Akik járatosak az asztaliteniszben, azt szokták mondani: a legjobb franciát meg lehet verni, mert élvezi a játékot és képes elszórakozni a mérkőzést. Ha sikerül kizökkenteni a ritmusából, a legjobb svéd ellen is lehet nyerni. A legjobb orosz képes magát úgy felidegesíteni egy csuszán, hogy nem tud a játékra koncentrálni, s ekkor ő is legyőzhető. De a legjobb németet nem lehet véletlenül megverni, csak azért, mert rossz napot fogott ki, ő nem szórakozza el a lehetőségeket, nem idegesíti fel magát egy ponton.
A temerini Pető Zsoltnak múlt héten sikerült a bravúr: a Bajnokok Ligája A csoportjának első fordulójában négy játszmában nyert a világranglista ötödik helyezettje, a német Dimitrij Ovtcharov ellen. Hogy a siker még teljesebb legyen, nemcsak Pető, hanem a csapata is győzött. Az osztrák Walter Wels idegenben 3:1-re nyert a BL-címvédő, az orosz TTC Orenbourg otthonában.
– Nem kell meghamisítani a történelmet: az oroszországi út előtt megtartott ausztriai sajtótájékoztatón az hangzott el, a célunk, hogy ne kapjunk ki 3:0-ra, hanem legalább nyerjünk egy meccset az Ovtcharovval és világranglista-nyolcadik Szamszonovval felálló tavalyi BL-győztes ellen. Amikor edzőnk, a horvát Edvard Vecko közölte a felállítást, átfutott az agyamon, hogy vagy Ovtcharov, vagy Szamszonov lesz az ellenfelem. Évnyitó meccs, igazából azt sem tudom, milyen formában vagyok, az interneten élőben követhető a mérkőzés, legalább egy játszmát kellene nyernem – mondta Pető Zsolt, aki hozzátette, hogy amikor 1:1-es játszmaállásnál megnyerte a harmadik szettet, akkor már úgy érezte, ez most egy vissza nem térő alkalom.
– A negyedik játszmát Ovtcharov kezdte jobban, nekem azonban sikerült felzárkóznom, majd 11:8-ra nyernem. Másnap sikerült felfogni, hogy mekkora bravúrt hajtottam végre, aznap este még nem tudatosodott bennem.
• A 2012-es olimpia egyéni bronzérmesére, aki Londonban csapatban is dobogós volt, nem mondhatjuk, hogy idény eleji formában van, hiszen nemrég a World Tour kínai versenyén vett részt, előtte pedig Bakuban szerepelt az Európai Játékokon, amit meg is nyert, így ő már biztos olimpiai résztvevő.
– Valóban, ő az elmúlt időszakban is komoly versenyeken indult. Kínában éppen a klubtársam, a japán Osima Juja győzte le a 16 közé jutásért… A BL-meccsen az én szemszögemből az volt a jó, hogy ő nem tudott kezdeményezni, a szerváit jól lekezeltem. A mérkőzés után beszélgettünk, s akkor elmondta, hogy a korosztályos versenyeken, amelyeken sokat játszottunk egymás ellen, sem volt biztos abban, hogy megver, mert nagyon kellemetlen a stílusom, nem felel meg neki. Hozzátette, amikor kibontakozott a játék, akkor ő nagyon nehezen találta az ellenszert a kellemetlen pörgetéseimre. Az orenbourgi meccsen én nagyon jól játszottam, ő pedig nem volt csúcsformában.
• A te győzelmed után egészen más elképzeléseitek alakultak ki a lehetséges végeredménnyel kapcsolatban?
– Elkezdtünk számolgatni, hogy biztosan lesz még egy Ovtcharov–Osima mérkőzés, s ha a japán fiú, aki mindössze 21 éves, ismét legyőzi a németet, akkor még egy szoros vereség is lehet ebből a végén. Aztán mikor Osima 1:2-ről megverte Szamszonovot, akkor már a mi vezetőségünk is vérszemet kapott, s mindjárt 3:0-s győzelmet kezdtek emlegetni. Én már a harmadik mérkőzés előtt figyelmeztettem őket, nem eszik olyan forrón a kását, mivel függetlenül attól, hogy Kuzmin csak 154. a világranglistán, s nem szerepel a válogatottban, biztosan nem felejtett el pingpongozni… Így is lett, mert Kuzmin, aki 2009-ben bronzérmes volt az Eb-n, 3:0-ra nyert a 74. helyezett Bobocica ellen. Szerencsére Osima bebizonyította, hogy nem volt véletlen a Kínában aratott győzelme, s rövid idő leforgása alatt másodszor is nyert Ovtcharov ellen.
• Ahhoz képest, hogy a meccs előtti sajtótájékoztatón az volt a cél, hogy ne legyen 0:3, összejött egy 3:1-es győzelem. Hogy fogadták a hírt az osztrákok?
– A bécsi repülőtéren vörös szőnyeg fogadott bennünket! No, ilyet én még nem éltem át, főleg nem Ausztriában! A helyszínen egy koktélpartit is szerveztek a győzelmünk alkalmából, a gálaebéden én már nem tudtam részt venni, mert mindjárt indultam haza.
• A szerbiai férfi asztaliteniszezőket nézve, a világranglistán téged jegyeznek a legelőkelőbb helyen. Az augusztusi ranglistán a 112. helyen állsz, s a legtöbben már számolgatnak, hogyan harcolhatják ki az olimpiai részvételt. Te is számolgatsz, vagy egyelőre csak a versenyekkel foglalkozol?
– Az olimpia előtti évben az Ovtcharov elleni győzelem óriási hátszelet adott. Függetlenül attól, hogy úgy volt, ott leszek Bakuban, végül nem vettem részt az Európai Játékokon, és a mai napig nem kaptam választ arra, hogy miért nem. Fontos az osztrák bajnokság, fontos a Bajnokok Ligája, az első helyen azonban az olimpiai részvétel kiharcolása szerepel. Ha összejönne egy riói szereplés és 2019-ben egy Európai Játékokon való részvétel, s e között a két torna között sikerülne elcsípni egy Eb-érmet, akkor azt mondanám: ebben a környezetben és ezekkel a feltételekkel, amelyek a rendelkezésünkre állnak, az én pályafutásom beteljesedett, kihoztam belőle a maximumot. Hogy számolgatok-e? Igazából időm sincs rá, és nem is szeretném ezzel leterhelni magamat. A gondolat foglalkoztat, de számolgatni majd március–áprilisban kell, addig igyekszem minden versenyen a maximumot nyújtani.
