Nemes Viktor a 2016-os esztendőt aranyéremmel nyitotta meg, amelyet a Zagreb Openen nyert. Davor Štefanek bronzérmes lett a Magyar Nagydíjon, ahol a bronzmérkőzésen Nemes Mátét győzte le 6:5-re. Máté az U23-as Európa-bajnokságon vigasztalódott, ahol bronzérmet nyert. A felnőttek Eb-jén Rigában Davor Štefanek, Aleksandar Maksimović és Nemes Viktor ezüstérmes lett, Frísz Krisztián az 5. helyen végzett. A nagybecskereki olimpiai selejtezőn Frísz és Nemes Viktor kiharcolta a jogot az ötkarikás játékokra, így Štefanekkel együtt három birkózóolimpikonunk lett. Következett a világra szóló siker: Štefanek a kötöttfogás 66 kg-jában megnyerte az olimpiát (Nemes Viktor a 7., Frísz a 13. helyen végzett)! Rio után Nagy Szebasztián aranyérmet nyert a junior-Balkán-bajnokságon, s ezzel kategorizált birkózóvá vált (ezen a versenyen a szerbiai birkózók összesen 5 érmet nyertek), majd a mediterrán bajnokságon kötöttfogásban 7, szabadfogásban pedig 2 érmet hoztak haza a mieink. S végül: Nemes Viktor súlycsoportjában nyert az Azerbajdzsánban megrendezett Arany Grand Prix-n, Maksimović pedig bronzérmes lett, eközben Belgrádban Vanja Udovičić Milan Jelićnek, a Szerbiai Birkózószövetség megbízott főtitkárának adta át a titkári teendőket legjobban végző személynek járó országos elismerést.
S ezek csak a legnagyobb versenyek voltak az elmúlt esztendőben, így az éremlista korántsem teljes. A 2016-os év a legfényesebb volt a szerbiai birkózás történetében, s e siker egyik kovácsa mindenképpen az elnyűhetetlen szervező, Milan Jelić, aki a zentai edzőtáborozás utolsó napján látogatta meg a fiúkat a Tisza-parti városban.
– 2016-ban valóban csodálatos eredmények születtek, s munkánk koronája Davor Štefanek aranyérme az olimpián. Ez mindannyiunk számára új lendületet adhat a munkánkban, a birkózást pedig magasabb, kiemelt kategóriába emelheti Szerbiában. A négyéves olimpiai ciklust tekintve azzal dicsekedhetünk, hogy összesen 13 érmet nyertünk világversenyeken. Nagyon fontos, hogy ez a sikeresség folytatódjon, és a folytonosságot most az Újvidéken megrendezendő felnőtt-Európa-bajnokság jelenti majd, amelyen 2-3 érmet vár a szövetség, és szurkolunk Davornak, hogy végre Eb-n is szerezzen aranyat. Az addigi felkészülésről Dobrev már nyilatkozott, én csak annyit fűznék hozzá, hogy az újvidéki Eb előtti ukrajnai edzőtábor még nem százszázalékos, az is megtörténhet, hogy Romániában, Temesváron végezzük az utolsó simításokat.
• A szövetség felismerte, hogy csak úgy lehet eredményeket elérni, ha a válogatott jószerivel egész évben edzőtáborozik. Többször meggyőződhettünk arról, hogy a versenyzők számára valóban minden feltétel adott, ám ez nem kis anyagi ráfordítással jár. Hogyan bírja ezt el a szövetség?
– Nagyon nehezen. 2016-ban valóban a felnőttválogatott felkészítése és versenyeztetése vitte el a legtöbb pénzt. Idén szeretnénk egy kicsit nagyobb hangsúlyt helyezni a birkózás más ágaira is, és reményeink szerint a terveket sikerül véghez vinni a minisztérium segítségével, mert nagy esélyünk van arra, hogy a kiemelt sportágak közé válasszanak bennünket. Ez természetesen több pénzt jelentene a szövetségnek.
• A minisztérium nemrég hozta nyilvánosságra, hogy idén a sport 60 millióval kevesebbet kap, a birkózás viszont 23,5 millió helyett 27,5 milliót érdemelt ki.
– Igen, de ez még nem az a mutató, hogy feljebb rangsoroltak volna bennünket. Erről a döntés valamikor februárban születik majd meg, s a pozitív döntés ismét jó hatással lesz a költségvetésünkre, és azt is jelenti például, hogy több ösztöndíjat kapnak a birkózók.
• Utánpótlás nélkül nincs felnőttválogatott. Ha jól megnézzük, a felnőttkorig kitartó fiatalokat Zentán, Magyarkanizsán és Szabadkán nevelik, de nagyjából ezek azok a klubok, amelyek a legkisebb költségvetéssel dolgoznak. Jó üzenet az, hogy a gazdagabb egyesületek elviszik a szegényebbek legjobbjait, ugyanakkor ők egy jó birkózót sem nevelnek ki? Hogyan tud a szövetség segíteni a szegényebb közegekben?
