Három mérkőzésen, összesen tizenkét óra és negyvenöt percnyi küzdelem után ért véget a női Szuperliga 2016/2017-es idénye: a szezon utolsó mérkőzésén az alapszakasz győztese, a törökkanizsai Obilić saját közönsége előtt 4:2-re nyert a címvédő Novi Sad ellen, így a bánáti együttes tagjai emelhették magasba a serleget.
A Recskó Emma, Izabela Lupulescu, Dragana és Branislava Vignjević alkotta és Nicolae Lupulescu vezette csapat az első mérkőzést Törökkanizsán veszítette el, utána azonban Újvidéken egy öt óra huszonöt perces mérkőzésen nyert 4:3-ra a Đorđe Bošnjaković vezette Novi Sad ellen (Fenyvesi Anna Zsófia, Makszuti Anetta, Aleksandra Savić, Surján Szabina, Truzsinszki Viktória), majd a harmadik találkozón bebizonyította, jelen pillanatban az Obilić az ország első számú együttese.
A döntő mérkőzésen a hazaiak 3:2-es vezetésénél Vignjević a sokadik meccslabdát kihasználva nyert Fenyvesi ellen, így elkezdődhetett a törökkanizsaiak pezsgőzése, s ezzel egyidejűleg az újvidékiek szomorkodása, mivel nem sikerült megvédeni tavalyi elsőségüket, amikor a döntőben éppen az Obilić ellen nyertek.
A harmadik mérkőzésen az Obilićből kitűnt Recskó, aki játszmát sem veszített a két mérkőzésén, az újvidékiek közül pedig Makszuti nyert két mérkőzést, de a többiek ezúttal nem tudtak hozzátenni egy-egy győzelmet.
„Szerdán, amikor 3:3 volt az eredmény, az edző azt kérdezte, játszom-e a párost, bírom-e még. Azt feleltem: ha betesz a csapatba, mindent meg fogok tenni a győzelemért. Szerencsére azon a meccsen nem éreztem a fáradtságot, pénteken pedig úgy ébredtem, hogy végre kialudtam magam, s eldöntöttem, aznap engem a törökkanizsai teremben senki nem fog megverni” – mondta a döntő másnapján Recskó Emma, aki szerint nagyon fontos volt, hogy összeszedett volt a játéka, a taktikai utasításokat maximálisan sikerült betartania.
„Amikor megláttam a felállítást, az villant be, hogy itt a remek alkalom, hogy Surjánnak és Truzsinszkinek is visszavágjak a szerdai vereségért. Ez sikerült is, mivel nem volt, ami vagy aki megzavarjon” – nyilatkozta Recskó, aki Szerbiában ötödször lett országos csapatbajnok (háromszor a Zentával, egyszer a Radničkivel), s Magyarországon is nyert már csapatbajnoki aranyat. Arra a kérdésre, hogy mint rutinos, sok döntőt megélt játékos, milyen tanáccsal látta el klubtársait, ezt mondta:
„Megkérdeztem tőlük, tudják-e, mi lesz, ha veszítünk? Aztán megmondtam nekik, hogy: semmi. Másnap is feljön a nap. Amikor Dragana meccslabdáról kikapta a negyedik szettet Fenyvesi ellen, azzal nyugtattam, hogy neki nincs miért izgulnia, mivel ha veszít is, ott van még a páros” – mondta Recskó, aki elárulta, nem hűtötték be előre a pezsgőt, miközben szerinte az újvidékiek a második meccs előtt már előre ittak a medve bőrére, s végül nem bírták elviselni azt a terhet, mivel mindenki azt várta tőlük, hogy szerdán megnyerjék a párharcot.
A Surján elleni mérkőzésen Recskónak elkezdett folyni a vér az orrából:
„Nem tudtam, mi történik, de amikor egy vércsepp az asztalon landolt, akkor jeleztem a bírónak, álljunk meg. Ápolási szünetet kértem, még most sem tudom, hogy mi történt, az orrom hegyén volt egy picike vágás, és az okozta a gondot. Ez egy olyan döntő volt, amely után elmondhatom, hogy én tényleg orrvérzésig játszottam.”
Női Szuperliga, döntő, harmadik mérkőzés: Obilić (1.)–Novi Sad (2.) 4:2 (Izabela Lupulescu–Truzsinszki Viktória 3:0 (2, 4, 6,), Dragana Vignjević–Makszuti Anetta 0:3 (–5, –6, –6), Recskó Emma–Surján Szabina 3:0 (9, 9, 6), Izabela Lupulescu–Makszuti Anetta 2:3 (9, –10, –12, 6, –6), Recskó Emma–Truzsinszki Viktória 3:0 (7, 6, 12), Dragana Vignjević–Fenyvesi Anna Zsófia 3:2 (–5, 5, 8, –12, 12) – a párharcot a törökkanizsai Obilić nyerte meg 2:1-re.
Világbajnok a női paraválogatott
Szerbia férfi és női paraválogatottja is kiválóan szerepelt a Pozsonyban megrendezett világbajnokságon: a Borislava Perić-Ranković, Nada Matić és Kristina Arančićalkotta női együttes a T4–5-ös kategóriában aranyérmes lett, miután Németországot, Nagy-Britanniát, Tajvant és a házigazda Szlovákiát is legyőzte. Szerbia fölényéről tanúskodik, hogy az összes mérkőzésen mindössze egy egyéni találkozót veszített el a válogatott.
A T5–0-s kategóriában szereplő férfi együttes (Mitar Palikuća, Budimir Malešić, Darko Babić) egészen az elődöntőig menetelt, de ott Törökországtól veszített 3:0-ra, így bronzérmes lett.
