Ha kell, gólpasszt ad, ha kell, zongorát cipel

A múlt héten a magyar élvonallal kiemelten foglalkozó nb1.hu egy vajdasági fiatal labdarúgót is beemelt a hétközi forduló álomcsapatába, az éllovas Vasas elleni 1:0-s siker során a Gyirmót színeiben gólpasszot jegyző Paku Roland érdemelte ki teljesítményével, hogy ott legyen a legjobb tizenegyben.

A 23 éves zentai futballista már 14 éves kora Magyarországon játszik, a Győr utánpótláscsapatai után 2012-ben felkerült az ETO felnőttcsapatához, ott azonban csak a második csapatnál jutott szóhoz, illetve előbb a Nyíregyházánál, majd a Gyirmótnál szerepelt kölcsönben. A győri fociklub tavalyi csődje után családjával úgy döntöttek, marad az NB I.-be időközben feljutott Gyirmót együttesében, ami eddig remek döntésnek bizonyul, hiszen ugyan az idény elején még padozott, mostanra bejátszotta magát a kezdőcsapatba, Urbányi István edző láthatóan komolyan számol vele. A korosztályos magyar válogatottakban is megfordult labdarúgót az NB I.-es élményeiről, csapata és saját célkitűzéseiről, valamint az élvonal és az alacsonyabb osztályok között tapasztalható különbségekről is faggattuk.

• Korábban már szerepelt Gyirmóton kölcsönben. Hogyan került a csapathoz végleg?

– Kölcsönben voltam az első évben a Győri ETO-ból, de év közben kiderült, hogy az ETO csődbe ment, így tudtam, hogy nyáron szabadon igazolhatóvá válok. Három-négy konkrét megkeresésem volt, de a menedzseremmel, Vörösbaranyi Józseffel és családommal úgy döntöttünk, hogy a fejlődésem szempontjából a Gyirmót a legalkalmasabb.

• Hogy érzi magát a csapatnál, milyen a hangulat?

– A csapatnál nagyon jó a hangulat, főleg az utóbbi hetekben. Az új játékosok jól beilleszkedtek, a régi mag pedig megmaradt. A jó hangulat a sikernek is köszönhető természetesen, de a nagyobb érdem Urbányi Istváné, aki szenvedélyességet hozott az öltözőbe, miközben családias légkört teremtett a csapat háza táján.

• Az első két fordulót még a padról nézte végig, a harmadikban már beállt csereként, azóta kirobbanthatatlan a kezdőcsapatból. Edzőjének nagyon tetszhetett, amit látott. Ön szerint minek köszönhető, hogy kiharcolta a helyét a kezdő tizenegyben?

– Az én hitvallásom az, hogy a befektetett munka előbb-utóbb megmutatkozik. Valószínűleg senki sem viseli jól, ha a cserepadról vagy a lelátóról kell végignéznie a meccseket. Bevallom, én sem viselem jól, viszont biztos vagyok benne, hogy az edzéseken nem lehet rajtam látni. Legalábbis a hozzáállásomon biztosan nem látszik, sőt ilyenkor elgondolkodom, hogy mi az, amiben javulnom kellene, hogy előrelépjek.

• A múlt hét közepén a listavezető Vasas elleni meccsen pályafutása első NB I.-es gólpasszát adta, amiből Filkor Attila betalált, csapata pedig 1:0-ra meg is nyerte a mérkőzést. Milyen érzésekkel gondol vissza erre a találatra?

– A győztes gól még várat magára, de a gólpassznak is megvan a maga szépsége. Reménykedem benne, hogy hamarosan megszületik az első találatom is.

• Meséljen kicsit a csapatról. Kik azok, akiktől tanulhat, ki nevezhető leginkább vezéregyéniségnek?

– Mindenkitől lehet tanulni valamit, a fiatalabbaktól is. Lehet, hogy az idősebb játékosok már sokkal több mindent átéltek, és rutinosabban oldják meg a dolgokat, de a fiatalok sokszor az ösztöneikre hallgatnak, és ez nem feltétlenül rossz dolog. Van egy kiemelkedő személyiség az öltözőben, aki a pályán kívül és belül egyaránt példaértékű: Sebők Zsolt! Az ő szavára mindenki figyel és hallgat. Igazi példakép lehet mindenki számára.

• Évekig játszott az NB II.-ben, de most már az élvonalban futballozik. Mik a legszámottevőbb különbségek az NB I. és az alacsonyabb osztályú labdarúgás között?

– Ebben az osztályban nem elég már az, ha jó futballista valaki, mert itt a játékosok többsége már jó focista. Fizikailag, illetve technikailag már felkészültek a játékosok az NB I.-ben. A mentális tulajdonságoknak nagyobb szerepük van. Urbányi István ezt rendkívül jól kezeli a csapatban, ő az, aki a gátlásosságot próbálja kitörölni az elménkből.

• Megindult a szekér, öt forduló óta veretlen a Gyirmót. Mik a klub célkitűzései ebben az idényben, és mik hosszabb távon?

– A célkitűzéseink az idei szezonra a biztos bennmaradás, mint általában a feljutó csapatoknak. Ha azonban az utóbbi meccseket vesszük figyelembe, miért ne jöhetne meg az étvágyunk?! Az önbizalmunk a helyén, és ha így marad, akkor a Gyirmót ellen nem lesz egyszerű dolga egyik csapatnak sem.

• A hétközi győzelem után a szakemberek is felkapták a fejüket teljesítménye láttán, a nb1.hu szakportál a forduló válogatottjába is beválasztotta a következő indoklással: „Voltak remek, veszélyes szabadrúgásai, indításai, mélységi passzai, de a zongoracipelésből is kivette a részét. Nagy kedvvel és alázattal futballozott, bátran számíthat rá Urbányi István vezetőedző.” Mit szól ehhez a véleményhez, általában hogyan kezeli a dicséreteket, illetve a negatív kritikákat?

– Igen, örültem neki, nem tagadom, de a barátnőmnek mondtam is, hogy szóljon rám, ha elszállnék magamtól. Szerencsére nem vagyok az a típus. Szerbiában kiskoromban megtanultam viselni a negatív kritikákat, akkoriban nem volt köntörfalazás… Amikor ezeket hallom, bennem van egy olyan érzés, hogy majd meglátjuk, ki nyer a végén.

• Meddig szól a szerződése Gyirmóton? Tervezi-e kitölteni a végéig, vagy más terveket szövöget?

– A szerződésemből még másfél év van. Meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok, de a célom eléréséhez ez egy nagyon jó lépcsőfok, mert úgy érzem, hogy sokkal több van még bennem. Szeretném magam kipróbálni egy nyugat-európai topbajnokságban, de ehhez le kell győznöm a legnagyobb ellenségemet: önmagam.

NÉVJEGY