– Igaza van, habár Szabadkát, a Spartacust nem sorolnám a szegény klubok közé. A szövetség évek óta fizeti a versenyeken működő bírók költségeit, megpróbál minden versenyre érmeket biztosítani. Ami Zentát és Magyarkanizsát illeti, a költségvetésünk növekedésével nagyobb gondot fordítunk majd ezekre a klubokra, amit az edzők finanszírozásával kívánunk megvalósítani. Véleményünk szerint ez a leghatékonyabb segítség. Ami pedig a legkisebbeket illeti, nos, a különböző tanulmányok és megfogalmazott igények alapján kiderült, hogy egy iskolai, 15 év alatti korosztályú Európa-bajnokságra is szükség van, így az UWW ilyet is rendez majd, méghozzá május 19-étől Belgrádban. Felmérésünk szerint nagy lesz az érdeklődés a megmérettetés iránt, sok versenyzőt várunk a fővárosba.
• A megszerzett érmek és megvalósított eredmények alapján a kis birkózószövetség biztosan felnőtt a nagy, gazdag szövetségek mellé, holott csak két fizetett alkalmazottja van. Visszamenőleg viszont már évek óta minden évben szervezünk vagy korosztályos, vagy felnőtt-nagyversenyeket, olimpiai selejtezőket. Nem kis teljesítmény ez!
– Nem, de el kell mondjam, hogy a szövetségben rengeteg szakmai segítséget kapunk, s egy olyan tapasztalt, összetartó szervezőcsapatunk van, amely még a környező országokban is vállalja egy-egy verseny megszervezését. A tájékoztatócsapatunkat az UWW által szervezett összes versenyre elhívják, és elismerően nyilatkoznak a munkájukról. Az újvidéki és a belgrádi Eb-t is a lehető legmagasabb színvonalon szervezzük meg.
• Rendező városként szinte mindig Belgrád, Újvidék, Nagybecskerek és Szabadka vállal szerepet, igaz, Magyarkanizsa is rendezett már egy mediterrán bajnokságot. Csakhogy Zentán is megépült egy gyönyörű sportcsarnok, és a zentaiak kíváncsiak, mikor lesz városukban is egy nagy verseny.
– Egy Eb szervezése komoly munka, és megfelelő infrastrukturális felkészültséget igényel a rendező várostól. Láttam a zentai sportcsarnokot, valóban gyönyörű és jól kihasználható, de komoly vendéglátói kapacitást is igényel a rendezés. Zentán ez sajnálatos módon még nem áll rendelkezésre, de a környező városokkal karöltve nem elképzelhetetlen egy nagyobb verseny megrendezése.
• 2016 végén egy elismerést vehetett át mint a legjobb sporttitkár az országban. Hogyan tekint erre a kitüntetésre?
– Mint minden elismerés, ez is örömet jelentett a számomra, s ösztönzést a jövőre tekintve. Örülök, hogy valaki úgy vélte, hogy a munkámat megfelelő, profi módon végzem. Ez természetesen az emberekkel, klubokkal, szervezetekkel és intézményekkel való kommunikációt is magában foglalja.
• Az edző felvázolta a pontos menetrendet az Eb-ig, de megtudhatunk-e konkrét versenyzői neveket is, akár régieket, akár újakat?
– A válogatott vázára építünk, amely nagyjából azokból a versenyzőkből áll, akik végigvitték a 2016-os esztendőt is. Természetesen nemcsak tőlük várjuk a jó eredményeket, érmeket, hanem a fiatalabbaktól is, így például Vladimir Stankićtól, Nagy Tamástól és egy kicsit később akár Nagy Szebasztiántól is. Vannak ügyes fiatalok, s ők ott kell, hogy folytassák, ahol idősebb társaik abbahagyták.
• Nem állom meg ismételten megkérdezni, hogy mikor lesz már végre naprakész, frissebb, látványosabb honlapja a szövetségnek.
– Jogos a kritika. El kell mondjam, hogy már több alkalommal próbáltuk fiatalabb szakemberekkel megoldani a dolgot. Pontos időpontot nem merek mondani, de idén biztosan frissül az oldal, gyorsabb, látványosabb lesz, több fotóval. Ezzel mindenképpen foglalkoznunk kell.
Két érem Újvidéken
Sztojan Dobrevnek, a válogatott edzőjének az olimpia után lejárt a szerződése, a Szerbiai Birkózószövetség elöljárói természetesen elégedettek voltak a munkájával, így mindjárt jelezték, hogy lehetőség szerint új szerződést kötnek vele. Nos, a szerződést interjúnk pillanatában még nem írták alá, de a felek szerint a megegyezés megszületett, így a zentai felkészülést már a bolgár szakember vezette.
• Ezen a felkészülésen vegyesen a felnőttek és az ifik is részt vettek. Miként értékeli az ittlétet?
– Elégedett vagyok, a fiúk szépen dolgoztak. Odafigyeltek, s a tőlük kérteket mind megcsinálták. Február 1-jétől Bulgáriában, a belmekeni edzőközpontban kezdjük meg a magaslati felkészülést. Azt követően egy hét pihenőt kapnak a birkózók, majd ismét Zentán gyülekezünk, s megkezdjük a versenyidényt, méghozzá Zágrábban. Ezt követi majd Szombathely, ahol közvetlenül a nagydíj után kezdődik az U23-as Európa-bajnokság. Ezen, ha egészséges lesz, biztosan fellép 98 kg-ban Vladimir Stankić, a további két fellépő kilétéről pedig a szövetség dönt majd. Ez akár attól is függ, mit mutatott a felkészüléseken, s miként szerepel az illető a horvát fővárosban.
