt a szerepet tölti be, mint a színház, mozi és hangverseny, bár továbbra is világos, hogy színdarabot nézők nélkül játszani értelmetlen, viszont a sportolók, képességeik szintjétől függetlenül, a saját csatáikat ugyanúgy élvezhetik, ha van néző, ha nincs.
Most, hogy tombol a koronavírus-járvány, az élsport a két rossz közötti választással szembesült. Többnyire azokat az eseményeket mondják le, amelyeket a járvány gócpontjaiban kellene megrendezni, vagy pedig onnan érkezne sok versenyző, más esetben pedig a zárt kapuk mellett kénytelenek dönteni. Így eshetett meg, hogy a liga története során először az NBA-ben is nézők nélkül játszottak mérkőzést, és egészen valószínű, hogy például a labdarúgó-Eb nyolc selejtezőpárja is a hónap végén síri csendben, csak a kameráknak, vagyis a tv-nézőknek játszik. A napokban kiderül, hogy módosított-e az álláspontján a kosarazó LeBron James, aki a múlt héten elutasította annak lehetőségét, hogy zárt kapus meccs szereplője legyen, Szerbiában pedig azonnal elkezdődött a licitálás, hogy a Norvégia elleni válogatott-focimeccsen kinek kedvez majd a publikum kizárása.
Lehetséges, hogy a focisták is rájönnek, a sportjukban gyakran rendbontással jeleskedő szurkolók nélkül is lehet játszani, és az sem lesz meglepetés, ha rádöbbennek, hogy magukra utalva nemcsak a megszokott szintre képesek, hanem a lelátó nyomása nélkül még szabadabban és könnyebben összpontosítva is közmegelégedésre végigcsinálhatják a munkájukat.
