Péntek este lapzártánk előtt már tudtuk azt, hogy az olimpiai ötödik Szőke Alex a 97 kg-os súlycsoport elődöntőjébe jutott, ahol az amerikai Tracy Hancock volt az ellenfele. Azt nem tudtuk, mit kezd a bozontos színes bőrűvel, mivel másfél perc után Alexet küldték szőnyegre, és Hancock meg is pörgette. S ha a 3:0-s előny megnyugtatta az amerikait, hát nagyon rosszul tette! Még azután is, hogy parterre-ből felállt, és az elvesztett magyar challenge után 4:1 volt az állás, mert Szőke kivételes lelkierőről és felkészültségről tett tanúbizonyságot, hiszen az utolsó 80 másodpercben előbb kitolta ellenfelét, majd meg is pörgette, így szombaton megvívhatta élete első felnőttdöntőjét az oslói világbajnokságon, méghozzá az iráni Mohammadhadi Szaravival, s kettejük küzdelmét tulajdonképpen csak az döntötte el, hogy a tapasztaltabb perzsának sikerült megpörgetnie a magyart, Alexnek viszont lecsúszott a keze ugyanebben a helyzetben. Sebaj, az olimpiai ötödik hely után már nagyon szépen csillog ez az ezüst, s biztosak vagyunk benne, hogy a 21 éves fiatalembert látjuk még a világversenyek dobogója legtetején!
Szőke úgy fogalmazott, a finálé után elvesztett világbajnoki címként értékelte a történteket, egy éjszaka elteltével azonban már máshogy fogja fel: „Már örülök is ennek a második helyezésnek, remélem, hogy soha rosszabb nem lesz!”
Péntekkel kapcsolatos még az a történet is, amit nem sokan láttak eddig, hiszen a kétszeres olimpiai bajnok és eddig kétszeres világbajnok Roman Vlaszov szinte elsírta magát, amikor a 77 kg döntőjébe jutott. Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen trófeás és tapasztalt versenyzővel ilyen már nem történhet meg, de nem kell elfeledni, hogy az oroszok nem őt vitték ki az olimpiára, így most az utóbbi hónapok minden keserűsége kifakadt belőle, amikor legyőzte Lévai Tamást, aki a negyeddöntőben egy ki-ki meccsen bizonyult nyerőnek a zentai világbajnok Nemes Viktor ellen. Vlaszovnak nyilván egy életre szóló rossz emlék marad, hogy pont a fiatal magyar „közreműködésével” esett ki az oroszok kegyeiből, mert Tamás a nyáron óriási meglepetésre Varsóban legyőzte, s ezért kellett Vlaszovnak otthon olimpiai háziselejtezőt vívnia, ahol ismét kikapott. Nos, a szibériai ezúttal nem bízott semmit sem a véletlenre, mert első meccsén 11:0-ra, a másodikon 10:3-ra, a negyeddöntőben 10:1-re nyert, s az elődöntőben sem hagyott semmi esélyt a magyarnak, akit kényelmes 7:0-val győzött le. A döntőben aztán az azeri Szanan Szulejmanovval csapott össze, de ő már keményebb dió volt, ám az orosz megoldotta a feladatot (a tőle megszokott módon felemelte ellenfelét, kivitte a szőnyeg szélére, és kitette), 2:1-re győzött, és 2015 után a harmadik világbajnoki titulusát is megszerezte. Előtte Lévai a bronzért lépett szőnyegre, de ott már teljesen összeomlott, és technikai tussal kikapott az iráni Mohammadali Gerejtől…
„Amikor lemaradtam az olimpiáról, komolyan gondolkodtam azon, hogy abbahagyom, ám mindig az hajt, hogy utolérjem példaképemet és földimet, Alekszandr Karelint az olimpiai aranyérmek tekintetében. Őszintén szólva, nagyon hiányzott már az az érzés, hogy a világ legjobbja vagyok, hiszen mindennap ezzel ébredek, ezért edzek. Most nagyon fáradt vagyok, minden erőmet a szőnyegen hagytam…” – nyilatkozta Vlaszov.
A pénteki naphoz kötődik továbbá, hogy még egy magyar birkózhatott a bronzéremért, sajnos neki sem sikerült dobogóra állnia. A vigaszágon két meccset nyert Szabó László (82 kg) szintén perzsától, Pedzsman Postamtól szenvedett 4:0-s vereséget a harmadik helyért.
Szombaton aztán bőven érkeztek már a jó hírek. Számunkra az volt a legjobb, hogy a magyarkanizsai Nagy Szebasztián nagyszerűen birkózott élete első felnőttversenyén, ahol a selejtezőben a finn Elmer Mattilát győzte le, mondhatni, rutinosan, aztán viszont óriási csatát vívott az örmény Szlavik Galsztyannal, aki ellen 3:0-ra vezetett az első menet után, aztán viszont olyan tűzijáték következett, amit ritkán lehet látni! A második menet első percében ugyanis már az örmény volt 5:3-as előnyben, de Szebi nem csüggedett, hanem egymás után ő is öt pontot szerzett, így végül 8:5-re nyert! A negyeddöntőre azonban már egy kicsit elfáradt, így nem volt esélye a grúz Ramaz Zoidzéval szemben, aki tulajdonképpen már az első menetben eldöntötte a mérkőzést, mert 6:0-ra vezetett. A 25 éves grúzról annyit azért tudni kell, hogy a 2018-as U23-as Európa-bajnokról van szó, aki abban az évben világbajnoki ezüstöt is szerzett (mindkét érmet a 72 kg-os súlycsoportban), nem utolsósorban kijutott a tokiói olimpiára is, és ott a bronzmeccsen a német Frank Stäbler ellen veszített, aki a nyolcaddöntőben a zentai Nemes Mátét győzte le. Hogy Szebi végül nem jutott a vigaszágra, az Zoidze szarvashibája, óriási butasága volt, hiszen az elődöntőben néhány másodperccel a vége előtt még 6:2-re vezetett az iráni Mohamedreza Gerej ellen, de folyamatosan szökött, és szó szerint az utolsó másodpercben emiatt elvették tőle a győzelmet. Bravó, Szebi, kitartást, szorgalmasan eddzél!
Szombaton újabb két magyar is kivágta a rezet. Torba Erik (63 kg), a norvégiai világversenyre kiutazott magyar kötöttfogású válogatott legtapasztaltabb tagja az egyiptomi Mosztafa Muhamed után nem kis skalpként a román Európa-bajnok Mihai Mihutot is legyőzte, de az elődöntőben a grúziai Leri Abuladze már nagy falat volt neki, így vasárnap a bronzért birkózhatott, csakúgy mint Takács István (87 kg), aki a nyolcaddöntőben a kazah Nurszultan Tursunovot győzte le 3:1-re, a negyeddöntőben szintén ilyen arányban verte meg a svéd Kristofer Berget, az elődöntőben pedig egy teljesen nyílt, eseménydús és fordulatos meccsen a már említett Maszkevicstól szenvedett vereséget.
Világbajnokok, 55 kg: Macui Ken (japán). 60 kg: Victor Ciobanu (moldovai). 72 kg: Malkasz Amoyan (örmény). 77 kg: Roman Vlaszov (orosz). 82 kg: Rafig Huszejnov (azeri). 97 kg: Mohammadhadi Szaravi (iráni), 2. Szőke Alex (magyar). 130 kg: Aliakbar Juszufiahmadcsali (iráni).
