Futballtörténészek és -kritikusok sora szerint az 1972-es Európa-bajnok nyugatnémet futballválogatott minden idők legjobb Nationalelfje: jobb a két évvel későbbi vb-győztesnél, sőt a Löw-féle 2014-es világbajnoknál is.
Ez a kijelentés elsőre ugyan merésznek tűnhet, de a történelmi hátteret ismerve már érthető: a Nationalelf a kontinensviadal negyeddöntőjében 3:1-re elintézte a hat világbajnokkal felálló angol válogatottat, ráadásul az oda-vissza vágós rendszer miatt mindezt a Wembley-ben tette! A négyes döntőben a Nemzet Bombázója, Gerd Müller hozta formáját: az elődöntőben a házigazda belgáknak, a döntőben a szovjeteknek vágott kettőt, ezzel a két évvel korábbi vb-mesterlövészi cím mellé az Eb-gólkirályi címet is megszerezte. A magyarok ezen a tornán is jól szerepeltek, de a nagy mumus Szovjetunió megállította Kű Lajosékat. A harmadik helyért folyó csatában a magyar nemzeti tizenegy az első fél órát gyakorlatilag „átaludta”. Belgium gyorsan elhúzott két góllal, s hiába szépített Magyarország, az egyenlítés már nem jött össze.
A közvélemény érthetően már ekkor csalódott volt, ám akkor még senki sem tudta, hogy nagyon-nagyon sokáig ez lesz az ország futballjának utolsó sikeres Eb-szereplése, ahol egyáltalán eljut a bronzmeccsig a csapat…
Bronzmeccs: Belgium–Magyarország 2:1. Döntő: NSZK–Szovjetunió 3:0. Gólkirály: Gerd Müller (NSZK-beli) 4 gól. A torna csapata: Rudakov (Szovjetunió) – Dzodzuasvili (Szovjetunió), Beckenbauer (NSZK), Hurcilava (Szovjetunió), Breitner (NSZK) – Wimmer (NSZK), Netzer (NSZK), U. Hoeness (NSZK) – Heynckes (NSZK), G. Müller (NSZK), Lambert (Belgium).