• Ezután pedig a nyakunkon a felnőtt-Eb Újvidéken.
– Igen, de azt megelőzően még egy edzőtábort tervezünk Ukrajnában, ahol számos megfelelő edzőpartner van. A legfontosabb az, hogy a fiúk egészségesek legyenek, a tudásukhoz mérten birkózzák le a kontinensviadalt, s szerintem a szerbiai birkózásnak szép eredmény lenne, ha két érmet szereznénk Újvidéken.
• Ez az „álló” birkózás mennyire változtatja meg a taktikát, a felkészülés menetét?
– Elöljáróban csak annyit, hogy a mostani szabály nagyon sok rosszat tesz a birkózásnak. Még mi, edzők sem tudunk mit kezdeni vele. Volt már ilyenre példa, méghozzá a budapesti világbajnokságon, s akkor egy nagyon rossz versenyt láthattunk. Szerencsére jövőre mindent megváltoztatnak.
Sokat számíthat a magaslati edzőtábor
Milyen volt az első idei felkészülés Zentán? – tettük fel a kérdést a két „hazainak”, Nemes Máténak és Viktornak.
Máté: – Ez a tizenkét nap tulajdonképpen a hegyekre való felkészülésként szolgált, hogy oda ne úgy menjünk, hogy mindjárt izomlázzal kezdjünk. Sokat súlyoztunk és futottunk, meg persze a technikát is gyakoroltuk. Jó felkészülés volt ez a belmekeni edzőtáborra. Ami ezt az „állásos” birkózást illeti, az a baj vele, hogy a bírók nagyon bele tudnak nyúlni. Nem biztos viszont, hogy ez a szabály marad, mert sok mindent beszélnek, azt is például, hogy visszahozzák a parterre-t. Semmi sem biztos, de sok minden kiderül az Eb-n. A hírek szerint jövőre új súlycsoportok lesznek, meglátjuk, kinek felel ez meg.
• Zágráb és Szombathely lesz az első állomás, te ott mire számítasz?
– Erős a mezőny, de természetesen az első helyet lenne jó kiharcolni. Beleadunk mindent, s majd meglátjuk.
• Viktor, neked már jóformán több a védeni való érmed, mint a megszerzendő, hiszen az idei első versenyen, a Zagreb Openen aranyat érdemeltél ki, tavaly az Eb-n pedig ezüstöt.
– Azért nem lehet ezt ilyen könnyen kijelenteni, mivel a hírek szerint Zágrábban idén sokkal erősebb lesz a mezőny, a Magyar Nagydíj pedig hagyományosan kemény. Minden attól függ, hogyan sikerül a felkészülés, úgyhogy a belmekeni háromhetes magaslati edzés sokat számíthat. Remélhetőleg minden úgy sikerül, ahogy elképzeltem. Úgy gondolom, hogy az említett két versenyen a háromban a helyem. A horvátoknál 80 kg-ban lépek fel, a magyaroknál viszont a saját súlyomban, a 75 kg-ban. Ezután lesz egy kis pihenőnk, így azt gondolom, hogy fizikálisan és fejben is alaposan fel tudok készülni az újvidéki Európa-bajnokságra. Oda úgy megyek el, hogy benn legyek a döntőben, de ha már odáig eljutok, akkor már meg is szeretném nyerni.
• A mezőny maradt-e a régi?
– Nagyjából igen, habár változás biztos lesz, például magyar részről, mert a 66 kg-os Lőrincz Tamás immár 75 kg-ban birkózik majd. Én azonban mindenkit meg bírok verni, s bár technikailag még sokat kell finomítani, az Eb-re minden rendben lesz. Vonatkozik ez a csapattársaimra is, véleményem szerint ismét két-három érmünk lesz.
• Emlékszem, az olimpia után nem sokáig bírtad ki edzés nélkül. Akkor azt mondtad, hogy a lábadat szeretnéd erősíteni. Ez sikerült?
– Szerintem sikerült, mert az olimpia óta egyetlen mérkőzésen sem kaptam ki. Bulgáriában még nagyon sokat fogunk dolgozni, lábakra is, de szerintem az erővel már nincs baj, csak a technikát kell fejleszteni.
• Te arról vagy ismert, hogy mindig tökéletes formában lépsz szőnyegre egy-egy nagy versenyen. Az, hogy a megintett versenyzőket nem küldik parterre-be, neked megfelel-e?
– Nekem nem olyan rossz, hiszen én parterre-ben egy kicsit gyengébb vagyok, de függetlenül attól, hogy a jövőben milyen szabályokat fogadnak el, a szőnyegen való munka is fontos, hiszen az is a birkózás része. Így vagy úgy, el kell érni a pontot, s akkor lovon van az ember.
