Csütörtökön hajnalban, 64 éves korában tüdőrákban elhunyt Paolo Rossi, az 1982-es focivilágbajnok olasz válogatott hőse. A minden idők egyik legjobb olasz csatárának tartott Rossi elsősorban az említett vb eseményei miatt marad legendás, bár pályafutása korántsem csak arról a tornáról szólt. A gyors, elegáns, kifinomult stílusú center meghatározó játékosa volt az olasz és az európai focivilágnak a 70-es és 80-as években.
Első komoly klubja a Vicenza volt, amelyet a másodosztály gólkirályaként az olasz élvonalba juttatott fel, ahol – egyedülállót alkotva – rögtön az első szezonban ismét gólkirály lett. Perugiai kölcsönjátékát töltötte, amikor belekeveredett a Totonero néven elhíresült 1980-as olaszországi bundabotrányba, amely miatt hároméves eltiltást kapott. Bár Rossi – aki időközben, 1981-ben visszatért nevelőklubjához, a Juventushoz – tagadta az ellene felhozott vádakat, lemaradt az 1980-as, hazai rendezésű Európa-bajnokságról, és az 1982-es vb-n is csak úgy tudott játszani, hogy csökkentették az eltiltását. A csatár a csoportkör három meccsén nem volt eredményes. Sokan megkérdőjelezték, miért kellett csökkenteni a büntetését, és játéklehetőséget biztosítani számára, mivel formán kívül futballozik. Rossi azonban a folytatásban rácáfolt a hitetlenkedőkre, és a középdöntőtől megtáltosodott. Az olaszok felejthetetlen mérkőzésen az ő mesterhármasával múlták felül a torna egyik favoritjának tartott brazilokat 3:2-re, majd a lengyelek ellen 2:0-ra megnyert elődöntőben csapata mindkét találatát ő szerezte. A nyugatnémetek elleni fináléban ő juttatta vezetéshez az olaszokat, akik végül 3:1-re győztek. Rossi hat találatával kiérdemelte a vb legjobb játékosa és gólkirálya címet – a vb-címmel együtt rajta kívül ez a triplázás csak Garrinchának (’62) és Kempesnek (’78) sikerült, ebben az évben ráadásul az Aranylabda is az övé lett.
A Juventusnál legsikeresebb klubéveit töltötte 1985-ig, a Zebrákkal két Serie A-t (1982, 1984) és egy kupát (1983) nyert, a csúcsra pedig az 1985-ös BEK-győzelemmel ért fel. Ezt követően a Milannál és a Veronánál is eltöltött egy-egy levezető évet, hogy aztán 1987-ben, 251 bajnoki pályára lépés, valamint 103 találat után abbahagyja profi pályafutását. Az olasz válogatott mezét 48 alkalommal öltötte magára, ezeken összesen 20 gólt lőtt, és teljesítményével örökre beírta magát az Azzurri történelmébe.
Nyugodjon békében.
