Tegnap ünnepelte 60. születésnapját Michael Jordan, minden idők egyik legnagyobb kosárlabdázója. Brooklynban született, de hétéves korától az észak-karolinai Wilmingtonban nevelkedett. A játék alapjait az apja által a kertben épített pályán sajátította el, már ekkor kitűnt versenyszelleme és győzni akarása. Az Észak-karolinai Egyetemmel 1982-ben megnyerte az egyetemi bajnokságot (NCAA), a döntőben ő dobta a győztes kosarat – szerinte ez volt pályafutása egyik jelentős fordulópontja. Tanulmányait nem fejezte be, hogy bekerülhessen a profik közé, BA fokozatát kulturális földrajzból 1985-ben, már NBA-játékosként szerezte meg. Az 1984-es játékosbörzén harmadikként – Hakeem Olajuwon és Sam Bowie után – választotta ki a Chicago Bulls. Az addig a liga egyik leggyengébb csapatának számító Bulls Jordannal bejutott a rájátszásba, ő az év újonca lett. Az 1986/1987-es szezonban 37,1-es átlagával megszerezte első pontkirályi címét, Wilt Chamberlain után ő volt a második, aki egy szezonon belül 3000 pontot szerzett, és elsőként jegyzett 200 labdaszerzést és 100 blokkolást. 1988-ban ugyancsak pontkirály lett 32,5-es átlagával, az év védekező játékosának választották, és megkapta első MVP (a legértékesebb játékos) címét. A Bulls azonban csak 1991-ben jutott el a nagydöntőig, és a Los Angeles Lakers felett diadalmaskodott – ez volt Jordan első és Magic Johnson utolsó NBA-fináléja. Címüket a következő évben a Portland ellen védték meg, a döntőben Jordan meccsenként 35,8 pontátlagot produkált. 1993-ban aztán tripláztak (ezúttal a Phoenix ellen), hasonlóra az NBA történetében negyedszázada nem volt példa. Pályafutása ekkor váratlan irányt vett: édesapjának meggyilkolása után bejelentette visszavonulását, s néhány hónappal később az amerikai baseball-liga harmadosztályában tűnt fel. Bár botrányos teljesítményt nyújtott, nem rúgták ki, mivel meccsein mindig telt ház tombolt a lelátókon. Alig egy év után belátta, hogy a baseball nem az ő világa, s visszatért a parkettre. A Bulls mezét 1995-ben öltötte újra magára, de a rájátszás második körében kiestek. Az 1995/1996-os idénynek újult erővel vágott neki, s a szezont akkor rekordnak számító 72 győzelemmel zárták, majd a döntőben a Seattle együttesét is felülmúlták. A rá következő két idényt is megnyerték, mindkétszer a Utah Jazz ellen, így másodszor is sorozatban háromszor lettek bajnokok. 1998-ban már nem ők számítottak esélyesnek, de Jordan ellenállhatatlannak bizonyult, hatodik bajnoki címét a döntő utolsó mérkőzésén, öt másodperccel a játékidő letelte előtt dobott kosárral szerezte meg.
1999-ben másodszor is bejelentette visszavonulását, a Washington Wizards egyik tulajdonosa és igazgatója lett. Az igen gyenge teljesítményt nyújtó csapatba 2001-ben ő is beszállt, s az általa draftolt fiatalokkal játszott együtt. 2003-ban ő lett az első NBA-játékos, aki 40 éves kora felett legalább 40 pontot szerzett egy meccsen, és lépte át a 30 ezer pontos álomhatárt karrierje során. Ekkor már folyamatosan sérülésekkel bajlódott, s az idény végén harmadszor, immár végleg szegre akasztotta mezét.
A válogatottban 1984 és 1992 között szerepelt, első olimpiai aranyérmét az 1984-es Los Angeles-i olimpián szerezte meg. Az 1992-es barcelonai játékokon a legnagyobb sztárokat felvonultató Dream Team lépett pályára, és mindenkit lehengerelt, Jordan nyakába ekkor akasztották második aranyérmét.
Generációja legjobban szponzorált játékosaként kiemelkedő szerepe volt az NBA népszerűsítésében. Sikeres üzletember is, vagyonát kétmilliárd dollárra becsülik.
Hozzá kapcsolódó friss hír, hogy a legendás játékos 10 millió dollárt adományoz jótékony célra. A sztár a Make-A-Wish America nevű szervezetnek utalja át az összeget, amely 1980-as alapítása óta még nem kapott ekkora juttatást magánszemélytől. A nonprofit alapítvány beteg gyerekek kívánságait próbálja teljesíteni. „Már 34 éve segítem a szervezetet, hogy mosolyt csaljon a gyerekek arcára. Számomra a legszebb születésnapi ajándék az, ha mások is csatlakoznak hozzám, és támogatják az alapítványt” – közölte a bajnok, aki 2008 óta a Make-A-Wish nagykövete.
