Két felnőtt világbajnoki éremmel is gazdagodott az elmúlt hetek során a kiváló zentai küzdősportoló, Kéri Valentina, aki előbb a Budapesten megrendezett kick-box vb-n világbajnoki címet szerzett, majd egy héttel később, a franciaországi Nancy városában megrendezett savate-világbajnoki döntőben ezüstérmet nyert. A Szegeden és Zentán készülő versenyző jelenleg elsősorban pihenésre vágyik, hogy aztán újult erővel vágjon bele a jövő évi Európa-bajnokságokra való felkészülésbe.
Valentina saját bevallása szerint még csak most, néhány héttel a világbajnokság után kezdi igazán elhinni azt, hogy a juniormezőnyben elért kiváló eredményei után a felnőttek között is megszerezte a világbajnoki címet, amelyet értelemszerűen eddigi pályafutása legnagyobb sikerének tart, hiszen – mint mondja – itt sokkal erősebb a mezőny, mint a junioroknál volt, ráadásul a világbajnokságon is csupa olyan versenyzővel kellett megküzdenie, akik jóval tapasztaltabbak nála. Ez azonban nem okozott különösebb fejtörést számára, hiszen kiváló erőnléte és remek mentális felkészültsége miatt magabiztosan győzte le ellenfeleit, elsősorban annak az igen kemény edzésmunkának és tudatos felkészülésnek köszönhetően, amelyet edzőjével, a pályafutását a kezdetek óta egyengető Halász Mihállyal közösen, Szeged és Zenta között ingázva végeztek el.
– Mivel a válogatott tagjaival való felkészülésre már olyan állapotban kellett megérkeznünk, amilyenben akár a vébére is elutazhattuk volna, az edzőmmel már jóval korábban megkezdtük a felkészülést, amelynek során Szegeden és Zentán tartottuk az edzéseket, napi két alkalommal. Ezt követően a válogatott tagjaival tizenöt napon át együtt készültünk a Tarán, és ott is napi két edzésünk volt. Nagyon élveztem a közös munkát, hiszen jót tett az új környezet, akárcsak az, hogy olyan személyek is voltak ott, akikkel edzeni tudtam. Emellett a társaság is igen jó volt, sokat viccelődtünk, ezzel próbálva enyhíteni a bennünk felgyülemlett feszültséget, hiszen ott egyetlen percig sem lehetett lazsálni, mindent bele kellett adni ahhoz, hogy úgy érezhessük, valóban mindent megtettünk a sikeres szereplésért. Némiképp nehezítette a helyzetemet, hogy fogyasztanom kellett, ami miatt a felkészülés során nem éreztem magam annyira magabiztosnak, ami esetleg előrevetíthette volna azt, hogy mindenképpen éremmel fogok hazatérni, hiszen eléggé sok energiám elment arra, hogy elérjem a megfelelő testsúlyt, de aztán szerencsére mégis sikerült, és nagyon boldog vagyok emiatt – hangsúlyozza Valentina, aki azt mondja, a világbajnokságon Fortuna is a kegyeibe fogadta őt.
– A sorsolás kedvezett nekem, hiszen a nyolcaddöntőben nem kellett bunyóznom, hanem automatikusan a negyeddöntőbe kerültem, és ott kezdtem meg a szereplésemet. Az első mérkőzésemet egy osztrák lánnyal vívtam, Yvon Yaellel, aki már a nyolcaddöntőben is szerepelt, így meg tudtuk nézni és alaposan ki tudtuk elemezni, hogyan mozog a ringben, illetve milyen elemeket használ a bunyó során, és így meg tudtuk beszélni ellene a taktikát is, úgyhogy amikor eljött a meccs ideje, nem volt különösebb gondom vele, aminek köszönhetően 3:0 arányban sikerült felülmúlnom. Az elődöntőben a francia Jeromine Moser ellen kellett bizonyítanom, aki jóval keményebb ellenfél volt, mint az osztrák lány, mondta is az edzőm a mérkőzés előtt, hogy úgy bunyózzak ellene, mintha a döntőt vívnánk egymás ellen. Mivel nagyon jó tanácsokat kaptam az edzőmtől, és fejben is mindvégig sikerült nagyon összeszedettnek maradnom, így ezen a meccsen sem akadtak különösebb nehézségeim, végül ezt is 3:0-ra nyertem meg. A döntőben az orosz Julija Kuznyecova várt rám, tőle féltem a leginkább, mivel sajátos technikájával a korábbi ellenfeleit eléggé magabiztosan győzte le. Az edzőmmel megbeszéltük, hogy milyen taktikát alkalmazzak ellene, ami szerencsére be is jött, így végül ezen a mérkőzésen is 3:0 arányban bizonyultam jobbnak az ellenfelemnél – emlékezik vissza Valentina, aki nem tagadja, óriási örömet és megkönnyebbülést érzett, amikor a döntőt követően az ő kezét emelték a magasba, olyannyira, hogy örömében a könnyeivel küszködve borult az edzője nyakába, akinek nagyon hálás azért, hogy hozzásegítette ehhez a sikerhez, hiszen tisztában van azzal, hogy egyedül nem tudta volna véghezvinni mindazt, amit elért.
