A magyarkanizsai utánpótlás-birkózás egyik legnagyobb eredménye született meg a közelmúltban a bulgáriai Plovdivban megtartott U23-as Európa-bajnokságon, hiszen Fábián Anna a 62 kg-osok súlycsoportjában ezüstérmes lett. A női szakágban ilyenre még nem volt példa Szerbiában, a fiúknál pedig hasonlóra 2019 márciusában szintén egy magyarkanizsai, Nagy Szebasztián volt képes, aki az újvidéki U23-as Eb-n ugyanúgy finalista volt. Az Eb után a Vajdasági Birkózóakadémián ünnepélyesen fogadták Annát, s az eredmény súlyához mérten az eseményen megjelent Željko Trajković, a Szerbiai Birkózószövetség elnöke és Milorad Dokmanac szövetségi kapitány is, akik a családdal és az Eb-n az edző szerepét vállaló Elica Jankovával együtt ünnepelték a kiváló eredményt. Annát az utolsó pillanatban értük el Magyarkanizsán, mert múlt hétfőn már indult is vissza Magyarországra, hiszen a felnőtt-Eb-re készülve Dunavarsányban edzőtáborozik.
Milyen érzés?
– Nehéz még felfogni az egészet. Amikor bejutottam a döntőbe, olyan öröm és boldogság szabadult fel bennem, amit még soha nem éreztem. Minden olyan birkózónak, aki éveken keresztül küzd, szenved, és mindent belefektet, azt tudom csak kívánni, hogy élje ezt át egyszer, mert a sokéves munka egyszerre térül meg.
Itthon potyogtak az örömkönnyek. Ott is?
– Igen, amikor lejöttem a szőnyegről. Elicának panaszkodtam, a döntőre le kell adni másfél kilót, de erre ő azt válaszolta, nem baj, úgyis kisírod!
Az első meccsed biztonsági birkózás volt, a másodikban már két vállra fektetted a német ellenfeledet, az azeri döntős riválisodat pedig a világbajnokságon 6:3-ra legyőzted. Most miért nem sikerült? Készült belőled?
– Nem elégedtem én meg az ezüsttel, de Alijeva ezúttal nagyon megtanulta a leckét, s úgy vettem észre, hogy erősödött is. Tudta, hogy a karra megyek, s a jobb karját csak egyetlenegyszer tudtam megfogni. Igazából csak abban az egy pillanatban engedett ki a figyelmem, amikor megcsinálta rajtam a négypontos dobást, utána viszont annyira bezárt, hogy nem volt esélyem.
Ez volt az első olyan komolyabb tornád, amikor nem édesapád ült a szőnyeg mellett. Ez hogyan hatott rád?
– Eleinte egy kicsit aggódtam emiatt, de minden mérkőzés előtt megbeszéltük apuval a taktikát. Én nem szeretem előre tanulmányozni az ellenfeleket, de ő megnézte a videókat, s megbeszéltük a teendőket. Jó lett volna a győztes meccsek után megölelni apát, de Elica is nagyon hasznos instrukciókat adott, motiválni tudott.
Az ukrán válság miatt a női mezőnyben sajnos nem lehettek ott az ukrajnai versenyzők. Milyen volt az egész mezőny hangulata?
– Igen, aki eddig lecsúszott a dobogóról, az most mind nagyon motivált és elszántabb volt, mint valaha. Azért persze ettől még minden súlycsoportban volt favorit, hiszen voltak ott törökök, moldovaiak és lengyelek is.
A magyaroknak kiválóan sikerült ez az Eb, minden fogásnemben több érem született. Számomra ez azt mutatja, hogy a magyar fajta felkészülés és az akadémiai rendszer látványos gyorsasággal hozza meg az eredményeket. Te is így látod?
– A KIMBA-ban való féléves felkészülés nélkül biztosan nem itt tartanék én sem. Utólag nagyon örülök, hogy édesapám meglátta, nekem ott kell edzenem, hiszen egy új szintre volt szükség ahhoz, hogy továbbfejlődhessek. A mostani eredményekből is látszik, hogy Magyarországon világszintű a felkészülés. A magyar lánycsapat nagyon elszánt volt, mindenki úgy ment el Plovdivba, hogy nyerni akar. Az ilyenfajta mentalitás csak jó lehet, rám is pozitívan hatott. Az időzítés mindig tökéletes, nem vagyunk túlhajtva.
Igen, de az Eb után két-három napra már újra edzőtáborba kell menned. Ezt fejben is bírni kell.
– Most bőven van motiváció, hiszen azt az említett másfél kilót olyan könnyen leszedtem az Eb-n, mint eddig soha. Most két hetet leszünk Dunavarsányban, utána következik Budapesten az Európa-bajnokság, ami az első felnőtt-nagyversenyem lesz. Az Eb után kis pihenő következik, majd májusban lesznek a mediterrán játékok.
Korosztályos érmes vagy. Hogy érzed, mennyire kötelez ez?
– Korai erről még gondolkodni, hiszen igazából még az érmet sem dolgoztam fel. A felnőtt-Eb egy jó próba lesz, hiszen a 62 kg olimpiai súly, s az ilyenben mindig erősebb a mezőny. Személy szerint én még az U23-as korosztályra koncentrálok, hiszen idén is lesz világbajnokság, de bízom benne, ha továbbra is ilyen munkában veszek részt, és továbbfejlődök, helyt tudok állni, s remélem, hogy tartani tudom az érmes, az éremközeli helyezést.
