Fotó: Dávid Csilla
A 43 éves Borislava Perić-Ranković lett a világ legjobb kerekesszékes asztaliteniszezője – így döntött nemrégiben a Nemzetközi Asztalitenisz-szövetség (ITTF). Borislava, azaz ahogy mindenki hívja őt: Beba az idén Dániában egyéniben Eb-t nyert, csapatban ezüstérmes lett, emellett három világkupa-győzelmet aratott – ezzel a teljesítményével az újvidéki SPIN játékosa maga mögé utasította remek vetélytársait, a kínai Yang Qiant és a brazil Bruna Costa Alexandrét is.
A 2015 ITTF Star Awards díjátadóra december 9-én került sor Lisszabonban. Az óbecsei származású sportolót, a londoni paralimpia ezüstérmesét az óbecsei önkormányzat is ünnepelte az elmúlt hétvégén, s Beba ezen az ünnepségen nyilatkozott a Magyar Szónak.
Hogyan élte meg a lisszaboni díjkiosztón azt a pillanatot, amikor megtudta, hogy Ön nyert?
– Amikor felolvasták a nevemet, nem hittem a fülemnek egészen addig, amíg Zlatko Kesler szövetségi kapitány azt nem mondta: hoppá, megnyertük! Amikor elindultam a színpad felé, úrrá lettek rajtam az érzések, de nemcsak rajtam, hanem az edzőmön, Lazar Kurtešen is. Eleredtek a könnyeink... Nagyon szép és ünnepélyes pillanat volt.
• Sok munka van ebben a sikerben. Mennyit edz és kik támogatják ebben?
– Nemcsak én dolgozom sokat a sikerért, hanem a klubom, az újvidéki Spin többi válogatott játékosa is. Felkészülési időszakban heti öt napon át napi két edzésen veszünk részt, de ha más országokból érkeznek hozzánk edzőpartnerek, akkor szombaton is tartunk edzést. Sokat segít nekünk az ifjúsági és sportminisztérium, a paralimpiai bizottság és az asztalitenisz-szövetség is biztosít anyagi támogatást a versenyekre, de a tartományi kormányra és Újvidék városára is számíthatunk.
• A balesete előtt, majd utána is egy ideig kosarazott, sőt a céllövészetet is kipróbálta. Miért döntött végül az asztalitenisz mellett?
– Talán akkor dőlt el a sorsom, amikor Zlatko Kesler barátom azt javasolta, hogy vegyem a kezembe az ütőt, mert akkoriban az egyik asztaliteniszezőnő mellől hiányzott egy csapattárs. Így a földszint helyett, ahol addig kosaraztam, az első emeletre vettem az irányt a SPENS-en. Másfél év után arra jutottam, hogy talán egy ideig csak az asztalitenisszel kellene foglalkoznom, hogy ott érjek el sikereket.
• Hatéves a kislánya. Vele asztaliteniszeznek-e?
– A kislányom nem asztaliteniszezik, őt más sportok érdeklik. Elsősorban az állatokért rajong, ezért nyár óta lovagolni járunk vele.
• Már a jelölést is óriási elismerésként élte meg, és az ünnepséget követően azt nyilatkozta: ez a díj karrierjének a megkorozását jelenti. Hiányzik-e még valami erről a koronáról?
– Sokat jelentene számomra, ha a riói paralimpián sikerülne aranyérmet nyernem. A paralimpiára „hitelesített vízumot” eddig Nada Matić, Mitar Palikuća és én szereztünk. Január közepén kiderül, hogy velünk tarthat-e még egy asztaliteniszező Rióba.
