Próbatréninget tartott Dániában, s úgy jött vissza szülővárosába, hogy érezte, ő lesz az Aabyhøj női csapatának edzője. A topolyai Harkai Hunor megérzése beigazolódott, augusztus 15-től az Aarhus város részeként számon tartott kerületben dolgozik majd. Mint mondja, a klubban egyelőre nincs eredménykényszer, de ha csatlakozik hozzájuk egy amerikai és egy szerb játékos, akkor már biztosan lesznek megvalósításra váró célkitűzések. A beszélgetés során szóba került a szerbiai női válogatott Eb-győzelme is, amelyhez Harkai szerint többek között az is hozzájárult, hogy a havonta 250 eurót kereső kosárlabdázók meg szerették volna mutatni mindenkinek, rossz körülmények ellenére is lehet sikereket elérni.
A 31 éves Harkai Hunor edzői és sportmenedzseri pályafutása a topolyai Topolčanka Kosárlabdaklubban kezdődött, ahol utánpótlásedző volt, majd 2013 májusától egy éven át a máltai Phoenix Sportclub technikai igazgatójaként és edzőjeként dolgozott, s volt már a szerbiai és a máltai válogatott utánpótlásedzője is. Tavaly októberben a budapesti Ferencvárosi Kosárlabda-egyesület valamennyi női csapata szakmai felelősének nevezték ki.
• A Press Szó online lapnak adott nyilatkozatban azt mondtad, hosszú távra, 3-4 évre tervezel a Ferencvárosnál. Mi történt időközben?
– A pályán teljesítettem az elvárásokat, jól is haladtunk. A kezem alatt dolgozó játékosok fejlődtek, s megbeszéléseket folytattam néhány magyarországi, valamint pár külföldi kosárlabdázóval, akikkel kiegészülve már jó eredményeket érhettünk volna el. Sajnos az anyagi résszel gondok adódtak, és nekem áprilisban jelezték, keressek másik klubot, mert profi edzőt nem tudnak fizetni.
• Hogy került Dánia a képbe?
– Egy kollégám ajánlott be a dán Aabyhøj Kosárlabdaklub vezetőinek, mivel tudtam, hogy fiatal edzőt szeretnének szerződtetni. Először az önéletrajzomat küldtem el, aztán két napot töltöttem el Dániában, ahol edzést is tartottam a felnőttegyüttesnek. Több edzővel is tárgyaltak, s végül engem választottak. Más klub is szóba került, két euroligás csapat fiatal másodedzőt keresett, de végül mindkettő inkább az olcsóbb, a hazai edző szerződtetését választotta. Kínából és Magyarországról is érkezett ajánlat, de a dán mellett döntöttem, amihez az is hozzájárult, hogy a kint töltött két nap remekül sikerült. Az emberek kedvesek voltak, a játékosok mindent megcsináltak, függetlenül attól, hogy nem én voltam az edzőjük, csak egy próbatréningre kértek fel.
• Mit tartalmaz az egy évre szóló szerződés?
– Az I. ligás női csapatnak lettem az edzője, így az ő edzéseikért és eredményeikért felelek, valamint heti két tréninget kell még tartanom a legtehetségesebb utánpótláskorú játékosoknak, s az utánpótlásvonalnak a szakmai tanácsadója is én lettem. A korosztályos együttesek közül az U16-osok másodikak, az U13-asok pedig elsők lettek – ebből is látszik, hogy a klubban nagyon komolyan veszik az utánpótlás-nevelést. A női csapat az előző idényben hatodik helyen végzett, s mivel a csapat gerincét alkotó játékosokból két meghatározó kosárlabdázó eligazolt, így a klubvezetés részéről nincs eredménykényszer. Tőlem azt kérték, hogy a rendelkezésemre álló játékosok fejlődjenek a kezem alatt, és a következő idényben már lehetne az eredményre is fókuszálni. A helyzet az elmúlt pár napban annyiban változott, hogy úgy tűnik, lesz amerikai játékosunk, aki Dániába költözik majd, és szeretne pályára lépni az Aabyhøj együttesében. Ha ez megtörténik, és a pénzügyi keret futja, akkor hoznék egy jó szerb irányítót, így már a célok is változnának. Egyelőre egyéves szerződést kötöttünk, de az ő részükről is a hosszú távú együttműködés a cél, feltéve, hogy beválok, elfogadnak, és a csapat játékán is szemmel látható lesz a fejlődés.
