Aki nem tudja, kicsoda Sterbik Árpád, azt nyilván nem is érdekli a kézilabda. Árpi ugyanis a világ legjobb kézilabdázója volt 2005-ben, a jugoszláv és a szerb színeket 120 alkalommal védte, eközben két világbajnoki bronzérmet nyert, majd 2011-től spanyol válogatott lett, s az ibériaiakkal világ- és Európa-bajnokságot, bajnokságokat nyert. Összes eredményét lehetetlenség felsorolni, elég csak annyi, hogy klubszínekben négyszer nyerte meg a Bajnokok Ligáját, hétszer volt spanyol, négyszer macedón és háromszor magyar bajnok, s még pályafutása alkonyán, 2017-ben is a BL legértékesebb játékosa volt. Játékoskarrierjét 2020-ban Veszprémben fejezte be, azóta a patinás magyar klub kapusedzője. Mindezen eredmény Árpinak 40 évbe belefért, mert Ada leghíresebb szülöttje még mindig fiatal, 42 éves.
Hogy telnek a mindennapjaid Veszprémben?
– Mivel a Veszprémnél kapusedző vagyok, mindennap a csapattal vagyok, tehát e téren nem sok minden változott. Egyedül annyi a könnyítés, hogy néhány mérkőzésre „szabadnapot” kapok, a hazai bajnokságban nem kell vidékre utaznom.
A Veszprémnek jelenleg van egy nagyon jó spanyol és egy nagyon jó szerb kapusa, Rodrigo Coralles és Vladimir Cupara, a legfrissebb hír pedig az, hogy Ludovic Fabregas személyében olimpiai és világbajnok francia beállót igazoltatok, aki 2023 nyarától lesz a csapatában. A kapusok maradnak?
– Mindkét kapust már régebbről személyesen ismerem. Szerintem jó kapusok, kiválóan kiegészítik egymást. Élő szerződése van még mindkettőnek, aztán meglátjuk, közös megegyezéssel maradnak-e. Mi elégedettek vagyunk.
A Covid-helyzet mindent megzavart, így a Veszprém is elég nehezen lendült be. Az utolsó meccseken viszont már nagyon jól játszik. Ha ezt nézzük, mire számítasz a Vardar, illetve az Aalborg ellen?
– Ebben a BL-évben az elvárások minimálisak, csapatépítést terveztünk, mert lesznek változások az előttünk álló időszakban. Elég jól kicserélődik majd a játékosállomány, hiszen jövőre nyolc játékosnak jár le a szerződése, és szerintem nem marad mindegyik. A cél az, hogy két év múlva a legnagyobb eredményekre is képesek legyünk. Az idei mérkőzéseken valóban hullámzott a teljesítményünk, a jobb csapatok ellen jobban játszottunk, a rosszabbak ellen pedig egy kicsit gyengébben. A Vardar jó csapat, reméljük, túljutunk rajta, az Aalborg ellen meg meglátjuk.
Nyilván fontos a magyar bajnokság is, hiszen sosem lehet tudni, hogy a Veszprém és a Szeged között mi történik. Ehhez hogyan álltok hozzá?
– Igen, most a bajnokságon van a fő hangsúly, hiszen ha nem vagy bajnok, akkor nem vagy közvetlen résztvevője a Bajnokok Ligájának sem.
Egy kicsit a gyerekekről, az ikrekről. Ők is kézilabdáznak?
– Ők is edzegetnek, szeretik a sportot, a csapatsportokat, ebben nőttek fel, így élvezik az edzés, az utazgatás minden pillanatát.
Nem túl sokat jársz haza Adára. Akkor, amikor itthon vagy, az inkognitó?
– Általában én sem sokkal korábban tudom meg, mikor megyek haza, hiszen nem lehet tudni előre, mit kell elintézni. Januárban voltunk Adán a családdal, mert a gyerekek a járvány idején nem is voltak otthon, jobban a szüleim jöttek Veszprémbe, annál is inkább, mert a húgom is itt él.
Kilátogattál, hogy megnézd az adai lányokat kézilabdázni, s mindenki veled akart szelfizni. Veszprémben mekkora nimbusza van Sterbik Árpádnak?
– Én már csak edző vagyok, nem játékos. Még néhány év, s a fiatalok már el is felejtenek!