A szövetségi kapitány tanácsokat ad, a szerbiai válogatott tagjai pedig hallgatják
Mégiscsak az olaszországi Pescarában, a Mediterrán Játékokon kötött ki Laták Csilla. Bár beszélgetésünk alkalmával még azt mondta, nem hiszi, hogy elutazik a felnőtt női kézilabda-válogatottal a június 25. és július 5. között zajló Mediterrán Játékokra, mivel ez idő tájt lenne a felvételi vizsga a szabadkai Műszaki Főiskolán, ahol ősztől szeretné folytatni tanulmányait. A kiváló kapus tehát elutazott a játékokra, ahol az ifjúsági szerb válogatott után szerepelhet a felnőttben is, pontosabban az olimpiai csapatban. Természetesen erről és eddigi pályafutásáról kérdeztük a tizenkilenc éves, magas, bájos adai hálóőrt.
• Május derekán a szövetségi kapitány kihirdette az olaszországi játékokra a bővebb kézilabda-válogatott keretét, amelybe te is bekerültél. Hogyan fogadtad a hírt?
– Váratlan volt és meglepett a hír, de ugyanakkor számítottam is rá. A szerbiai és a vajdasági kupán is elnyertem a legjobb kapus díját, a téli ligában úgyszintén. Sejtettem, hogy ez jó ajánlólevél lesz, de nem tudtam biztosan. Végül is az edzőm, Szőke István szólt, hogy mennem kell. Örülök a felnőttválogatottságnak.
• A felnőttválogatottságot megelőzően már szerepeltél a szerb ifjúsági válogatottban, amellyel világraszóló sikert értettek el.
– Az ifiválogatottal tavaly nyáron ezüstérmet szereztünk a Pozsonyban megtartott korosztályos világbajnokságon. A döntőben nem játszottam, aminek örültem is, mert nagy volt a feszültség, és tartottam tőle, hogy ez kihat a játékra. A világbajnokságon tíz nap alatt több ország csapatával játszottunk. Több mérkőzésen védtem, szerintem jól teljesítményt nyújtottam, akárcsak az egész csapat. Tartottunk az ellenfelektől, de végül mindegyik csapatot mintegy tíz góllal vertük. Kivéve az orosz válogatottat, amellyel a döntőben kerültünk össze. Tőlük jobban tartottunk, mint a többiektől, ez meglátszott a csapat teljesítményén, nem tudtuk az igazi formánkat hozni a döntő mérkőzésen. Az eredmény a 45. percig szoros volt, aztán elhúztak az oroszok, és végül hat-hét góllal nyertek. A világversenyt megelőző évben a szerb korosztályos válogatott az ötödik helyet szerezte meg az Európa-bajnokságon, a világbajnoki második helyezés kiváló eredménynek számít.
• Miért nem védtél a döntőben?
– Nem tudom. Szerintem az edző is látta rajtam, hogy feszült vagyok, ami óriási nyomásként nehezedett rám. A kapustársak pedig rutinosabbak voltak, előtte részt vettek már az Európa-bajnokságon, megszokták a feszült helyzeteket. Végül is nem bánom, már annak is örülök, hogy a kispadon ülhettem. A többiekhez képest kezdő voltam, a cél pedig az volt, hogy nyerjünk, amire a 45. percig meg volt az esélyünk, mivel addig tartani tudtuk az eredményt.
• Mikor kerültél be a szerb ifjúsági válogatottba?
– 2008 januárjában-februárjában szerepeltem először a válogatottban. A pozsonyi világbajnokság volt az első nagy nemzetközi verseny, amelyen részt vettem.
• Nemrég kiharcoltátok a részvételi jogot az idei ifjúsági Eb-re.
– A selejtezőn Szarajevóban az izlandi, a montenegrói és a bosznia-hercegovinai válogatottal játszottunk. Montenegrótól minimális vereséget szenvedtük, a többieket legyőztük. Így kijutottunk az ifjúsági Eb-re, amelyet augusztusban rendeznek meg Győrben.