• Amikor a máltai munka után a Ferencvároshoz kerültél, akkor pozitívumként említetted, hogy közelebb leszel a szülővárosodhoz. Most megint egy kicsit eltávolodsz.
– Egy kicsit igen, de mivel Aarhusból fapados repülővel pár óra alatt Budapestre lehet jutni, öt óra alatt megjárhatom az Aarhus–Topolya utat. Amikor döntenem kellett, akkor előrelépés szempontjából is mérlegeltem, s a szóba kerülő magyarországi klub sem volt közel.
• Ha Dánia, akkor férfi- és női kézilabda. Kosárlabda terén hol tart az észak-európai ország?
– A dán fiatalok kézilabdáznak és fociznak. A kosárlabda nemrég megindult a fejlődés útján, hiszen nagyon sok külföldi játékos szerepel a férfi- és a női klubokban. A női válogatott a B divízióban szerepel, középszintet érnek el, jelentősebb eredményeik nincsenek. Ami a klubcsapatomat illeti, a videók megnézése és a kinti tapasztalatok után nyugodtan kijelenthetem, hogy ez az együttes megállná a helyét a szerb első ligában is.
• Azért az biztos nem volt rossz ajánlólevél, hogy te az edzői alapokat és a szakma csínját-bínját Szerbiában tanultad, abban az országban, amelynek a női kosárlabda-válogatottja júniusban megnyerte az Európa-bajnokságot. A keret felét elég jól ismered, számítottál erre a sikerre?
– Nem lepődtem meg, mivel döntőbe vártam a szerb válogatottat, s onnan már csak egy – igaz, nagy – lépés az aranyérem. A finálé elejéből arra lehetett következtetni, hogy Franciaország magabiztosan nyer, a második félidőben azonban a szerb lányok magasabb fokozatba kapcsoltak. Az Eb-győzelem nem jött volna össze, ha a válogatottba nem tér vissza Sonja Petrović, aki pár éve azon gondolkodott, hogy felhagy a kosárlabdázással, a 2014/2015-ös idényben pedig az Eb-aranyérem mellett tagja volt az Euroligában győztes csapatnak, és a cseh bajnokság és a kupa megnyeréséért kapott serleget is a magasba emelhette. Rajta kívül meg kell még említeni Ana Dabovićot, aki idén a WNBA-ben is pályára lép majd, valamint Jelena Milovanovićot, akinek szintén elévülhetetlen érdemei vannak az aranyérem megszerzésében. A válogatottra ugyanez jellemző, mint a szerb csapatokra: az edző bárkit küld be a kispadról, az a játékos maximálisan látja el a feladatát a védekezésben. A kontinensbajnokság kezdete előtt a közösségi oldalakra feltett fotókból és szövegekből láttam, hogy a hangulat minden várakozást felülmúl.
• A szakértők szerint a szerb válogatott összeállításánál fontos volt, hogy olyanok kerüljenek be, akik már jól ismerik egymást.
– Még azt is megkockáztatom, hogy a keret lehetett volna még erősebb is, de a szakmai stáb remek munkát végzett, hiszen kiválogatta azokat a játékosokat, akik csapatot képesek alkotni, s nem volt semmilyen klikkesedés a válogatotton belül. Ezek a játékosok már 4-5 éve együtt játszanak a válogatottban, korábban is együtt szerepeltek, és ebben látom a siker kulcsát, valamint abban, hogy Marina Maljković szövetségi kapitány kiváló beszédeket mondott a játékosoknak a találkozók előtt. Úgy látom, azok a játékosok, akik a szerb I. ligában havonta 250 eurós fizetést kapnak, mindent megtettek azért, hogy megmutassák a világnak, a rossz körülmények ellenére igenis képesek jó eredményre.