– Úgy gondolom, hogy a sikeres szereplést nagyjából fele-fele arányban határozta meg a fizikai és a mentális felkészültségem, hiszen az ilyen esetekben rendkívül fontos az, hogy az ember egyrészt technikai felkészültség és kondíció tekintetében is a topon legyen, másrészt fejben is erős legyen, és mindvégig arra összpontosítson, hogy a megfelelő taktika betartásával igyekezzen felülmúlni az ellenfelét, nem engedve meg, hogy mindeközben akár egyetlen pillanatra is csökkenjen a koncentrációja, máskülönben az ellenfelei nagyon gyorsan kihasználják az esetleges megingásait – magyarázza Valentina, aki nem tagadja, óriási élményt jelentett számára a csapattársak szurkolása is, hiszen a szerb válogatott tagjai ilyen téren is igencsak kitettek magukért.
– A szerb válogatott tagjai nagyon összetartóak voltak, igazi csapatként szurkoltunk egymásnak, és őszintén örültünk egymás sikereinek. Nagyon jó volt látni, hogy szinte mindannyian ott voltunk egymás mérkőzésein, és ahogyan mondani szokás, síppal-dobbal, meg persze torkunk szakadtából üvöltve biztattuk egymást, aminek meg is lett az eredménye, hiszen összességében igen jól szerepeltünk a vébén – meséli az újdonsült világbajnok, akinek a versenyt követően nem sok ideje maradt az ünneplésre, hiszen egy héttel később már egy másik sportágban kellett bizonyítania, akkor rendezték meg ugyanis a savate-világbajnoki döntőt a franciaországi Nancy városában.
– Mindössze egy hét állt a rendelkezésünkre ahhoz, hogy ráhangolódjunk a savate-világbajnokságra, ami részben sikerült, részben nem. A helyzetet nehezítette, hogy itt is fogyasztanom kellett, hiszen itt is a hatvan kilogrammos súlycsoportban indultam, valamint az is, hogy mivel autóval kellett elutaznunk a verseny helyszínére, a franciaországi Nancy városába, maga az út is eléggé fárasztó volt, ugyanis közel tizenöt órán át tartott. A legnagyobb nehézséget azonban mégsem ezek a tényezők okozták számomra, hanem az, hogy az induláskor belázasodtam, és ezt a problémát sajnos a meccs napjáig sem sikerült megoldanunk, így lázasan és kissé indiszponáltan léptem a szorítóba, ami miatt sajnos nem tudtam olyan módon megküzdeni a világbajnoki címért, ahogyan szerettem volna. Persze így is igyekeztem minden tőlem telhetőt megtenni a győzelemért. Szerencsére ott már csak egyetlen mérkőzést kellett megvívnom, mivel ennek a versenynek a lebonyolítási rendszere olyan, hogy a csoportmérkőzéseket még a nyár folyamán megtartották – ezeknek a helyszíne egyébként Horvátország volt –, és a két csoportelső kapott lehetőséget arra, hogy a döntőben megvívjon egymással a világbajnoki címért, akik közül az egyik én voltam, a másik pedig a francia Maurine Atef, aki végül meg is szerezte a világbajnoki címet. A döntő négy meneten át tartott. Amikor felmentünk a ringbe, sajnos nem tudtam eléggé koncentrálni, így már az első menetben kaptam egy igen erős rúgást az oldalamra, aminek következtében összecsuklottam, és a bíró már rám is számolt, vagyis úgy tűnt, hogy itt vége is lesz az összecsapásnak. Néhány pillanatig magam is úgy éreztem, hogy nem fogom tudni folytatni. Azután azonban sikerült valahonnan erőt merítenem, felálltam, és becsületesen végigküzdöttem mind a négy menetet, de az eredményt sajnos már nem tudtam megfordítani, így csalódottan kellett távoznom – meséli Valentina, hozzátéve, a csalódottsága oka nem elsősorban az volt, hogy az aranyérem helyett az ezüstérem került a nyakába, hanem sokkal inkább az, hogy úgy érezte, nem tudott mindent megtenni a sikeres szereplésért, nem tudta kihozni magából a tudása legjavát, és ez az, ami miatt maradt benne némi hiányérzet. Ennek ellenére nem keseredett el, hiszen – mint mondja – úgy véli, sírni csak a győztesnek szabad, éppen ezért edzőjével együtt néhány órával az elveszített döntő után máris azon kezdtek gondolkodni, mi az, amiben még javulnia kell ahhoz, hogy a jövőben még jobb teljesítményre legyen képes.
– Most elsősorban egy hosszabb pihenőre vágyom, és mivel az idén már nincs semmilyen komolyabb versenyünk, úgy gondolom, hogy ez meg is adatik majd nekem. Jövőre azután jönnek az újabb megmérettetések, hiszen mind a kick-box, mind a savate esetében Európa-bajnokságot szerveznek, amelyeken szeretnék ott lenni, és minél eredményesebben szerepelni. Addig természetesen lesznek országos bajnokságok is, amelyeken szintén a minél jobb helyezés elérésére fogok törekedni. Ami a sporton kívüli terveimet illeti, mindenképpen szeretnék újabb tanulmányokba kezdeni, hiszen idén szereztem meg az oklevelemet a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kara felsőfokú hulladékgazdálkodási agrármérnök-asszisztens szakán, és úgy érzem, mindenképpen hasznos lenne számomra, ha folytathatnám a tanulmányaimat, és újabb képzésen vagy képzéseken vehetnék részt. Igaz, nem mindig egyszerű összeegyeztetni a sportot és a tanulást, de mivel az eddigiekben sikerült, bízom benne, hogy a jövőben is sikerülni fog – magyarázza az újdonsült világbajnok, aki saját bevallása szerint egészen addig szeretné folytatni az élsportot, amíg az egészsége engedi, és az eredményei is azt igazolják, hogy van értelme a befektetett munkának és a rengeteg lemondásnak, hiszen – mint mondja – a sikerek mindenért kárpótolják.
