Újvidék utcáin tegnap alig volt autós forgalom, néhányan kutyát sétáltattak a Duna-parti sétányon, s áldott csend honolt a SPENS üzlet- és sportközpontban, így csak a nagycsarnokból kiszűrődő hangosbemondó túlzottan artikuláló üvöltése jelezte, hogy azért mégis elkezdődött valami a székvárosban, méghozzá a felnőttbirkózó-Európa-bajnokság. A hivatalos személyzetet azonban továbbra is a majálisi kikapcsolódás tartotta foglyul, mert maguk is meglepődtek, hogy egy nagy verseny zajlik a csarnokban, s az akkreditáló hölgynek már a homlokát is meg kellett masszírozni, mert a hivatalos helyiségben már ketten is kérték a kártyát. Az akkreditációhoz négy dolog kell: adatok, papír, műanyag tok és nyakba akasztható pánt. Ebből csak kettő hiányzott nekik (elkallódtak az adataink és elfogyott a műanyag), amiért több mint másfél órát vártunk a beléptető dokumentumra, és azért csak ennyit, mert Milorad Dokmanac szövetségi kapitány, a szerbiai birkózás „mindenese” néhány keresetlen szóval megindította a munkát.
Veréb és Kuruglijev csatája
Így aztán mintegy másfél óra múlva már nézhettük is a meccseket, s újabb negyedóra elteltével már írhattunk is valamit, mert nagy nehezen megtaláltuk az újságíróknak való helyeket. Pont idejében, mert a nap egyetlen magyarja, a világ- és Európa-bajnoki bronzérmes Veréb István (86 kg) következett, aki a rajton egy említést sem érdemlő meccsen 10:0-ra leiskolázta a szerb Gostát, a második körben pedig 4:2-re győzte le a bolgár Szredkovot. A negyeddöntőben aztán a fiatalnak tűnő orosz Kuruglijevet kapta, aki nem a legnagyobb nevű versenyző a csapatában, de ez ne tévesszen meg senkit, nem véletlenül tagja annak: Veréb teljesen tehetetlennek tűnt ellene, és veresége után csak abban reménykedhetett, hogy legyőzője a grúzok kétszeres kontinensbajnokát, az olimpiai bronzérmes Marszagisvilit is megveri. Nos, a verésből nem lett semmi, két másodperccel a lefújás előtt még a szakállas grúz állt továbbjutásra, de ekkor az orosz szemfülesen a hátára ugrott, így döntőbe jutott, Veréb pedig a vigaszágra került, ahol a szlovák Makojevvel kellett farkasszemet néznie. Papíron a magyar volt az esélyesebb, s ezt a szlovák óvatossággal respektálta, aminek intés lett a vége, ezzel be is fejeződött az első menet. A folytatásban úgy tűnt, hogy két mögé kerülés elég lesz a boldogságunkhoz, de Makojev rákapcsolt, pontosan fél másodperc hiányzott neki a fordításhoz, mert az utolsó pillanatban kitolta ellenfelét, és csak az eset visszanézése után vált világossá, hogy azzal a bizonyos fél másodperccel tette ezt később a kelleténél. Veréb tehát a bronzéremért küzdött a megnyitóünnepség után, ellenfele pedig a már említett Marszagisvili volt.
Magáról a mezőnyről néhány szóban annyit lehet megállapítani, hogy a bírók között több az új arc, mint a versenyzők soraiban. A szabadfogás és a női birkózás jobb ismerői számára az elődöntőkben már nem nagyon történt meglepetés, hiszen a várt orosz, azeri, ukrán és török… – korábban már mindenfajta világversenyen érmet szerző – versenyzőket lehetett ott látni, és szinte fogadni lehet rá, hogy ezekben a fogásnemekben ismét az oroszok végeznek az élen, mert számításaikat csak az azeriek húzhatják át, akik tegnap a lehető négyből máris három döntőst tudhattak magukénak.
A szerbek közül egyébként még Mančić indult az 57 kg-ban, s a későbbi döntős román Dukov révén teljesen ártatlanul a vigaszágra került, de ott pillanatok alatt szintén 10:0-s technikai tussal kapott ki a jó nevű spanyol Vartanovtól. A nőknél a 48 kg-os Savićot a holland Blaszka tusolta be, és sajnos ilyen sorsra jutott Vadász Anna is, akit a lett Skujina fektetett két vállra a 63 kg-ban.
