Ha nem lett volna a vírus, már összegezhettük volna a tokiói olimpia történéseit, és készültünk volna a szokásos őszi nemzetközi sportnaptárra. A járvány azonban, sok más jelentős sporteseménnyel együtt, az olimpiát is ellehetetlenítette. Akkora méretű esemény az, hogy nem lehetett volna miatta teljes biztonsági zárlat alá helyezni nemcsak egy sokmilliós várost, hanem a teljes körzetét sem. A járvány, tapasztalhattuk az elmúlt hónapokban, a gazdaságon (elsősorban az idegenforgalmon és nemzetközi közlekedésen) kívül a legnagyobb kárt a művelődési életnek és a szórakoztatóiparnak okozta. Utóbbiban kap helyet a sport is. Bizonyos, hogy világszerte sokaknak hiányzott a hagyományos sportélet, de még nagyobb volt a sportolók hiányérzete, hisz „szakmájuk” leállítása miatt ők is elestek a kisebb-nagyobb, mégis megélhetést biztosító jövedelemtől. A sportból élők, miután átélték az első sokkot, beletörődtek a változhatatlanba, majd részben hozzászoktak az új körülményekhez, racionálisan gondolkozva a megoldást a kisebb rossz választásában ismerték fel. Legyen körülményesebb, legyen publikum nélküli, csak tévés, és legyen kevésbé jövedelmezőbb, de a sport mégis folytatódjon. Igazából a foci törte meg a csendet, majd egyenként sorakoztak fel a többiek is. Előbb hazai és bemutató jellegű, azután pedig – már tapasztalatot szerezve – nemzetközi és versenyszinten is. Manapság, hogy csak a fontosabbak emeljük ki, már folyik a Formula–1, zárószakaszába érkezett az NBA, beindult az atlétikai élet, tartottak sznúker-vb-t, folyamatban van egy korosztályos röplabda-Eb, megtartottak nyári síugrótornát, és zajlik a kerékpározók versenynaptárának egy része is. A teniszezők is csatlakoztak, méghozzá nem kis meglepetésre olyan országokban, amelyek a járvány gócpontjai. Lehetséges tehát, hogy az USA, Olaszország, Nagy-Britannia, Franciaország stb. egészségügyi szolgálatai a kritikus időben nem kezelték a legjobban a járványt, a szervezési tapasztalat, a kellő anyagi háttér és a határozott komolyság segítette őket, hogy biztonságos rendezvényeket tartsanak meg. Áprilisban aligha gondolta volna bárki is, hogy az első tenisztornákat Palermóban, Lexingtonban és New Yorkban tartják meg, és feltehetően Rómában és Párizsban következzen majd a folytatás. Az eddig megrendezett hivatalos versenyeken még senki sem fertőződött meg, csupán egy személy érkezett vírussal, akit idejekorán ki is szűrtek. Kiderülhet, hogy túlzott az, aki félelemből nem utazott el New Yorkba, és a fiatal amerikai Reilly Opelkának lesz igaza, aki azt találta mondani, hogy ilyen biztonsági körülmények közepette már rég újra lehetett volna indulni.
A sport tehát, olimpiai hasonlattal élve, körönként tér vissza a normálisnak még véletlenül sem nevezhető kerékvágásba. Lassan és fokozatosan, óvatosan, de határozottan kitört a hosszú zárlatból, ezzel is némi derűlátással szolgálva az emberiségnek.
