Amikor a tízszeres BL-bajnok Barcelona „túlélte” a Kiel elleni elődöntőt, úgy lehetett gondolni, hogy a katalánok már csak egy kisebb lépésre vannak az újabb trófeától – nem lebecsülve a Kielcét. S habár egy ilyen döntőt nem lehet teljes biztonsággal megjósolni, az első percektől azt lehetett érezni, hogy a lengyelek csak akkor nyerhetnek, ha a Barcelonának látványosan nem megy, nekik pedig minden sikerül. Nos, ez majdnem így lett, mert ugyan Dusebajev és csapata minden igyekezete ellenére a félidő végére mégis a címvédő vezetett 14:13-ra, a folytatásban azonban már nem pont a katalánok szája íze szerint alakultak a dolgok, mert a Kielce végig szívósan tartotta az eredményt sőt, vezettek is az 55. percig, sokszor úgy éreztetve, hogy erejük felett teljesítenek. Az eredmény után tehát a Barcelona futott, de az utolsó percekben megnyerhette volna a meccset, ehelyett azonban hosszabbítás következett, de ez sem döntött, s a BL története talán legdramatikusabb meccsén a büntetők jöttek: ebben a nagy edző nagy fia, a kiváló Alex Dusebajev hibázott, így a Barcelona a 11. titulusát ünnepelhette!
A bronzmeccs egyértelmű csalódást hozott a magyar szurkolóknak, hiszen az első félidőben a Kiel nagyjából egyszer vezetett (12:11), a játékrész minden más időszakában a Veszprém volt a jobb. Ilić csapata az első félidő utolsó 11 percében csak két gólt kapott, viszont hetet lőtt, így a szünetben 18:14-re vezetett, ebben pedig Rodrigo Corrales kapus teljesítménye volt az egyik döntő tényező, aki 40 százalékos hatékonysággal védett az első felvonásban. A második félidő is rendben kezdődött, a hajó pedig 47. percben kezdett el süllyedni, amikor a Veszprém még 28:24-re vezetett, ekkor azonban régi rossz szokás szerint a magyarok inába szállt a bátorság, mert az 50. percben már 30:30-at mutatott a jelzőtábla, sőt az 53. percben már a németek vezettek 32:31-re. A hajrában aztán kivételes izgalmak voltak, mert egy értékesített hetes után 50 másodperccel a vége előtt újra a Kielnél volt az előny, ám egy „zeppelin” után a magyarok is kaptak egy büntetőt, és Mahé találatával 34:34-es döntetlennel zárult a rendes játékidő. S mivel a finálé időpontját nem lehet eltolni, mindjárt a büntetők következtek, főszereplőnek pedig a németek dán kapusa, Niklas Landin lépett elő, mert az öt hetesből kettőt kivédett (Marguc és Hauge), egy magyar próbálkozás (Jahja) pedig a felső lécen csattant, így a magyar bajnoki cím után a BL-bronz is kicsúszott a Veszprém keze közül.
A Veszprém és a Kielce közötti első elődöntő két félidejében egyébként a két csapat eltérő arcát mutatta. Az elsőben a magyar csapat ragadta magához a kezdeményezést, három góllal is vezetett, a félidőre pedig 18:16-os előnnyel fordult. A folytatásban azonban néhány perc alatt nemcsak hogy egyenlítettek a lengyelek, de a Veszprém beállója, a szlovén Blagotinšek piros lapot is kapott, ami komoly érvágást jelentett a védekezésben. Ezt követően a Kielce egy 6:1-es sorozattal hirtelen jelentős, négygólos előnybe került. Amikor a lengyelek öt perccel a vége előtt visszaállították ezt a különbséget, megpecsételődött a sorsa a magyar csapatnak, amely bár tizedszer jutott be a legjobb négy közé, BL-t nyernie ezúttal sem sikerült. A mérkőzés után Ilić vezetőedző is Blagotinšek kiállítását nevezte meg a meccs fordulópontjának, amellett, hogy a második félidő jelentős részét emberhátrányban voltak kénytelenek lejátszani. Az ügyben megszólalt Sead Hasanefendić horvát edző is, aki szerint a játékvezetők egyértelműen a Kielce felé húztak az ítéletekkel és a videobíró használatával is.
A másik elődöntőben a Kiel és a Barcelona még felváltva szerezte a gólokat az első félidőben, a másodikban azonban ellógott a címvédő spanyol csapat, amely négygólos győzelemmel váltotta meg a helyét a döntőben.
Elődöntő: Kielce–Veszprém 37:35, Barcelona–Kiel 34:30. Bronzmérkőzés: Kiel–Veszprém 34:34 (büntetőkkel 3:1). Döntő: Barcelona–Kielce 32:32 (büntetőkkel 5:3).