Nomen est omen. A kifejezést Titus Plautus kiváló római komédiaíró használta először valamikor 2200 évvel ezelőtt a Persa című színművében, s a „Nevében a sorsa” összetétel szállóigévé vált. 2010 tájékán valahogy így voltam a Magyarkanizsán megalakult női labdarúgóklubbal, a Metalmaniával, mert a görög mánia kifejezés nem feltétlenül negatív előjelű, hanem jelenthet rajongást, imádatot és fanatizmust is, ergo egy ilyen nevű klub nem is lehet sikertelen.
A Metalmania versenytörténete aztán 2012-ben meg is kezdődött, de Tandari László addigi szponzor már levette a kezét az egyesületről, mert a község akkor még nem látott nagy fantáziát a gárdában, a vállalkozó pedig nem bírta egyedül.
Aztán a szponzorok, donátorok és patrónusok váltogatták egymást (az elnevezést attól függően kellett megválasztani, hogy az aktuális törvény a támogatás mely formáját nem adóztatta meg éppen), a politikum is elkezdte csorgatni a pénzt a klubba, nőttek a lányok, s Vajda Fángyó edző állhatatos és türelmes munkájának köszönhetően fokozatosan javultak az eredmények, hogy aztán a bumm 2017-ben következzen be, amikor a csapat megnyerte a II. liga küzdelmeit, s egy ritka izgalmas rájátszásban a C. zvezda fiókcsapatának számító Kolubara ellen (amely hat belgrádi lánnyal erősített) kiharcolta az I. ligában való szereplés jogát. Országunkban a női foci (még) nem emészt fel annyi pénzt, mint a férfiak versengése, de a II. liga költségei így is 650 ezer dinárra rúgtak, amely összegnek mintegy harmadát állta az önkormányzat, az I. liga azonban értelemszerűen drágább, így az edző számítása szerint a 2017/2018-as idényben már 1 millió 180 ezer dinárra lesz szükség. Elmondása szerint tárgyalások folynak az önkormányzattal és néhány helyi vállalkozóval, de a teljes keret még korántsem áll rendelkezésére az immár Magyarkanizsa néven futó klubnak, épp ezért nem kis meglepetéssel fogadták a telefonhívást, miszerint Árok Ferenc nyugalmazott kollégánk, az ausztrál válogatott egykori szövetségi kapitánya meg szeretné jutalmazni a lányokat. Nem gazdag vállalkozó ő, hanem a sport szerelmese, a teljesítmény nagy tisztelője, magyarkanizsai származása folytán nagy lokálpatrióta, de egyszerű nyugdíjas, aki már nem először nyúlt a zsebébe, amikor a tehetséges fiatalokat kellett segíteni. „Különösen nagy dolog az a mai világunkban, hogy a csapat tagjai szinte kivétel nélkül vajdasági magyarok…” – mondta Feri bácsi, s tényleg, a Metalmania a helyi, oromi, tóthfalui, zentai, moholi, adai, szabadkai és bajsai kiválóságokat gyűjtötte egy csapatba.
A magyarkanizsai stadion teraszán aztán Balázs Bettina csapatkapitány vette át a 100 000 dinárt tartalmazó borítékot, s a lányok élénk kíváncsisággal hallgatták meg Árok visszaemlékezését a „régi szép időkről”, arról, hogy a lebecsült ausztrál válogatott miként győzte le a világbajnok argentinokat, s arról is, miként tudta a „Mad Dog”-nak (Veszett Kutya) „becézett” szakember motiválni a játékosait. Feri bácsihoz több kérdése is volt Kazi Zsolt elnöknek, aki lexikonként sorolta az ausztrál válogatott 80-as években elért eredményeit, Csernák Imre, a klub moholi vezetőségi tagja pedig a Moholon uralkodó helyzetről számolt be.
„Nagyon nagy különbség nincs a lányok és a fiúk edzése között. Én jobban szeretek a lányokkal dolgozni, mert ami a munkát illeti, becsületesebbek, mint a fiúk. Megcsinálják, amit mondok nekik, és nem azt nézik, hol lehet épp lazsálni. Ha bajuk van, az az érem másik oldala, nagyon sokat kell velük együttesen és külön-külön is beszélgetni” – mesélte az edző, Feri bácsi pedig azt fejtegette, ő abban nagy, hogy megteremtse a megfelelő feltételeket. Emiatt a klubot valamiként össze szeretné kötni az alakulandó topolyai fociakadémiával, s végcélként azt tűzte ki maga elé, hogy valahogy megtalálja a lánycsapat leendő költségeinek a fedezését. „Ha én rámászok valamire, az kegyetlen” – mondta Árok, a magyarkanizsaiak pedig előre is megköszönték igyekezetét.
Folytatás tehát biztosan lesz. Mert ha Feri bácsi veszett kutyaként rászáll valamire, annak tényleg eredménye szokott lenni. Most már csak a helyieknek kell példát venniük róla, segíteni a csapatot, amely még sok örömet szerez nekünk a jövőben.
És még valami: figyeljék újságunk sportoldalait! Árok Ferenc ezzel még nem fejezte be az adakozást…
