A közelmúltban Belgrádban rendezték meg először az iskoláskorú birkózók Európa-bajnokságát, amelyen végül 25 országból 595 versenyző lépett fel. A bajnokságon nyomasztó orosz fölény bontakozott ki, de csodák csodájára szerbiai érem is született, méghozzá kötöttfogásban, miután a 73 kg-os súlycsoportban a šabaci Uglješa Gajić a döntőig verekedte magát, s ezzel túlteljesítette az elvárásokat, hiszen a szövetség részéről semmilyen elvárást nem fogalmaztak meg. A kötöttfogású csapat edzője a zentai Zörgő László volt, aki a lapunknak a benyomásairól nyilatkozott.
– Először rendeztek ilyen Európa-bajnokságot, és sajnálatos módon a szabadfogás után a kötöttfogásra is rányomta a bélyegét az a tény, hogy erre a versenyre nemzetenként két résztvevőt indíthattak a fellépő országok. Ez azt eredményezte, hogy a megszokottnál is nagyobb mértékben volt érezhető az orosz dominancia. Ez a kísérlet tehát nem igazán sikerült, s a legtöbb ország nem is ért egyet ezzel a módszerrel. Tudvalévő, hogy a birkózásban legfejlettebb nemzeteknek rengeteg jó birkózójuk van, és nem szerencsés, ha például az oroszok még egy ilyen Eb-ből is házibajnokságot csinálnak.
• Nem új keletű az, hogy a Keletről érkezett versenyzők ilyen korban fejlettebbek, erősebbek, mint a nyugati ellenfeleik. Korábban érő típusok, időnként csalnak is a korukkal, meg már ilyen korban fanatikusan edzenek.
– Igen, a legtöbb alkalommal az az ember érzése, mintha meg lenne hamisítva a születésük dátuma. Valójában nem erről van szó, hanem arról, hogy egy hatalmas bázisban egészen más munka folyik, mint nálunk, s anyagilag is sokkal nagyobb a támogatás, mint errefelé. Kötöttfogásban azért nem akkora a különbség, mint a másik fogásnemben, habár itt is, ott is előnyben vannak az oroszok.
• Mi itt természetesen még több zentai, magyarkanizsai és szabadkai gyereket szerettünk volna látni az Eb-n, ehelyett sok olyan szerbiai versenyző lépett fel, akit – szégyen vagy nem szégyen – nem is ismerünk. Ki állította össze a csapatot?
– Ezt a feladatot rám bízta a szövetség, ám nagyon nehéz dolgom volt, mert ennek a korosztálynak idén csupán két versenye volt, ennek alapján kellett kiválogatni a legjobbakat. A mérce tehát csak az lehetett, ki volt dobogós a kupában és az országos bajnokságon. Hatalmas mezőny nincs azért ebben az országban, de bizony két súlycsoportban volt rajtam nyomás, kit jelöljek a csapatba.
• Szerinted van-e létjogosultsága ennek az Eb-nek?
– Mindenképpen. Akár sokkal jobb eredményt is elérhettünk volna, de több alkalommal a tapasztalatlanság árát fizették meg a fiúk, néhány másodperc választotta el őket a győzelemtől. Esélyt kellene adni ennek a nemzedéknek a jövőben, hiszen ezúttal mindössze három közös edzése volt a válogatottnak, s az év során sehová nem vitték ki őket, alig volt versenyzési lehetőségük. Ez így nevetséges, mert a legjobb csapatok hónapokig készültek erre a kontinensviadalra, így esély sincs arra, hogy felvegyük velük a versenyt. Lehet itt jó eredmény, és titokban én már most reménykedtem abban, hogy valaki éremközelbe kerül. Szerencsére ez így történt, kellemes meglepetésként ezüst született. Szerintem ez nagy siker, mert akár meg is alapozhatja azt, hogy a gyerekek a jövőben több esélyt kaphassanak mind a jobb edzőtáborokban, mind a nemzetközi tornákon való részvételre.
• Azt tudhatjuk-e már, hogy jövőre ki lesz ennek az Európa-bajnokságnak a rendezője?
– Igen, Győr városa ad otthont az Eb-nek, de előtte Szlovéniában, Muraszombaton rendezik meg a Balkán-bajnokságot ennek a korosztálynak. Erre is fel kell készülni, de több nemzetközi tornára is, mert remélhetőleg immár kapunk meghívókat ide-oda. Össze kell tartani ezt a nemzedéket, edzőtáborokat szervezni nekik, s akkor jövőre talán még jobb eredményt érhetnek el.