• Klubcsapatod, az adai Halász József a második helyen zárta az idényt a II. Szövetségi Liga északi csoportjában. Elégedett vagy ezzel az eredménnyel?
– Szerintem jobban is szerepelhetünk volna, rajtunk, játékosokon múlt, nem tudtuk hozni a formánkat. A mérkőzéseken ingadozott a csapat teljesítménye, folyamatosan gyengébb volt annál, mint amire képesek lennénk. Ez főként a tavaszi idényben volt jellemző. A játékosok gyengébb teljesítménye rám is negatív hatással volt. Nem szeretem azt, ha a teljes felelősség rám hárul, annak ellenére, hogy kulcsfontosságú játékos vagyok, nem szeretek kitűnni a csapatból. A jó eredményhez kell az egész csapat, amelynek én a része kívánok lenni. Volt már, hogy mérkőzéseket döntöttem el, de nem szerettem, ha túlságosan a középpontba kerülök. Igyekszem mindig a legjobb formám hozni és a csapattársaimnak is segíteni. A csapatjáték híve vagyok.
• Adán mióta játszol a felnőttcsapatban?
– Tizenöt évesen kerültem a felnőttcsapathoz. Első alkalommal bajnoki meccsen játszottam, furcsa helyzet volt és zavarban voltam. Az első csapatnál akkoriban kapusgondok voltak, az egyik mérkőzésen én voltam az egyedüli kapus és védenem kellett. Végül az egyik rutinosabb kapus visszatért, aztán egy évig csak az utolsó öt-tíz percben játszottam. Később megosztottuk a meccset, és egy egész félidőt védhettem. Miután 2008 elején bekerültem a válogatottba, azóta a Halászban én vagyok az első számú kapus. Előtte viszont mi, kapusok döntöttük el, hogy ki véd az első és ki a második félidőben.
• A klubban a kapusképzést illetően milyen a szakmai munka folyik?
– Viszonylag jó. Az első csapatnál kezdetben nehéz volt, mert Pista bácsi (Szőke István) megdolgoztatott, külön, személyre szabott kapusedzéseken vettem részt. Az utóbbi időben kevesebb kapusedzés van a csapatnál, a válogatottnál viszont annál több.
• Mikor kerültél kapcsolatba a kézilabdával?
– Tizenegy-két évesen kezdtem kézilabdázni. Anyukám ragaszkodott hozzá, hogy sportoljak. Sok mindent kipróbáltam, például a néptáncot. Aztán úgy döntöttem, hogy kipróbálom a kézilabdát, így kerültem a Halász József Kézilabdaklubba. Eleinte játékos voltam, többnyire átlövő és beálló. Aztán egyszerűen jött egy ötlet, hogy kapus akarok lenni. Győzködtem a megboldogult Sipos Rudolf edzőt, aki ezt ellenezte, valószínűleg a magasságom miatt más posztra szánt. Egy hónapig nyaggattam, hogy kapus lehessek, végül sikerrel jártam.
• Jelenleg a Halász játékosa vagy. A jövőben tervezed, hogy átigazolsz másik csapathoz?
– Egy évig nincs szándékomban átigazolni másik csapathoz, jelenleg ez az álláspontom az iskola miatt is. Felkérést kaptam az év elején a magyarországi Debrecentől, illetve a közelmúltban hívott a belgrádi Crvena zvezda is. Lehet, hogy a fővárosi csapatnál jobb lenne a szakmai fejlődésem végett, viszont az anyanyelvemen szeretnék továbbtanulni, mert gyengén beszélem a szerb nyelvet. A Debrecennel megállapodtunk, hogy megyek próbaidőre, de végül nem lett belőle semmi, ez rajtam múlott.
• A hosszú távú terveidben fontos szerepet játszik a kézilabda?
– Igen, fontos szerepet játszik a kézilabda, de az attól is függ, hogyan alakul a pályafutásom. Előbb-utóbb szeretnék eligazolni valamilyen nevesebb csapathoz.
