Alaposan átrajzolódott a kontinens erőtérképe a négy évvel korábbi állapotokhoz képest 1988-ra, öt olyan válogatott vett részt az NSZK-ban rendezett Eb-n, amely 1984-ben nem volt ott Franciaországban, többek között a címvédő sem szerepelt. A tornán – csakúgy mint az 1972-esen – egyetlen kiállítást, egyetlen gól nélküli döntetlent és egyetlen hosszabbítással vagy büntetőpárbajjal záruló összecsapást sem játszottak.
A nyolc, NSZK-ba kijutott gárdát ismét két négyes csoportba sorsolták. Az első kvartettben a házigazda Olaszországgal remizett, a spanyolokat és a dánokat pedig legyőzte, így az élen végzett az azonosan teljesítő itáliaiak előtt. A másik négyesben a bombaerős kerettel érkező Szovjetunió Hollandia legyőzésével kezdett. Az Oranje az első fordulós botlás után nem hibázott az angolok és az írek ellen, így a szovjetek mögött Marco Van Bastenék kerültek elődöntőbe. Itt a kiválóan játszó narancssárgáknak a házigazdát hátrányból kellett felülmúlniuk, Van Basten a 88. percben lőtte be a fordító találatot, a fináléban pedig azzal a Szovjetunióval találkoztak, akik a csoportkör elején legyőzték őket. A remek edző Valerij Lobanovszkijtól joggal várták, hogy csapatával ismét megfékezi Hollandiát, de ez másodszor már nem sikerült: a dominánsan játszó hollandok Ruud Gullit fejesével fél óra után megszerezték a vezetést, a második félidő elején pedig Van Basten az európai focitörténelem egyik emlékezetes kapásgóljával megduplázta a vezetést, bebiztosítva a sikert.
Elődöntők: Hollandia–NSZK 2:1, Szovjetunió–Olaszország 2:0. Döntő: Hollandia–Szovjetunió 2:0. Gólkirály: Van Basten (holland) 5 gól. A torna csapata: Van Breukelen (Hollandia) – Bergomi (Olaszország), Rijkaard (Hollandia), R. Koeman (Hollandia), Maldini (Olaszország) – Matthäus (NSZK), Giannini (Olaszország), Wouters (Hollandia) – Gullit (Hollandia) – Van Basten (Hollandia), Vialli (Olaszország).
