Emlékszem egy szerkesztőségi összejövetelre, amelyet dolgozói gyűlés néven tartottak meg a deszkben, a szerkesztőségi nagy szobában a múlt század hetvenes éveinek végén az új elosztási rendszer megvitatása céljából. Mi sem természetesebb, senki sem volt elégedett, mindenki a saját rovata érdekeit védte, állítván, hogy hátrányos helyzetbe kerül a többi rovattal szemben. Egy pillanatban Engler Lajos volt válogatott kosarazó, a művelődési rovat akkori szerkesztője kért szót, majd feltette a kérdést: Mondjátok meg: melyik rovat a legfontosabb? De nem várt választ, inkább maga mondta: Természetesen az olvasó!
Az akkori esettel párhuzamot vonva kérdezném: melyik a legnépszerűbb sport a világon? Bizony egyik sem, amelyekre gondolnak, hanem az adótörvények minél törvényszerűbb kijátszása. Világszerte foglalkoztatja az embereket, hogyan fizethetnek minél kevesebbet a törvények betartásával. Lehet, hogy nem szép, és nem is erkölcsös, viszont meglehetősen hasznos. Sokan nem értenek hozzá, így kimondottan furcsa hangvételű írások és azokra adott kommentárok jelennek meg a szerbiai sajtóban, amikor a tényleges, vagy mint most, a kényszerű versenyszünetekben, más téma nem lévén, újra és újra azt tárgyalják, hogy Novak Đoković miért nem itthon adózik. Egyszer már írtam erről, ezért röviden: minden jól kereső sportoló ott adózik, ahol a jövedelmet megvalósítja. A teniszező így a tornadíjra ott fizet adót, ahol játszottak, a szponzori keresetre pedig a bejelentett lakhelyén. Ami esetükben, így Novakéban is, általában az adóparadicsomok egyike. Teljesen legális dolog, így minden további vitát feleslegessé tesz.
Legújabban azonban a teniszezőket sem az adó, hanem a kereset elmaradása foglalkoztatja. Máris sok pénzt veszítettek Indian Wells, Miami és Monte-Carlo miatt, de a legrosszabb, ha nem lesznek Grand Slam-tornák sem. Erről pedig a koronavírus-járvány tett. Ezért nagy a felháborodás, hogy a Roland Garrost szeptemberre halasztották, olyan időpontra, amely egybeesik az inkább bemutatónak nevezhető Laver-kupával, amelyre egyeseknek már szerződésük van. Olyan csinos összegre, hogy nem könnyű választani, pedig muszáj lesz. Mindez persze olyan körülmények között, hogy azt sem tudni, egyáltalán mikor folytatódik az idény, mi lesz a wimbledoni tornával, a US Opennel stb. Nekünk, kibiceknek mindegy, hogy hol játszanak, csak legyen már végre tenisz. Tehát vagy a Roland Garros mezőnye nem lesz teljes, vagy pedig a Laver-kupát is elnapolják, ha az idén egyáltalán marad szabad terminus.
Az egészben a legbonyolultabb, hogy a Grand Slam-tornákat a nemzetközi szövetség tartja kézben, a többi tornát pedig a játékosok szervezete, az ATP. Feszültség várható a két szervezet között, de nem akkora, mint a kosárlabdában az Euroliga kapcsán, amelyet a magántőke (ULEB) nyert meg a FIBA ellen. Nem tudom elképzelni, hogy az ATP belátható időn belül megpróbálja megkaparintani a Grand Slam-tornákat. Ha mégis, és sikerrel teszi, a teniszezők számára semmi sem változik. Visszatérnek a legnépszerűbb sporthoz, az adótörvények kijátszásához.
