Vasárnapról hétfőre virradó éjszaka Splitben életének 86. évében eltávozott az élők sorából Vladimir Beara, a Crvena zvezda és a jugoszláv válogatott egykori legendás kapusa. Hosszú ideje küzdött súlyos betegséggel, amely végül letaglózta, az utóbbi években többször is agyvérzést kapott.
A helyi labdarúgásban úgy fognak emlékezni rá, mint arra a játékosra, aki Dragan Džajić mellett a legtöbb bajnoki címet szerezte a Nagy-Jugoszláviában (hetet), valamint amiatt is emlékezetes marad a személye, mert nagyon sokan úgy gondolták, hogy ő volt generációja legjobb hálóőre. Amikor Lav Jasin, a szovjetek legendás kapusa megkapta az aranylabdát, így nyilatkozott: „Számomra Vladimir Beara a legjobb.”
A villanyszerelő Beara, aki szabadidejében a spliti színházban balettelőadásokban statisztált – emiatt kapta meg a Gumiember becenevet –, a Hajdukban kezdte pályafutását, amellyel három bajnoki címet szerzett (1950, 1952, 1955), majd a Crvena zvezdába igazolt, amelynek színeiben négy bajnokságot (1956, 1957, 1959, 1960) és két kupát (1958, 1959) nyert. Az 1959/1960-as idény végén megválasztották az év legjobb játékosának, a Sárga Trikó nevű díjat korábban soha nem ítélték még oda kapusnak. Pályafutása utolsó éveiben légióskodott, szerepelt az Alemannia Aachen és a Fortuna Köln együttesében 1964-es visszavonulásáig. A jugoszláv válogatottban 1950 és 1959 között 59 meccsen szerepelt, részt vett a 1950-es, az 1954-es és az 1958-as világbajnokságon, illetve tagja volt az 1952-ben Helsinkiben olimpiai ezüstérmes gárdának, amely a fináléban úgy maradt alul 2:0 arányban Magyarországgal szemben, hogy Beara kivédte Puskás Ferenc tizenegyesét 0:0-nál.
Játékos-pályafutása végeztével edzősködött is, megfordult német, holland, osztrák, jugoszláv klubok kispadján is, de a legnagyobb nyomot Kamerunban hagyta, ott ugyanis a helyi futball újjászületésében kulcsszerepet vállalt.
